2013. 02. 05., kedd, 14:19
Harmadik évadában jár a Báb-Szín-Tér Kaposváron. A Pályi János vezette alapítvány nem kevesebbet vállalt magára, mint a bábszínházi kultúra ápolását, bemutatását, egy állandó bábszínházi műhely létrehozását Kaposváron.
Azt azonban ő maga is belátja, hogy ehhez nagyon sok ember segítsége kell. Szülők és nagyszülők a megmondhatói, hogy mennyi mindent élővé tudunk varázsolni már a pár hónapos kisbabák számára is, ha úgy teszünk, mintha az adott tárgy beszélne. A gyerekek elhiszik, hogy a maci, a nyuszi, a bármilyen plüss állatka most hozzá beszél, és azt mondja neki, hogy ideje lefeküdni, vagy, hogy legyen kedves és egye meg a spenótot. Sok gyereknek az illemhelyen ülve kell rögtönzött bábműsort adni, hogy történjen valami, vagy csak azért, hogy teljen az idő. Ami nekünk, szülőknek igen nagy erőfeszítésünkbe telik, az Pályi Jánosnak meg se kottyan. Bárhol, bármivel képes műsort adni. Ennek – gondolom – a felesége, Csíkvár Tímea örül a legjobban, hiszen van, aki a gyerek(ek)nek folyamatosan biztosítja a mese-utánpótlást.
- Az Alföldön születtem, de az ország különböző pontjain dolgoztam már korábban bábszínházakban. Feleségem azonban kaposvári, ezért választottam ezt a várost otthonomnak. Hatodik osztályos voltam, amikor egy pedagógus révén megismerkedtem a bábozással, inkább csak azért jelentkeztem, hogy mert más nem akart menni, de nem bántam meg. Akkor volt a „Játsszunk bábszínházat” a tévében, ez is nagyon sok élményt adott. Elsősorban a közösség fogott meg, később erre rárakódott nagyon sok élmény, ami miatt én bábjátékos lettem – meséli Pályi János, miközben a „Vasút a gyermekekért alapítvány” – régi nevén MÁV gyermekotthon – épületében található irodájában beszélgetünk.
- Harmadik évadában jár a Bábszíntér, mennyire elégedett azzal, amit eddig elért?
- Ha az ember megpróbál objektív lenni, akkor azt mondom, pillanatok alatt több lépcsőt megléptünk. Évente 10-15 ezer nézőnk van. Három korosztálynak tartunk előadásokat: csecsemőknek, óvodásoknak, kisiskolásoknak. Hálásak vagyunk, mert mellénk álltak az óvodák, mellénk álltak a pedagógusok. A hétvégi matinékra mindig szép számmal jönnek a családok; szülők, nagyszülők hozzák a gyerekeket, unokákat. Ez az egyik része a dolognak. A másik a szakma, amelyik eljön hozzánk játszani. Nem szabnak pénzügyi feltételeket, jönnek és segítenek. 18 színház 22 féle előadással lép fel nálunk. Nekünk nincs költségvetési támogatásunk, a bevételekből, a pályázatokból és a különböző felajánlásokból tartjuk fenn magunkat. A tavalyi évben 187 előadásunk volt.
- Milyennek képzeli az ideális bábszínházat?
- Sokkal többrétűbb, mint most. Egy olyan kulturális tér, ahol már kívül is játszótér van, belépve pedig nemcsak egy előadótér várja a látogatókat, hanem egy olyan „gyűjtőhely”, ahol a gyerekek a szülőkkel együtt több órát is el tudnak tölteni. Minden megtalálható lenne itt, ami a gyerekekhez köthető, interaktív játékok, bábok, mesék. Mindebből most annyit tudok megvalósítani, hogy a bábjátéknak van egy olyan helye Kaposváron, ahol jó előadások vannak.
Azt gondolom, ez sem kevés: állami támogatás nélkül, díjnyertes előadásokkal színesíteni a város kulturális életét. Pályi János mindig azért szurkol, hogy a gyerekek, akik eljönnek a Bábszíntérbe, jó élményeket vigyenek haza, és visszatérjenek. Abban bízik, hogy 10-15 éven belül összeáll egy társulat, amelyik alkotói csoportként saját előadásokat hoz létre itt, Kaposváron, és mindehhez előbb-utóbb majd intézmény is társul.
