2012. 11. 01., csütörtök, 05:45
Több mint negyedszázada nevethetünk már a L’art pour l’art társulat abszurd humorán. A Dolák-Saly Róbert, Laár András, Pethő Zsolt és Szászi Móni alkotta csapat hamarosan a Csiky Gergely Színházban mutatja be legújabb műsorát.
Kaposvári fellépésük kapcsán farkasokról, médiumokról és kulisszatitkokról kérdeztük Laár Andrást.
Október 19-én mutatták be a L’art pour l’art legújabb, Piroska, a farkas című színpadi estjét, amivel a közeljövőben Kaposváron vendégszerepel majd a társulat. Előzetesen annyit sikerült megtudnom a műsorról, hogy korábbi, kultikus karaktereik is feltűnnek benne. Először arról érdeklődnék hát, hogy szolgál a Besenyő család egészsége?
Köszönöm kérdését, láthatóan jól vannak, s a Piroska, a farkas című esten egy hosszú, közös jelenetben be is bizonyítják majd ezt a publikumnak. Persze az „öreg”, vagyis Anti bácsi nem tud annál jobban lenni, ahogy évek óta van, vagyis három perccel a halál előtt, hörögve. Besenyő Pista bácsi – szokásához híven – az utóbbi időben is óriási kolbászhegyek között üldögélt, úgyhogy csodálom, hogy nem hízott még el. Margit nem lett sokkal szebb azóta, hogy utoljára látta a közönség, mint ahogy Zigóta sem lett sokkal okosabb. Éppen ezért úgy gondolom, ezúttal is hozzák majd a formájukat.
Ha már visszatérő figurák, hadd kérdezzem meg: az est címében szereplő Piroska ugyanaz a farkas, aki a kilencvenes években írt daluk szerint sztoikus nyugalommal áll a mezőn?
Nem, dehogy. Ez egy másik farkas. Ahogy említette is, Piroskának hívják és rendkívül kedves jószág. Egyébként erről a kaposvári közönség is megbizonyosodhat, hiszen az előadás egyik filmbetétjében szerepelni fog majd.
Apropó, filmvetítés. Én először magnókazettán találkoztam a társulat munkásságával, aztán jöttek a televíziós műsorok, a könyvek, a DVD-k. Gondolkozott már azon, hogy melyik médium áll legjobban a L’art pour l’art humorának?
A televízió szerintem jól áll a társulatnak. A filmszerűség nagy szabadságot nyújt nekünk, a filmben ugyanis jól lehet csalni, trükközni. Úgy vághatjuk össze az eseményeket, ahogy azok a valóságban nem tudnának megjelenni, ez pedig kedvez az abszurd humornak. Persze nagyon erősek a színpadi előadásaink is, méghozzá a személyes jelenlét varázsa miatt. A könyv is remek médium, de úgy vélem, arra nyújt inkább lehetőséget, hogy olvasói a szerző világához kerüljenek közelebb általa, vagyis hogy jobban megismerjék azt a személyt, azt az alkotót, aki történetesen a L’art pour l’art tagja is. Honlapjukon sokat lehet olvasni a korábbi előadások és felvételek kulisszatitkairól, így aztán még kíváncsibbá váltam, vajon hogy születtek az új est számai, hogy állt össze a dramaturgiája?
Úgy történik ez nálunk általában, hogy mialatt az aktuális színházi estünket játsszuk, a tagok folyamatosan ötletelnek, számokat, jeleneteket írnak, mígnem egyikünk feldob egy címet. A mostanit, ha jól emlékszem, Szászi Móni találta ki és annyira megtetszett mindnyájunknak, hogy rögvest ehhez kezdtük igazítani már meglévő, vagy félig kész dolgainkat, illetve az újabb ötleteknél értelemszerűen ugyancsak ezt tartottuk szem előtt. Eljött aztán a pillanat, amikor összejöttünk egy próbahelyen és ki-ki előállt a saját elképzeléseivel. A műsorszámok hamarosan egymáshoz csiszolódtak, Móni és Pethő Zsolt pedig kialakították a műsor szerkezetét. Az eredeti terv a próbák, a gyakorlások alkalmával persze minden esetben alakul még a premierig, de az sem ritka, hogy azt követően is módosul.
Egy-egy új műsor bemutatója alkalmával nem fenyeget az a veszély, hogy elnevetik magukat a színpadon?
Ez hetekig, hónapokig benne van a pakliban. Sőt, én képes voltam egy másfél éve műsoron lévő est utolsó előadásán is nevetni. Az a nagy szerencsénk, hogy a számaink valóban humorosak, csípjük is ráadásul egymás humorát, úgyhogy gyakran nevetünk a fellépések alkalmával. Előfordul olykor az is, hogy az előadás alatt az ember saját jelenetét toldja meg valami új elemmel, tehát az sem kizárt, hogy valamelyikünk a tulajdon szövegén röhögi el magát. Ez égető veszély minden fellépés alkalmával, de azt figyeltem meg, a közönség nem haragszik érte. Fenntartjuk tehát a jogot, hogy alkalmanként változtassunk a megírt jeleneteken és ezen – a nézőkkel együtt – jót mulassunk.
Az új est beharangozója szerint a „trafik” szó lehet, hogy szerepel majd az előadásban, de az is elképzelhető, hogy nem. Mondana elöljáróban még egy közönségcsalogató hívószót?
Van egy hívószavam, ami nem minden tekintetben kapcsolódik közvetlenül az esthez, de meglehetősen színpompás tartalmakat sejtet. Ez a kátrányseprő. Szerintem annyira izgalmas szó ez, hogy biztos vagyok benne: fel fogja kelteni a közönség érdeklődését.
