2012. 11. 29., csütörtök, 05:45
Általános iskolás voltam, amikor egy edzőtáborban, nálam idősebb zrínyis lányokkal voltam egy sátorban, és ők állandóan Korál-dalokat énekeltek. Valószínűleg itt kezdődött a kapcsolatom Balázs Fecóval. Ezen a héten vele beszélgettünk.
A művész zeneszerzőként, billentyűsként, énekesként egy tucat elismeréssel és díjjal büszkélkedhet. Több tucat slágerét játsszák a rádiókban, mindig elhangzik egy-két dala a tehetségkutatókban, ő maga azonban még mindig készül „A DAL” megírására. Pedig az lehetne az Érints meg, a Homok a szélben, az Évszakok vagy éppen a Maradj velem is.
- Adventi turnéjának keretében érkezik majd Kaposvárra, a Szivárvány Kultúrpalotába. Gondolom, a koncerten meghatározóak lesznek az ünnepi dalok.
- Természetesen a koncert egész hangulatát meghatározza az advent. A dalok között hallhatóak lesznek a saját szerzeményeim, illetve klasszikusok is, mint például Bach, valamint szóló dalaim, amelyek illenek a miliőhöz. Ezekből állítottam össze a műsort, és ahol eddig voltam – ez elsősorban templomokra redukálódik -, nagyon jól érezték magukat ezek a dalok, az előadójuk, és a közönség is. Nem csapattal jövök, hanem egyedül. Van nekem egy előadóestem, aminek az a címe, hogy Évszakok, ez most az Érints meg című dalom égisze alatt megy, és egy szál, illetve két szál billentyűvel adom elő a műsoromat.
- Ha már említette, az Érints meg című dalát most mindegyik tehetségkutatóban előadták.
- Örülök ennek, ez a visszajelzése annak, hogy a fiatalabb korosztálynak is tetszik a dal. A tehetségkutatókkal kapcsolatban kettős érzéseim vannak, mert majdnem minden ilyen tehetségkutatóban vagy Demjén, vagy Máté Péter, vagy Balázs Fecó dalokat énekelnek. Szerintem a dalokat kellene versenyeztetniük az előadókkal, tehát új dalokat kellene írni, és abban mutassák meg magukat a versenyzők. De az idő kegyetlen dolog, úgyis megmondja, hogy ki életképes és ki marad fönn ebben az embertelen túlkínálatban, amit ma adnak. Még ki sem hűlt az egyik helye, már jön a másik. Ebben látják a kereskedelmi tévék is a meggazdagodásukat, hogy minél többen telefonáljanak be. Én azt mondom, hogy aki igazából tehetséges, pályára termett, idevaló, van egyénisége és karizmatikája, az fenn fog maradni ebben az embertelen hajszában.
- Hogyan készül a karácsonyra? A sok koncert nem akadályozza a készülődést?
- Nem, a mi korosztályunknak ez az életünk, ez tart minket életben. És mivel két egyforma koncert, két egyforma évszám sincsen, ebből kifolyólag mindig nagy várakozás előzi meg a koncerteket. Egy ilyen korosztály esetében, mint a mienk, ez már lassan egy jelképes osztálytalálkozó. Akikkel nem találkoztunk 10-20-30 év alatt, azokkal ugyanonnan folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk, csak már a gyerekeiket is hozzák a koncertekre. A karácsonyi készülődés terheit pedig a család veszi át, mi már a készbe érkezünk meg. Természetesen, ahogy közeledünk a karácsonyhoz, ez épül a lelkünkben és egyebekben is, az egésznek a végén pedig ott az ünnep.
- Minden évben ugyanúgy ünnepelnek?
- A módosulások a koncertek miatt vannak. Én nemigen szoktam decemberben adventi turnét tartani, ez egy rendhagyó év ebből a szempontból. Nagy a családunk, a feleségemnek két lánytestvére van 2-2 gyerekkel, az összesen 5 unoka az enyémmel együtt, és az idős szülők, akiknél van a meeting pont karácsony táján. Elég népes és zajos, de örömteli a találkozás.
Nekem ez az életem, gyerekkoromtól kezdve zenéltem, zenélni fogok addig, amíg élek. Ugyanebben a mederben folyik az életem, mint amiben eddig folyt, hogy koncertek, új dalok, új élmények, és új kihívások.
- Karácsony előtt szívesebben jótékonykodnak az emberek. Önre mindig jellemző volt, hogy valamit felkarolt és támogatott. Mi alapján választ?
- A jó cél érdekében körüljárom és megnézem, hogy valóban mi van a dolog mögött. Most legutoljára épp az idős újságíróknak rendezett segélykoncert részese voltam Budapesten, a Syma csarnokban. Viccesen a kollégáimmal mindig mondjuk, hogy kíváncsiak vagyunk, hogy az idős, rosszul kereső zenészeknek mikor szerveznek segélykoncertet. Én már annyi segélykoncerten vettem részt életemben, hogy azért mondjuk ezt mindig viccesen, hogy akkor majd nekünk ki fog segélykoncertet adni? Visszatérve a kérdésre: tehát ha az ügy olyan, akkor teljes mellbedobással állok mellé. Ha látom, hogy értelme van, és nemes célért tartják, ami valóban megérinti az embert és megéri, akkor muszáj. Így volt ez a sitkei kápolna esetében is, ami most már lassan huszonhatodik éve tart, minden év augusztus utolsó szombatján. Ápolgatjuk ezt a kápolnát, mert olyan, mint egy ház. Örülök, hogy részese lehettem ennek a nemes ügynek. Aki családi házban lakik, tudja, hogy mire befejezzük, már megint kezdhetjük elölről, mindig van valami, amit javítani kell. Ez már lassan egy küldetés ebben az esetben. Én elsősorban zenész vagyok, nekem az a feladatom, hogy ne kápolnát építsek, hanem hogy eljuttassam az érzelmeimet, a dalaimat a közönséghez, és ha találkozunk, örömet szerezzünk egymásnak. Természetesen szorítunk időt ezekre a karitatív dolgokra is, ha tehetjük.
- Nagyon sok elismeréssel büszkélkedhet, melyik a legkedvesebb, legfontosabb?
- Nem lehet különválasztani, hiszen mindegyiket más korban, más szituációért kaptam. Egyik egy zenekari díj, a másik saját, személyes díj, stb.. Én inkább azt mondanám, hogy nagyon örül az ember annak, ha odafigyelnek a munkásságára. Nekem ez mindig új erőt ad a későbbi munkához, mert látszik, hogy volt értelme dolgozni. De számomra a közönségtől kapott „szeretet-díj” a legfontosabb. És csináljuk, csináljuk, csináljuk, mert én mindig azt vallom, hogy a nagybetűs „DAL”’-t még nem írtam meg. Az még csak ezután jön, remélhetőleg.
- Én több olyan dalt is tudnék mondani, aminek Ön a szerzője és lehet ez a bizonyos nagybetűs dal, akár az Érints meg, akár valaki másnak az Évszakok, hiszen ez szubjektív.
- Ez azért szép, mert nem vagyunk egyformák, és mindenkinek más jut el a lelkéhez, más szöveg. Én abban látom a dalok erejét, hogy egyrészt a Horváth Attila szövegíró barátom zseniális szövegeket párosított ezekhez a dalokhoz és szinkronban van a zene a szöveggel, másrészt bármelyikünkkel megtörtént vagy megtörténhetett volna, vagy meg fog történni, amiről szólnak ezek a dalok.
- A nagybetűs ezeknél is lehet még jobb?
- Azt nem tudom, hogy jobb-e, csak „a” nagybetűs DAL, tudja, amikor mondanak egy nevet, és mindenkinek elsőre az ugrik be, én ilyen értelemben értettem ezt a dolgot. És hogy minél tovább élje túl az embert.
- Szerintem ilyen volt a Homok a szélben is, nem?
- Abszolút, de nem lehet összehasonlítani egy 1981-es fesztivál alaphangulatát, azt a kort mondjuk egy mai korral, mert ma egészen másról szól a világ. Más határozza meg, más indítja, más foglalkoztatja az embereket, mint a 80-as években. De valami közösnek kell bennük lenni, mert több generáción keresztül megmaradtak. Nemcsak a média segítségével, tehát, hogy játsszák a rádiók, hanem gondolom a mondanivalójában van olyan, ami kortalan.
- Csapatban, vagy egyénben gondolkodik inkább?
- Mindegyik más kihívás. Én nagyon szeretek zenekarral dolgozni, teljesen más lehetőséget ad az embernek. Éppen ezért dolgozom a Korál együttessel, és van nekem egy saját zenekarom is, fiatal fiúkból álló, kiegészülve a Fisher Lacival, a szólógitárossal, aki a Korál gitárosa is. Mind a két zenekar más kihívás. A fiatalok, mivel más korosztály, egészen máshogy nyúlnak ezekhez a dalokhoz, egészen máshogy zenélnek, mint a mi korosztályunk. Egy kicsit mi is megfiatalodunk velük, és általuk új értelmezést kapnak ezek a dalok. Egyedül meg teljesen más a műsor, teljesen más a repertoár, akkor az ember csak saját maga által próbálja ezeket a dalokat zongorával és szintetizátorral olyan ruhába öltöztetni és úgy megszólaltatni, amitől más, mint egy zenekari megszólalás. Tehát mindkettő más, és mindkettőt szeretem. Nincs két egyforma koncert.
- Tervek?
- Nekem ez az életem, gyerekkoromtól kezdve zenéltem, zenélni fogok addig, amíg élek. Ugyanebben a mederben folyik az életem, mint amiben eddig folyt, hogy koncertek, új dalok, új élmények, és új kihívások. Jövőre szeretnénk egy hatalmas Korál koncertet, hisz nagyon, de nagyon rég játszottunk már együtt nagy nyilvánosság előtt. Nagyon sok külföldi meghívásnak szeretnék eleget tenni, mind a tengerentúlon, mind itthon, mind a környező országokban. Tehát tulajdonképpen ugyanabban a mederben zajlik az életem, mint ahogy zajlott az elmúlt 45 évben. Csak néha kicsit hangosabb, néha kicsit csöndesebben.
