2012. 12. 27., csütörtök, 06:52
Éppen most, a tél közepén jellemző egy ősi hagyomány, a regölés. Ez a szokás a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik, az újév köszöntésének, a jókívánságok átadásának a hagyománya. A regölés bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt.
A karácsonyi ünnepkörhöz tartozó betlehemezésről többet tudunk, mint a szintén ide tartozó regölésről. Sajnos, ritkán látni regölő fiatalokat, pedig ez egy ízig-vérig magyar szokás. A mai világban elgondolkodtató, hogy miért veszünk át nyakra-főre olyan dolgokat, melyek a nyugati világhoz kötődnek, nekünk pedig semmi közünk nincs hozzájuk. Ilyen például a Valentin-nap vagy épp a Halloween. Persze a kereskedők nyilván tudják a választ, hiszen nekik igazán jó biznisz a "szerelmesek napja", vagy az október végi alakoskodás.
Pedig vannak nekünk is saját, kialakult hagyományaink, szokásaink. Ide tartozik a regölés is, mely egyesek szerint egészen a pogány időkig visszavezethető. A tudósok a régi sámánok transzba esésével hozzák összefüggésbe. A skandáló szövegmondás és a szinte mantra-szerű ismételgetés valóban ilyen hangulatot áraszt. A regösök az ősmagyar kultúrában valószínűleg a sámán énekmondói, ráéneklői voltak. A középkorban a regüs szó, mint foglalkozásnév fordult elő. Ezek az emberek lehettek a király udvari énekesei, később a regösénekek "hivatalos" előadói.
A szokásról már a XVI. századtól olvashatunk feljegyzéseket. Heltai Gáspár például az ördög nagy ünnepének említi a vízkereszt utáni első hétfőt és az azt követő hetet, mivel ilyenkor az emberek isznak, mulatoznak. Ez a regölő hét.A szokás az utóbbi kétszáz évben leginkább a Dunántúlon és Erdélyben maradt meg. Ilyenkor a legények hangos eszközökkel, leginkább láncos bottal és köcsögdudával járták a lányos házakat és adták elő regösénekeiket.
Ez egyébként mindig egy szisztematikusan felépített látogatás volt. Először is a legények elmesélték a háziaknak, hogy hosszú útról érkeztek és jó szándék vezette őket. Ezután jött a termékenységvarázslás, melyben a gazdának és háza népének mindeféle földi jót kívántak. Ezután pedig folytatódtak a mondókák, de ilyenkor már egy legényt és egy eladó leányt "boronáltak" össze versben.Végül a jókívánságokat a gazda ajándékokkal köszönte meg.
A regösénekekben fontos szerep jutott az ősmagyar mitológiai elemeknek. Szóltak a Csodaszarvasról és Szent István királyról is.
Ha jobban belegondolunk, csak rajtunk múlna, hogy mit hozunk ki például ebből a szokásból. Köcsögdudát ugyanúgy lehetne árulni, mint töklámpást. Nem?
