2013. 05. 15., szerda, 06:25
Kapozsvár, ez a tájnyelvi kiejtés egyik meghatározó jellegzetességünk, elkülönít bennünket a kelet- és észak-dunántúli, az alföldi beszélőktől. Őrizzük meg ezt a sajátosságunkat, szülőföldünk nyelvi örökségét, legyünk büszkék rá! Szeretünk Kapozsvár!
Derültség a vonaton, mosolygós arcok, végre megérkeztünk. Itthon vagyunk, lám a Somogy expressz utastájékoztatója is erre a vidékre való, jól esik hallani a kapozsvárias kiejtését. Ez a tájnyelvi kiejtés egyik meghatározó jellegzetességünk, elkülönít bennünket a kelet- és észak-dunántúli, az alföldi beszélőktől. Őrizzük meg ezt a sajátosságunkat, szülőföldünk nyelvi örökségét, legyünk büszkék rá! Szeretünk Kapozsvár!
A dél-dunántúli nyelvjárási régióhoz tartozó Kaposvár regionális köznyelvének legfeltűnőbb jellegzetessége a v zöngésítő hatása. Ez a hangtani jelenség nem korlátozódik csak néhány hangkapcsolatra (pl. s+v = Kapozsvár, kizsvasút stb.) hanem szinte általános érvényű.
Az önkormányzati üléseken a kébviselők, sőt: kévviselők többsége így beszél. Természetesen egyes szavakban,például a polgármester ügyel a város s+v hangkapcsolatos kiejtésére (Kaposvár). Sokan azonban (pl. mérnökök, bírók, hivatalnokok stb. – nagyon helyesen – kapozsváriasan beszélnek.
A v zöngésítő hatása itt nemcsak a régi szavakban érvényesül, hanem az újabb kifejezésekben is (pl. ádvizsgálás, érdëgvédelëm, érintézsvédelëm, illedve, hédvége, tanszégvezető, töregvő, üzledvezető, pódvizsga, ázsványviz, nyidva tartás stb.) További példák: fád vág, huzsvét, sog van, od van ’ott van’, kizsvonat, másodig vágányra, csondváz, csapadvërsëny, szakazvezető, játégvezető stb. Természetesen a -va, -ve igenévképző is hasonítja az előtte lévő zöngétlen mássalhangzót (pl. csugva, ködve). Mivel a határozói igeneves alakok viszonylag gyakoriak a mindennapi beszédben, ez a nyelvjárási sajátosság jól mutatja a kaposváriak nyelvének regionális kötöttségű sajátosságát.
A v zöngétlenülése Kaposváron csak a egyetlen példasorban jellemző (ötfen, hatfan, hetfen, nyócfan, kilencfen), ez mindegyik boltban hallható. A dél-dunántúli régióban jelentkező egyéb példák (tesfére, hitfány, fösfény, borotfa stb.) itt legfeljebb csak szórványosan, jobbára csak az idősek nyelvében fordulnak elő.
