2013. 02. 16., szombat, 06:28
A magyar népi emlékezet általában csak a török hódoltság koráig nyúlik vissza. Mindegyik várunk, erődített templomunk környékén mesélnek alagútról. Kaposváron is tudunk ilyen helynévmagyarázó mondákról. Szentjakabi romok? Király Lajos Tanár Úr írása.
A mondák egyike a szentjakabi apátsághoz kapcsolódik, és Gruber János írta le a „Morzsák a negyvenéves asztalról (Kaposvár, 1913) című híres munkájában:
„Gyermekkori kirándulásaim alkalmával pajtásaimmal be-benézegettünk a nagyobbik kőfal alatt akkor még teljesen látható pinceszerü félelmetes üregbe. Erről azt tartotta fönn a szájhagyomány, hogy belőle egy földalatti alagut vezetett volna a mai Iszákhegyig, melyen annak torkolatát, az ugynevezet török lyukat a mi diákkorunkban még nemcsak hogy láttuk, de annak előrészében sok, nem egészen illetékes módon beszerzett krumplit és baromfit sütögettünk vakációk idején. Ma az efféle csinyek miatt talán az aszódi javitóba kerülnénk. Be is akartunk többször hatolni a sötét mélyedésbe, melyet a hagyomány szerint bizonnyal nem ok nélkül neveztek török buvóhelynek, de a gyermekes félelem, még inkább az ürből kiömlő fojtó gázok elvették attól bátorságunkat. Még ifju koromban is láttam büntanyánkat, melyet azóta betöltötték.
Pedig ebben a Szentjakabnál kezdődő alagutban talán érdemes lett volna egy kis kutatást tartani, hátha a Kaposvárról futva menekült törökök, ép ugy, mint a mai Fiume kávéház előtti téren általuk fölállitott fekete kutyaalaku szobor hasában, a nagy sietségben kincseik egy részét otthagyták, melyet, mint ezt az Eszékre lerándult kereskedőinknek elbeszélték, az elődeiktől irásba foglalt útmutatás segélyével, hosszú évek multán szerencsésen hazaszállitottak. Szentjakab és vidéke köznépe sokat keresgette ezeket a romok között állitólag ottfelejtett kincseket, de csak néhány fegyvert, kevés régi pénzdarabot találtak, és a sikertelen fáradozás fejében apránként elszedegették a romhalmazok kövei jórészét pincelakok fölépitésére. De hogy ezen történelmi talaj alatt okvetlenül kellett kincsnek lennie, mi sem bizonyitja annyira, mint boldogult Pap József kocsisom látomása, aki esténként az átellenes ivánfai szőllőmből, főkép ha az ivánfai zamatos borból dupla porciókat kapott: többször látta a romok körül a kincsek lángjait föllobbanni. Vizióival még az én fejemet is ugy megtöltötte, hogy egy éjen a szentjakabi kincsekről álmodtam.”
Az Iszák-dombi Török-lyukról az 1864. évi Pesty Frigyes-féle országos helynévgyűjtés kaposvári készítője, Szigethy János városbíró is feljegyzést készített: „Iszákhegy. Ezen hajdanában volt török épületeknek mostani romjai láthatók, egy nagy luk van alá ájva,– mely törökluknak neveztetik, monda szerint hajdanában a’ törökök által sok pénz lett volna elrejtve, mit mostanában is még több pornép pénzbuvár keres és utána áskálódik. – jelenleg szántó földnek használtatik.”
Mindkét forrásunk kincsek elrejtéséről vélekedik, ez ebben a mondakörben eléggé általános adat. Gruber az eszéki Fiume kávéház előtt hagyott kőkecskére is utal, ő ugyan „fekete kutyaalakú szobornak” említi, de Somogy megyében a földrajzinév-gyűjtés során számos helyen került elő a törökök által itthagyott, kincset rejtő kőkecske mondája.
Folytatás következik...