2012. 12. 02., vasárnap, 15:08
November végén, a hideg idő beálltával, András napján megkezdődtek a disznóvágások Somogyban is. A disznóölésre eljöttek segédkezni egymáshoz a rokonok, szomszédok, a disznótoros vacsorára akár 10–15 vendég is hivatalos volt.
A disznóölés, a húsfeldolgozás hagyományos rendjét itt nincs mód részletesen ismertetni. Régen Somogyban is földön vagy bontószéken kezdték el a disznó felbontását, ilyenkor először a sonkákat, szalonnákat kerítették ki. Mostanra a legtöbb helyen elterjedt a disznó felakasztása a rendfára, tehát először kettéhasítják, így nyomban hozzájutnak a belsőségekhez, az asszonyok dolgozhatnak a belekkel.
Büssüben például ebédre rendszerint savanyóleves van belsőségekből. Tamás József szerint a zselici községekben „az a szokás, hogy míg a disznót széjjel nem szedik, senki sem eszik. Ebédkor azonban sült hús, resztelt máj, savanyúság és a párolt káposzta mindenkit kárpótol.” Ebéd tájára
Egy átlagos külső-somogyi disznótoros vacsora a következő fogásokból állt: orgyaleves, főtt hús tormával, resztelt máj, pecsenye párolt káposztával, sült hurka, sült kolbász és hájas pogácsa. Érdekes, hogy régen burgonya vagy rizs köretet nem szolgáltak fel, a húsok mellé általában savanyú paprikát fogyasztottak. Tamás Lajos 1940-ben kiadott somogyi népművelési könyve szerint a szokásos „vacsorai étrend” a következő: töltött káposzta, hurka (leginkább hajdina töltelékkel), káposzta savanyúsággal, sült máj, forgácsfánk, hájas pogácsa. Éjjeli 11 óra felé pálinkás tea. Van község, ahol a vacsora abaléből fokhagymával és fűszerrel készített levesből (zsemlyekocka, esetleg levestésztával), savanyú tüdőből és rántott májból áll. Más esti étmód: orjaleves, hurka, kolbász és húsfélélék.”
A disznótor estéjén kerül sor a nyársdugásra, nyárstűzésre, esetleg maskarások látogatására is.