2012. 10. 27., szombat, 14:29
Eljött a hideg idő, be kellett hajtani az állatokat. Az összeíráskor a kanász a gazdát verssel köszöntötte. A köszöntésért minden gazdától egy-egy liter bort kaptak, s így Dömötör napján annyira berúgtak, hogy a nép „Dömötör disznainak” nevezte őket.
Szent Vendel kultusza (Vendel napja, október 20.) német földről került át hozzánk, először a német telepes községekben terjedt el. Tiszteletét főleg Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szorgalmazta, ennek következtében egyházmegyéje területén, így Somogyban is igen sok 18. században épült templomunk, kápolnánk kapott Szent Vendel titulust (pl. Attala, Bize, Drávatamási, Gölle, Kaposfő, Kőkút, Nágocs, Ordacsehi, Pusztaszemes, Somogycsicsó, Szőcsénypuszta, Zselidkisfalud).
A püspök szerint a királyfiból remetévé, pásztorrá lett Vendel a földművelő és pásztorkodó magyar nép egyik legfőbb patrónusa. A jószágtartó gazdák, pásztorok, első helyen közülük is a juhászok védőszentként tisztelték, jószágvész idején hozzá fordultak segítségért, fogadalomból kápolnákat, szobrokat állítottak tiszteletére. Számos útszéli, legelő melletti Vendel-szobor áll ma is, érdekes, hogy a dunántúliak a szentet Rajna-vidéki rokokós pásztoröltözetben, az alföldiek viszont magyaros pásztorruhában (ingben, gatyában, cifra szűrben, tarisznyával, széles karimájú juhászkalappal) ábrázolják.
Göllében egy múlt századi jószágvészre emlékezve ezt a napot fogadott ünnepnek tartják, nem mennek dolgozni, misén vesznek részt a Szent Vendel tiszteletére szentelt temetői kápolnánál. Másutt is szoktak pásztormiséket tartani, régen még az állatokat is a szent szobra elé hajtották, itt a pap litániát tartott és áldást osztott. A miséről hazavitt szenteltvizet az állatok itatójába öntötték, a néphit szerint ez megvédi a jószágot a betegségtől. Zamárdiban egy állatpestis emlékére tették meg a Vendel-napot fogadott ünnepnek. Vendel-nap délelőttjén a község állataiért mondott szentmisén vettek részt, s utána dolgozni mentek, de az állatok nélkül. A lovakat nem fogták be, s minden jószágnak több abrakot adtak. Somogyszentpálon az 1836-os állatvész emlékére lett fogadalmi nap. Ekkor még baromfit sem vágtak, s az állatokat sem fogták be.
Dömötör napja (október 26.)
Szent Demeter a juhászok védőszentje, az Alföldön és Kelet-Magyarországon a Dömötör-nap jeles pásztorünnep volt. Behajtották a nyájakat, elszámoltak a gazdákkal, majd következett a juhászvásár, a legény- és számadófogadás. A „dömötörözés” pásztoráldomással és juhászbállal zárult. A juhászszámadók birkapaprikással vendégelték meg társaikat, az asszonyok rétest sütöttek. Volt ahol három napig is eltartott a nagy eszem-iszom. Erre a pásztorünnepre utalnak a következő régi közmondások: „Dömötör juhászt táncoltat,” „Neki minden nap Dömötör napja vagyon!”
Somogyban ez a nap nem volt ennyire nevezetes pásztorünnep. Kapolyról van adatunk arról, hogy ezen a napon a kanászok összeírták a még kijáró disznókat, ugyanis a hízónak valókat már otthon fogták. Az összeíráskor a kanász a gazdát verssel köszöntötte:
„Adjon Isten minden jót, diófábul koporsót!
Bort, buzát, borockot, kondorszőrű malacot!
Csutorának feneket, abbu igyunk öleget!”
A köszöntésért minden gazdától egy-egy liter bort kaptak, s ezen a napon annyira berúgtak, hogy a nép „Dömötör disznainak” nevezte őket.
Az október végi időjárásból jósolni szoktak az előttünk álló télre. Dél-Somogyban pl. azt tartják, ha a fák levelei sokáig hullanak le, nagy tél lesz; ha korán lehullanak, hamarosan hidegre fordul, de a tél nem tart soká, és a jövő esztendő bőséget hoz. Ha sok levél marad a fákon, a következő tavaszra, nyárra „sok hernyó támad”.
Simon, Júdás napja (október 28.)
Simon és Judás napja a gazdasági év fordulója, most már tényleg hűvös idő következik: „Midőn eljön Simon, Judás, | didereg, fázik a gatyás.” A két apostol Tokaj és Hegyalja patrónusa, régen névnapja előtt ezen a borvidéken - a jó cukorfok és az aszúsodás elérése céljából - nem volt szabad megkezdeni a szüretet. Ahogy a helyi rigmus is mondja: „Rég felírta Noé Tokaj hegyormára, | hegyaljai kapás, várj Simon, Judásra!”
Az időjárás változására utaló kalendáriumi rigmusokat Somogyban is tudják, Kapolyon még két sorral ki is egészítették:
„Elérkëzett Simon-Judás naptya,
Jaj tënekëd pöregatyás gazda!
Papucsodat dobgyad be a sutba,
Vëdd elő a csizmát s nadrágodat!”