2012. 12. 18., kedd, 05:30
A legnépszerűbb karácsonyi szokás Somogy megyében is a betlehemezés volt. A visszaemlékezések szerint egyes csoportok már advent első vasárnapján elkezdték, mások december 6-án, és rendszerint szentestére fejezték be. Király Lajos Tanár Úr írása.
A betlehemező csoportok tagjai Somogyban a római katolikus vallásúak köréből valók, a protestáns lelkészek, tanítók általában nem engedték meg híveiknek a betlehemezést.
A betlehemező csoport tagjai többnyire nagyobb iskolás gyerekek voltak, de némely hagyományőrző községben (pl. Balatonszentgyörgy, Vörs vidékén) legények, sőt házas férfiak is részt vettek benne. Az 1970-es évektől felújított és napjainkban is élő vörsi, szentgyörgyi betlehemezésben idős férfiak is szerepelnek, őrizve és egyúttal átörökítve a szokást a fiatalokra. (A néprajzi könyvek erre vonatkozóan a következő fotót közlik: „A vörsi tűzoltók viszik a bábtáncoltató betlehemet.”) Balatonberényben a kiöregedett vagy leköszönő tagoktól az újak megváltották jogukat, amit később ők is eladtak, vagy esetleg testvérüknek, rokonuknak átadtak. A megváltási díj egy kisebb jelképes pénzösszeg volt. Az új tagokat egy idősebb betlehemező tanította be, a csoportok önszervezők voltak.
A Betlehem-járásra való felkészülésről, a betlehem elkészítéséről, a kellékek, ruhák beszerzéséről igen szemléletesen ír Fekete István Betlehem c. írásában, ebben a saját göllei gyermekéveinek élményeit fogalmazta meg.
A magyarországi betlehemezés típusait a Magyar Népzene Tára Jeles napok c. kötete részletesen bemutatja. Somogyban az ún. dunántúli típus fordul elő, mégpedig két változatban: a Balaton-környéki bábtáncoltató Betlehem-játék és a megye középső, déli területein honos pásztorjáték formájában.
A betlehemező pásztorjáték
Külső-Somogyban, a Kapos mentén és a megye déli részén a betlehemben nem voltak mozgatható bábuk, hanem a betlehemezés egyszerűbb változata, a pásztorjáték volt szokásban. Errefelé 5–6 szereplő alkotta a csapatot: 2 angyal (fehér inget és fehér alsószoknyát húztak magukra) vitte a betlehemet, 2–3 pásztor kifordított bundában, láncos bottal, a derekukon lévő kötélen egy kobak lógott (bort töltöttek bele) és az elmaradhatatlan vén dadó. Néhol a pásztoroknak külön neve is volt, Pogányszentpéteren pl. az egyik a Szulánnás pásztor, a másik a Pörcékes pásztor, a harmadik nagyon rongyos, derékig érő szakállú pedig az Öreg Koredó névre hallgatott. Mesztegnyőn az öreg dadó neve: Galibacsicsa.
Büssüben a bekéretőzés után – az öreg pásztor kivételével – bementek a szobába, közösen elénekelték a „Dicsőség, mennyben az Istennek” kezdetű karácsonyi éneket, majd lefeküdtek az asztalra állított betlehem köré, és alvást színlelve nagyokat horkantottak. Kis idő múlva az egyik angyal megrázta a csengőjét: Glória! A pásztorok csak a harmadik csengetésre ébrednek, és elmesélik mit álmodtak, pl.: „Én azt ámottam, hogy a házigazda a csutoránkat möktőtötte jó finom borrā.” Az angyal negyedik csengetésére és glóriázására ébrednek rá a Kisjézus születésének örömhírére. Felugrálnak, körbejárják az asztalt, a „Pásztorok, keljünk fel” kezdetű ének ütemét láncos botjukkal kísérik. Ekkor eszükbe jut, hogy az öreget kint felejtették, persze ennek oka volt. Régen a füstös konyhák kéményében függtek a disznóölés után a sonkák, kolbászok, hurkák. A szobában lévő pásztorok a következőképpen üzentek társuknak, hogy csenjen el egyet a kéményből: Hurkalériom! Ha nem sikerült neki, így válaszolt vissza: Nëm elériom! Ezután a következő szavakkal hívták be: Gyere be, të vén dadó, | mer odaki mögfagyó! A pásztorjáték az angyalok éneklésével folytatódott:
„Hallatik már, hallatik már
a mönnyei zöngés,
ma születött embörtül,
a mönnyei seregtől
mostantol éjfélig
mongyuk vigaggyunk!”
Aztán dallamot váltottak, és a pásztorok a következőt énekelték:
„Pásztortásim, kejjetök föl
Bötlehembe mönnyetök el
A kis királt köszönteni
Üdvözittőnket imádni!”
Refrénként a következő sorokat énekelték:
„Jaj, jaj, jaj-jaj-jaj,
Ugy röpülünk mind a raj.”
A betlehemezés végén itt is az ajándékkérő ének szerepelt:
„Në bánnya pëtáktyát,
máriás huszassát
ëty kis fáraccságunkér
kevés utazásunkér.
Jutka, Marinka,
sör, bor, pálinka
ihatnánk!
Ëggyet ihatnánk,
ugy vigadhatnánk
minnyájan!”
A betlehemezésben szereplő énekek természetesen községenként, csoportonként változhatnak, a pásztorok „álmodása” is a körülményekhez igazodik, sokszor az illető ház előtt gondolták ki. A pásztorjáték-jellegű Kapos menti betlehemes teljes leírását a magyar Népzene Tára Jeles napok c. kötete Csoma községből közli.
A betlehemezés Somogyban a hagyományőrző vidékeken ma is élő szokás. A csoportok azonban már nem spontán módon szerveződnek, hanem többnyire egyházi, iskolai segítséggel, a honismereti és hagyományőrző közösségek tevékenységének eredményeként.
