2012. 11. 14., szerda, 06:01
Meddig kell mennie egy embernek ahhoz, hogy elérje a célját? Ha missziót vállal magára? Ha szeretné felhívni a figyelmet a színház örök értékeire? Elég lesz Budapestig? Vagy el kell mennie Anconáig? Elég lesz „csak” játszania?
A kérdésekre nem egyszerű válaszolni, hiszen a téma, amit Nyári Oszkárral próbáltunk feszegetni, akár vitaindító előadás is lehetne a színház jövőjéről szóló konferencián. De mi most nem megyünk ilyen messzire – gondolatban -, maradunk Kaposváron, és idehozzuk Anconát. Persze nem szó szerint. Az Anconai szerelmesek című darab kapcsán beszélgettem a kaposvári Csiky Gergely Színház színművészével, aki egyben a budapesti Karaván Művészeti Alapítvány vezetője is.
– Változóban van a színház. Föl kell mérnie, hogy mit kívánnak az emberek, de azt is, hogy mire van szükségük – kezdte Nyári Oszkár. – A színház ugyanis tükröt tart a társadalomnak. Segít az embereknek abban, hogy milyen ízlés szerint válasszanak, mi az, ami fontos, és mi az, ami zsákutca. Színházba kell csábítani az embereket, közben gondolatokat kell adni nekik úgy, hogy ne érezzék, hogy ez kényszer. Tükröt kell tartani, de figyelni arra az érzékenységre, hogy ha ez a szemükbe világít, akkor el fognak fordulni és nem jönnek vissza. Ráadásul az emberek anyagilag sok mindent nem engedhetnek meg maguknak. Számomra biztató, hogy Kaposvár közönsége még mindig nagyon fontosnak tartja a színházat.
Az Anconai szerelmesek három évvel ezelőtti sikeres bemutatása után idén újra látható Kaposváron, kaposvári színészekkel, a Karaván Színház előadásában. A zenés komédiát Vajda Katalin írta. A mű Anconában játszódik, de akár itt is játszódhatna, akár most is, nincs jelentősége, lényeg, hogy lefordítható a magyar társadalomra. – Ez a komédia bizonyítja, hogy a színház, a recept az örök: az emberek érdeklődésének középpontjában az ember áll, gyarlósága, vágyai, szerelme, küszködése, kacaja, siránkozása, gyötrődése. Ebből kell csinálni egy olyan fantasztikus pillanatot, amikor kölcsönhatásba lép a közönség a játszóval, és katartikusan átéli azt, amit a színész ott megteremt – mondja Nyári Oszkár.
Ehhez persze nem elég egy jó darab, hiszen a mai ingergazdag világban az embereket nehéz kimozdítani otthonról. A budapesti Karaván Művészeti Alapítvány mindig valamilyen missziót vállalt magára. Amit most szeretnének elérni, az is egy misszió. – Szeretnénk az embereket becsábítani a színházba. Azokat is, akik nem Kaposváron élnek. Ezért választottuk a vasárnap délutánt a darab időpontjának. Aki el szeretne jönni, kényelmesen megebédel otthon, összekészül, bejön a városba, 3-tól 6-ig megnéz egy fantasztikus előadást, utána kényelmesen hazamegy, és még csak akkor kezdődik az este.
Nincs semmivel késésben, viszont volt egy tartalmas délutánja. Ehhez partnereket is keresünk, például vállalkozókat, akik támogatják, hogy bejöjjenek az emberek a színházba, vagy megegyeznénk a MÁV-val, hogy aki bejön, kap 50% kedvezményt az útiköltségből. Nyitott vagyok a különböző kedvezményekre. A színház a társadalom pulzusa, a társadalom alapvető életjelensége. Ezért akarjuk, hogy az emberek bejöjjenek a színházba. Tervezzük azt is, hogy a városban különböző helyeken performanszokat tartunk, közben kuponokat osztogatunk, és ha valaki azzal jön jegyet venni, akkor 10 százalék kedvezményt kap. Az Anconai szerelmesek a legalkalmasabb darab arra, hogy azokat az embereket, akik egy picit meginogtak abban, hogy járjanak-e színházba, vagy éppen nem vettek bérletet, meggyőzze arról, hogy érdemes eljönni, mert jó a színház és fantasztikusak a színészek.
Az Anconai szerelmesek legközelebb november 25-én, vasárnap, délután 15 órakor látható a Csiky Gergely Színházban.
