2012. 12. 13., csütörtök, 06:31
A Bolyki Soul&Gospel Kórus az elmúlt majd két év alatt 50 fős kórussá vált, ahol a kezdőtől a profiig, nagyon sokan otthonra találtak. Bolyki Balázs zenekarvezetővel beszélgettünk.
A Szivárvány Kultúrpalotában, december 21-ére meghirdetett koncertjükön, Bolyki Balázs vezetésével biztosan megteszik azt, amire sokan vágynak: felfrissítenek, feltöltenek energiával és felszabadítóan hatnak majd a lélekre. Karácsonykor nincs is igazán szükség másra.
Fiatal a kórus, alig kétéves. Hogyan hoztak össze egyszerre ennyi embert?
Egy egyedülálló színpadi show-t szerettem volna létrehozni, amihez kell egy kórus is, ezért összehoztam egyet. Amikor elkezdődtek a tervezések, akkor szembetalálkoztunk azzal a problémával, hogy nem tudjuk a kiválasztott profikat hetente több alkalommal összehozni, hiszen nekik konkrét elképzeléseik, önálló dolgaik vannak, valamilyen más zenei vonalról érkeznek. Így arra a következtetésre jutottunk, hogy inkább keressük meg az énekelni akaró és szerető embereket. Elkezdtünk teljesen amatőrökkel dolgozni. Először meghallgatásokat szerveztünk. Olyan embereket kerestünk, akik nem feltétlenül tudnak, de nagyon szeretnek énekelni. Voltak ügyesebbek és kevésbé ügyesek, elkezdtünk velük dolgozni, és nagyon jó dolgok álltak össze. Közben rájöttem, hogy ez sokkal hosszabb út lesz, mert őket meg kell tanítani énekelni. Most már két éve működik a kórus, zseniális módon haladunk, iszonyatosan intenzív fejlődési szakaszokon vagyunk túl. Azt gondolom, hogy méltán tart ott a társaság, ahol van. Heti nyolc óra próba alatt mindent kapnak. Minden egyes kóruspróba olyan, mint egy intenzív kurzus. Minden próba négy óra, ezalatt nagyon kemény műhelymunka folyik. Izgalmas az eredmény, ezt meg fogják látni és hallani a koncerten.
Milyen módszerrel tanítja énekelni a kórustagokat?
Régóta foglalkozom azzal, hogy hogyan lehet az énektanítást egy speciális módon az embereknek sokkal gyorsabban, lélekhez közelállóbban, életszerűbben átadni, minthogy egy énekiskolában éveken keresztül csiszolják magukat. Ez utóbbi sem rossz, ez is része az énektanulásnak, de hogyan lehetne ezt az emberek számára elérhetővé tenni? Lényeg az, hogy bárki meg tud tanulni énekelni. Aki tud beszélni, ki tudja fejezni önmagát, tud érezni és az érzéseit a kommunikációjában minimális szinten is, de meg tudja fogalmazni, illetve a felé érkező érzelmeket és impulzusokat le tudja kommunikálni, azt az embert meg lehet tanítani szárnyalni az éneklésben. Ez a lényege a módszernek. Nem arról szól, hogy skálázunk, egészen más módon kezdjük el. Az egyén, az individuum, az ember saját magához való viszonya az, ahonnan indulunk. Hogyan tudja saját testtudatát elfogadni, hogyan tud a színpadon állni, meg tudja-e fogalmazni azt, ami benne van, anélkül, hogy rettegne mások véleményétől és kritikájától. Gyakorlatilag az egész világ ebben szenved. Ez a kórus egy „gyógyult” társaság, ők már átmentek a „tűzkeresztségen” és nagyon jól érzik magukat a bőrükben. Egy nagyon vidám, és igazán összetartó közösség, azon túl, hogy nagyon professzionálisan folyik a munka.
Miért pont a gospel zenét választotta?
Nem én választottam a gospelt, hanem a gospel választott engem. Ez egy régi történet. Már 6-8 éves korom óta a testvéreimmel, a Bolyki Brothers-szel együtt, a világ minden táján megfordultunk a gospel és a soul zenével. Igazából ez nem egy zenei stílus, ez nem egy trend. A gospel életforma, életszemlélet. Ami a gospelben benne van, az a töltés, az az energia semmi másban nincs meg ilyen intenzíven. Maga a gospel egy istentiszteleti forma. Egy picit vitatkoznék azzal, hogy templomi zene, sokkal inkább a templomból kirekesztett négerek zenéje. A rabszolgákat a földeken ütötték, vágták, ők pedig azt énekelték, hogy fáj mindenem, sajog mindenem, de hálás vagyok az istennek, hogy élek, hogy szerethetek, és ő szeret engem. Ez az üzenet, ez az energia, ami a gospelben benne van. Amikor ilyen energia motivál egy stílust, ott nem lehet arról beszélgetni, hogy jövőre ez már nem lesz divat. A gospel nemcsak az, amit szeretek, hanem ez az, amiben hiszek. Ez a koncert alcíme is: Hiszek=Élek.
Milyen lesz a koncert?
Lesznek olyan soul slágerek, mint a They won't go, Joyful, joyful, Amazing grace, Always close to you, Oh, happy day. Sok-sok olyan dal, amit hallhattak már, ismerhetnek is, kicsit másképp, kicsit bolykisabban, hatalmas energiával, ez biztos. És lesz saját dal is, például a koncert címadó dala, a Hiszek, ami egy egészen friss darab, erre a koncertsorozatra írtuk Kósa Rudi barátommal. Ez egy zseniális lépés számomra, hogy egyre többet tudunk magyarul énekelni, csak nem várhatunk arra, hogy mások írják meg ezeket a dalokat. Mert ezt a műfajt nehéz magyarul jól megírni, nemcsak zeneileg, hanem filozófiailag is.
Azért megyek a színpadra, mert úgy érzem, hogy amit rám bízott a teremtő, ami tehetséget és energiát kaptam, azzal nekem el kell számolnom.
Tervezik saját album megjelentetését?
Sokkal nagyobb terveim vannak. Nem a dolognak a mérete érdekes. Nem arra gondolok, hogy szeretnék sztár lenni. Harminc éve vagyok a pályán. Van, aki a fél karját odaadná azokért a dolgokért, sikerekért, amelyeken már túl vagyok. Igazából már mindent megkaptam ettől a pályától, amit szakmailag szeretnék bezsebelni. Azért megyek a színpadra, mert úgy érzem, hogy amit rám bízott a teremtő, ami tehetséget és energiát kaptam, azzal nekem el kell számolnom. Szeretnék úgy sáfárkodni ezzel a dologgal, hogy minél több embert megérintsen. Ezért egy egész világra szóló mozgalmat szeretnék elindítani a következő évben, ami egyelőre még titok, de már nem sokáig marad az.
