2012. 11. 06., kedd, 09:46
A színésznő A szent család című Schwajda György-komédia főszerepéért a Vidéki Színházak Fesztiválján megkapta A legjobb női alakításért járó díjat. Itthon november 23-án és 30-án, pénteken láthatják az előadást a Stúdióban.
Részlet a Lázár Katival készült beszélgetésből:
Mondhatjuk, hogy hazatértél Kaposvárra?
Igen. Vannak persze ismeretlen dolgok, de hát az együtt jár a múló idővel. Van egy-két fiatal, új arc. Nagyon bírom őket. A többieket régről ismerem. Tisztelem, szeretem őket. Szóval minden ismerős. Itthon vagyok.
A színházon kívül mik a kedves helyeid?
Erzsihez, a masszőrhöz szeretek eljárni, amikor leamortizálódok, ő mindig megsegít. Szeretem a Tókaji parkerdőt, a piacot, az uszodát… Máshová már nemigen jutok el, öreg vagyok. Régen bringával bejártam az egész környéket.
A főszereplő öregasszony folyton gőzbuktával kínálja fel-felbukkanó gyerekeit. Mi az a gőzbukta? A receptjét tudod?
Senki nem tudja, még az internet se. Keresték a többiek, de nem lelték. Nem baj, nem a gőzbuktán fog múlni. „Nem a valóságot, annak égi mását kell megmutatni…” – mondta egykor Horváth Jenő, rendező.
Min fog múlni?
Azon, hogy tudunk-e olyan fájdalmasan őszinték lenni, mint amilyen fájdalmasan őszinte Schwajda György - és még sok-sok apróságon, árnyalaton, finomságon múlik, hogy az előadásunk fel tudja-e venni a darabbal a versenyt.
Három személyből építed fel a nénit: a megírt szerepből, édesanyádból, magadból.
Főleg anyámból. Nekem minden szerepemben benne van az anyu. Sokszor semmi köze a szerephez, a felszínen nem is hasonlít hozzá, és mégis meglelem anyuban, ami segít.
