2012. 12. 16., vasárnap, 20:43
Újabb, 20. századi szokás, a betlehemi történetnek azt a részét jeleníti meg, amely a somogyi betlehemesekből kimaradt. Karácsony előtt kilenc nappal kezdték el, és a Szentcsalád képét minden este egy másik házhoz vitték.
A résztvevők köre is teljesen eltér, a Szentcsalád-járásban kilenc vallásos katolikus család vesz részt, többnyire idős, buzgó templomba járó asszonyok, a rózsafüzér társulat tagjai. Bálint Sándor szerint valószínűleg a profán tréfálkozó, játékos betlehemezést kívánták felváltani ezzel a magánliturgikus ájtatoskodással. A Szentcsalád-járás érzelmileg, hangulatilag előkészíti a karácsony misztériumát, ezért a szokást az egyház is támogatta, sokfelé ma is megszervezik.
A szokás énekeiről, imáiról századunkban is több aprónyomtatvány került forgalomba, ezek a gyakorlatban a helyi népénekekkel keverednek. A Szentcsalád-járás leírása a következő:
Karácsony előtt kilenc nappal kezdték el, és a Szentcsalád képét minden este egy másik házhoz vitték. A soron lévő család egy díszes terítővel fedett asztalon házi oltárt készített a szentkép fogadására. A szokásban részt vevő asszonyok esténként gyertyával a kezükben, énekszóval kérték a bebocsátást:
őt, ki égnek-földnek ura.
Legalább ti, jó emberek,
fogadjátok a kisdedet!
Házatokra szent áldás száll,
ha betér az égi király.”
Erre a háziak kinyitották az ajtót, és énekszóval hívták be a Szentcsaládot:
„Ne sírj tovább, Szűz Mária,
ne menjetek ma máshova!
Szállásunkat mi megosztjuk.
Kisjézuskát befogadjuk.”
A meglátogatott háznál felidézték a betlehemi szálláskeresés legendáit, az ilyenkor elmondott imák, énekek egy része a középkori karácsonyi misztériumjátékok örökségének számít. A szálláskeresés szenteste fejeződött be, az utolsó család a Szentcsalád képét a templomba vitte, és a betlehemi játszol mellé állították. Bizén a Szentcsalád képét karácsonytól az utolsó család házánál őrizték, innen gyertyaszentelő előestéjén égő gyertyával a templomba mentek, „mint ahogyan bemutatta a Szűzanya a szent fiát, úgy vittük mi is a képet meg az imádságunkat, ... áldást adott ránk a pap, ... azon a napon ért véget a Szentcsalád-járás.”
A Szentcsalád-járás leginkább Somogy északi felében él, Buzsák, Karád, Mesztegnyő, Andocs, Zamárdi községekből vannak gyűjtéseink. Együd Árpád Somogyi népköltészet c. folklórgyűjteménye Torvaj, Andocs, Öreglak, Sávoly községekből közöl szövegeket, az utóbbi helyről egy hosszú versciklust.4 Az Együd-hagyaték 2. kötetében egy torvaji és egy andocsi változat szövege található meg.
