2012. 11. 22., csütörtök, 06:09
Több évtizede szerettette-szeretteti meg a somogyiakkal az éneklést, munkásságát a közelmúltban a somogyi Prima-közönségdíjjal ismerték el. Dr. Kerekesné Pytel Anna karnaggyal beszélgettünk énekről, Facebook-ról és a közönség szeretetéről.
Az első szó természetesen a gratulációé! Mit gondolt, amikor megtudta, hogy a tíz jelölt közé került?
Sok-sok szívesen vállalt feladatom gazdaságos időbeosztásra ösztönöz, nem nagyon marad időm magammal foglalkozni. Boldog vagyok, hogy taníthatok, hogy együtt énekelünk a kórusaimmal, a Zenekedvelők Kórusával, a Református templom kórusával, a Kaposszerdahelyi Népdalkörrel, a Tiszta forrás Népdalkörrel, a Lorántffy iskola énekkarral és a Szent Imre templom kórusával. Így nem is figyeltem arra, hogy Prima-díj adományozásra készülnek. Kérdésére válaszolva: örültem, hogy észrevettek, nemcsak személyem kapta az elismerést, hanem az általam is képviselt, értékes zenei kultúra is.
Végül nemcsak jelölt volt, önt találták a legérdemesebbnek a közönségdíjra.
Egy tanárnak mindig öröm és büszkeség, ha tanítványai sikereket érnek el. Úgy éreztem, hogy boldog a szintén jelölt Szirmai tanár úr és Ozsváth tanár úr, hogy én, az egykori tanítványuk kaptam a közönségdíjat. Ez az összefogás sok erőt ad és megerősít, hogy van értelme a munkámnak. Remélem, hogy az igyekezetem, tanításaim valamilyen formában továbbélnek mindazokban, akikkel együtt énekeltem, tanítottam, dolgoztam-dolgozom.
Tekinthetjük az elismerést egyfajta életműdíjnak? Elvégre egész generációkkal szerettette meg a zenét.
Azt hiszem, igen. Több évtizeden keresztül tanítottam a szeretett Kodály iskolámban. Kórusaimmal bejártuk az országot, a világot és nagyon boldogok voltunk, amikor Kaposvárt és iskolánkat a munkánk eredményeként a legjobbak között hirdették, a szürkének vélt hétköznapok, évek jutalmául. A sikerek mögött azonban mindig ott állt egy tantestület, iskolavezetés is, mert hittek a zenei nevelés személyiségformáló erejében. Sok elismerést kaptam, többek közt Életműdíjat a Kórusok Országos Szövetségétől, valamint a Kaposvár Városért díjat. Valamennyi fontos és megtisztelő számomra.
Említette a tantestületet. A kaposvári ének-zenei, kulturális élet egy másik kiemelkedő alakjával, az azóta már elhunyt Zákányi Zsolttal is együtt dolgozott.
Nehezen értem meg a közömbösen élő embereket, akik magukból nem mernek adni, mindig csak másokra várnak. Nekem azonban jó mestereim voltak, jó indítást kaptam az életemre szüleimtől, tanáraimtól, kollégáimtól. Zákányi Zsolttal negyvenkét éven át dolgoztunk együtt. Megtanultam tőle, hogy a szép, a jó nem hullik az ölünkbe, azért folyamatosan minden nap újra és újra dolgozni kell. A magyar zenei élet szolgálata lelkesedésre, összefogásra tanított mindkettőnket. Hűséggel támogattam, segítettem céljait. Örültünk, hogy Kaposvár és Somogy megye zenei élete példaértékű lett, s ebben a mi munkánknak is része volt. A közös út nem volt mindig könnyű, de megérte.
Hogy látja, van igény az éneklésre, ha az népdal, avagy kórusmű? A díjátadó gálán mindenesetre vevő volt erre a közönség: megénekeltette a jelenlévőket.
Lehet valakinek diplomája, ha nincs benne vágy arra, hogy szépet, értékeset csiholjon ki, még a durva kövekből is. Nagyon szeretem a népdalokat, a legértékesebb kincseink közé tartoznak. Olyan gazdag szókincsük, érzelmi skálájuk, dallam- és ritmusviláguk van, hogy megújul a lelke annak, aki szívvel énekli azokat. Azt tapasztalom, hogy népdalköreimben, iskoláimban szívesen énekelték, éneklik a népdalokat. Remélem, hogy újból virágkorát élik ezek a kincsek, ahhoz azonban nekünk is úgy kell énekelnünk, hogy érezzék a dal minden üzenetét: aki hallja, kedve legyen rázendíteni. Ami a kórusműveket illeti, a hangzásvilágára kis kortól rá lehet vezetni a gyerekeket, ám ehhez idő, türelem, valamint sok szép mű ismerete szükséges. Ma erre egyre kevesebb lehetőség van, többen sajnos fel is adták a műfaj megszerettetését. Azt vallom, a kórusvezetés nem pénzkereseti forrás, annál sokkal több: közösséget formáló, a gyerekeket, felnőtteket szépre, jóra tanító, nemzetnevelő lehet.
Kórusaimmal bejártuk az országot, a világot és nagyon boldogok voltunk, amikor Kaposvárt és iskolánkat a munkánk eredményeként a legjobbak között hirdették, a szürkének vélt hétköznapok, évek jutalmául.
Népdalok és kórusművek mellett megfér a lájk is. A díjátadás után Facebook-on mondott köszönetet azoknak, akik önre szavaztak.
A régi hagyományokat szeretem és megbecsülöm, de az az ember, aki nem veszi észre az új törekvéseket, vagy azokban csak a rosszat látja, nem élvezi a világ sokszínűségét. A Facebook számomra egy lehetőség a gyors és közvetlen kommunikációra. Sajnos ma kevés lehetősége van az embereknek arra, hogy kibeszéljék magukból a napi feszültségeket, ezért sokan választják ezeket a közösségi oldalakat önmaguk, gondolataik megmutatására. Nem kevés sutaság is olvasható itt, de érdemes ezekre is odafigyelni, mert kifejeznek egy közhangulatot, életérzést.
