2013. 04. 25., csütörtök, 06:41
Kevés olyan céltudatos fiatallal találkozik az ember, mint Kele Dóri. A vele egykorúaknak túlnyomó részt sejtelmük sincs, hogy mit kezdjenek az eléjük kitárult világgal. Nem úgy a fiatal kaposvári lány, aki a közelmúltban mutatta be második könyvét.
- Honnan ered a versek, az irodalom iránti szeretete?
- Gyerekkoromban nem volt különösebb kapcsolatom a versekkel, az irodalommal, csupán annyi, hogy néha szavaltam, a szüleim sokat olvastak nekem. Általános iskola végén foglalkoztam interjúzással, amit később felváltott a novellák, elbeszélések és versek írása. Soha nem tanultam, mit és hogyan kellene írni, de rengeteget olvastam: Adyt, József Attilát, Karafiáth-ot, Örkényt, Radnótit, Villont, Faludy Györgyöt és még sokan másokat.
- Mikor vált világossá, hogy az írással szeretne foglalkozni?
- Középiskolában érdekelt a magyar, aztán az utolsó évre már eldöntöttem, hogy a nyelvekkel szeretnék foglalkozni, és ehhez hozzá tartozik a magyar is. Franciául, németül és angolul jól beszélek, olaszul tanulok. Jelenleg a Kaposvári Egyetem magyar szakos hallgatója vagyok, mesterképzés elvégzése után magyarból és franciából szeretnék doktorálni.
- Mi volt anno az első műve és most mennyi írást tart számon?
- Az első összefüggő, komolyabb munkám egy novella volt, egy reménytelen szerelemről. Ekkor körülbelül 12-13 éves lehettem. Mostanság körülbelül 200 versem, 50-60 novellám, és egy félig elkezdett regényem van. Mindezek mellet csaknem 30 riportot is készítettem színészekkel, sportolókkal, zenészekkel…
- Kik voltak akkor az első kritikusai, a tanárai felkarolták a tehetségét?
- Sokan segítettek, de inkább csak a támogatásukat fejezték ki, fejlődésem nem annyira tudták szakmailag segíteni. És persze elég furán néztek rám, mikor azzal álltam elő, hogy „én író szeretnék lenni”. Először Karafiáth Orsolyától kaptam tanácsokat, igyekszem azok szerint írni. Később Szecsődy Péter segített sokat, de a legtöbbet az olvasóim, a közeli ismerőseim segítettek azzal, hogy olvastak.
- Miért pont ezt a két műfajt választotta önkifejezési formául?
- A versek azért jók, mert ez egy játék a szavakkal. Addig nyújtom, addig tekerem, forgatom a szavakat, míg azt a hangulatot nem érem el, amit szeretnék átadni. Ha elég ideig és megfelelő bátorsággal játszom a szavakkal, az a vers biztosan sikeres lesz. A novella pedig az ellenkezője: az lehetek, aki bőrébe bújok. Belehelyezkedhetek bármilyen szerepbe, lehetek az, aki a való életben sosem.
- Az első könyve kiadása saját ötlet volt?
- A Lélekostrom megírásakor volt egy támogatóm, aki fokozatosan erősítette bennem, hogy ki kell adnom a kötetem. Nagyon sok kiadónak írtam, legtöbbször, mivel ismeretlen voltam, elutasítottak. Mikor már majdnem feladtam a könyvkiadást, akkor a jelenlegi kiadóm az magánkiadást javasolta. Ezt a magas költségek miatt nem tudtuk volna finanszírozni. Körülbelül egy hónap múlva felkerestek, hogy mégis kiadják a munkám, mert a főszerkesztő és korrektor tetszését elnyerte.
Kele Dóri könyvbemutatóján készített videós összeállításunk:
- Most kik értékelik a munkáit, milyen a kapcsolata a hazai szakmai berkekkel?
- Sokat járok Budapestre, mivel az ország irodalmi társaságai leginkább ott érhetőek el. Karafiáth Orsolya, Lackfi János és Tóth Kriszta értékelték már a műveim. Szecsődy Péterrel már dolgoztam együtt egy antológiában, illetve folyamatosan pályázok, hogy minél több, minél színesebb írói köröket ismerjek meg. Eddig kb. 6-7 antológiában jelentem meg, több országos pályázatot nyertem.
- A legújabb könyve mekkora időszakot fog át a munkásságából, s miről szól?
- A tűzzel játszom hamar elkészült, körülbelül egy évet mutat be, pár hónap alatt írtam. Voltak napok, amikor 2-3 verset írtam, majd kihúztam, javítottam, újrakezdtem, de a végén csak összeállt. A legfőbb téma a szerelem, a megismerkedéstől kezdve a kisebb-nagyobb vitákig, az első különválástól az újra egymásra találásig, végül pedig a közös jövő beteljesüléséig.
- Mi a különbség a két megjelent kötete között?
- A Lélekostrom amolyan első könyv, mindennapi élethelyzetek, szituációk, nehézségek és örömök tükröződnek benne, kevesebb érzelemmel, de mégis drámai elemekkel. Tartalmilag nem egységes, váltakozok, csapongok, még kiforratlan a stílusom. A tűzzel játszom is hordozza ezt a bizonytalanságot, de ebben már az idősebbek, az érettebb felnőttek világlátását is meg tudtam ragadni.
A versek azért jók, mert ez egy játék a szavakkal. Addig nyújtom, addig tekerem, forgatom a szavakat, míg azt a hangulatot nem érem el, amit szeretnék átadni.
- A második könyv bemutatóján megzenésítve is hallható volt néhány alkotása...
- Szerintem manapság sajnos nagyon keveset olvasnak az emberek verset, viszont zenét szinte mindenki hallgat. Ahhoz, hogy egy általam megírt hangulatot át tudjak adni, néha szükség van a zenére. A könyvbemutatón Zachariás Ádám és Gál Keve zenéltek, és annak ellenére, hogy rövid idő alatt dolgozták fel a verseket, a közönség is nagyon elégedett volt a hangzásvilággal.
- Mit olvas szívesen, mely írók, költők, zenei műfajok állnak legközelebb önhöz?
- Szeretem az egyperceseket, minden könyvnek megadom az esélyt. Szeretem a kortárs verseket, a lényeg az, hogy elgondolkodtasson. Fő kedvencem a zenében Ákos, mert nagyon sokszor inspirál, és a szövegei páratlanok. Ő egyben példakép is. Mindent meghallgatok, de nagyon a hangulatomtól függ, hogy éppen mit preferálok. A lényeg, hogy legyen kicsit őrült, de mégis józan, mint én.
