2012. 10. 19., péntek, 05:45
Van közöttünk valami. Igen, ez olyan, mint egy kapcsolat. Vannak ők: a Republic, és vagyunk mi: Kaposvár. Kettőnk között a ’67-es út, és egy csomó emlék, ami összeköt bennünket...
...az 1995-ös, Október 67 című album az akkori koncertekkel, a Lány, a Somogy Táncegyüttes, az ünnepek és mindegyikünknek sok-sok személyes emlék. Ha jönnek, akkor várjuk őket. Felkészítjük rá a szívünket. Mint most is, hiszen október 23-án, a sportcsarnokban lép fel a zenekar. Ennek kapcsán beszélgettem Boros Csabával, az együttes basszusgitárosával.
- Most jelent meg a Republic legújabb albuma, „Bólints, Tibi! címmel. Miért pont ez lett a lemez címe?
- Valamikor a tavasszal kitaláltuk, hogy elmegyünk, és együtt megnézünk egy válogatott labdarúgó-mérkőzést egy kocsmában. Sörözgettünk, néztük a meccset, de nem volt valami izgalmas, így a Cipő meg a Tomi elkezdték egymásnak mutogatni az sms-eiket. Helyenként furcsa, helyenként mulatságos sms-ek voltak, mert a Tomi horgász, és neki küldözgettek érdekes üzeneteket. Társaságban voltunk, volt köztünk egy orosz hölgy, Cipőnek valami ismerőse. Ez a két ember kitalálta, hogy a hölggyel felolvastatják az üzeneteiket. A lány alig beszélt valamit magyarul, elkezdte olvasni őket, mondanom sem kell, komoly röhögés tört ki. Amikor másodszor is nekifutott, akkor a Zoli az egészet felvette. Ezt csak azért mondom el, mert később ezek az sms-ek rákerültek a lemezre átkötő szövegként. Visszaadják az este hangulatát, hiszen hallani alatta, hogy ott vagyunk a kocsmában, megy a meccsközvetítés, csörömpölünk a poharakkal. Arról is beszélgettünk ott, hogy utoljára magyar labdarúgócsapat 1986-ban jutott ki a világbajnokságra. A Cipő említette, hogy akkor kórusban kiabálták az emberek, hogy „bólints Tibi!” a Nyilasi Tibinek. Azt hiszem, a Tomi mondta, hogy ez nem is lenne rossz lemezcím. Így összeállt a háttér, a cím, az összekötő szöveg, és aztán teljesen véletlenül pont 11 szám lett az albumon, mint egy futballcsapat. Kitaláltuk, hogy a hátsó borítót úgy csináljuk meg, mint amikor taktikai felállása van egy focicsapatnak a meccs előtt. Így lett a hátsó oldal egy taktikai tábla.
- A dalok is a fociról szólnak?
- A dalainknak semmi köze nincs a labdarúgáshoz. Volt már máskor is ilyen album címünk, pl. a Mennyi még, Béla? Ez például onnan ered, hogy a Béla elöl ül a Brúnó mellett, a sofőr mellett. A Tamás neki szokott előre kiabálni a buszban, hogy mennyi még Béla, azaz hogy mennyire vagyunk még a helyszíntől. A 4. albumunk, a Hahó,Öcsi! is ilyen, aminek semmi köze nem volt a hasonló című filmhez, csak gyerekkorunkból idéztünk egy részletet. Ilyen ez a Bólints, Tibi! is.
- Milyenek lettek a dalok?
- Hoztuk a szokott formánkat. Nem lettünk rap zenekar, más egyéb, Republictól osztályidegen dolgot sem vettünk fel a repertoárba. Aki hallotta eddig az új albumunkat, mindenki azt mondta, hogy nagyon jól kapcsolódnak a dalok egymáshoz hangulatilag, zeneileg. Négyen írjuk a dalokat, Bódi László „Cipő”, Tóth Zoltán, Patai Tamás és én, Boros Csaba. Ezen az albumon mindenki nagyon kitett magáért. Egy nagyon jó kis album kerekedett ki, az is ezt jelzi, hogy 23-án megyünk játszani Kaposvárra, de már most beszélünk arról, hogy a még ismeretlen lemezünkről három számot be kellene tenni a repertoárba. És azért ez elég ritkán fordul elő, hogy úgy sikerülnek a dalok, hogy egyszerre három új szám is helyet követel magának a Republic koncerteken.
- Hányadik album ez az új?
- Nem tudom. Múltkor valaki összeszámolta az önálló albumokat az egyebekkel, válogatásokkal együtt, és 33-at számolt össze, akkor ez most a 34. albumunk. Vannak, akik számon tartják, én benne vagyok, nem tudom nyomon kísérni. Fel is adtam, hogy összeszámoljam. Valójában sokadik. De ez azért van, mert mi szerencsések vagyunk, mert ebben a zenekarban öt emberből négy képes dalokat írni, és hogyha valakinek nem megy, akkor a többiek segítenek.
- 22 év után is van még mit mondani?
- Nagyon jó dolog lenne, egy paradicsomi állapot, a Kánaán, amikor nincs miről beszélni, mert akkor elértük volna a tökéletes társadalmi formát és a tökéletes létet ebben az országban. De ha belegondolok, hogy az első albumunkon volt rajta a Repül a bálna című szám, az a bizonyos, amit egyébként egyetlen koncerten sem hagyhatunk el, és nem is akarunk, akkor 22 év után ez a Repül a bálna még ugyanolyan érvényes és ugyanolyan aktuális, mintha most írtuk volna.
- Igaz, hogy az egyik legtöbbet koncertező zenekar a Republic?
- Nem tudom, mi vagyunk-e, nem nézem a többieket, illetve egy-kettőt figyelek, akikkel baráti viszonyban vagyunk. Valóban elég sokat játszunk nyaranta, hál’ istennek, és azt is tudom, hogy vannak események, amikor lejövünk a színpadról, és abban a pillanatban már kötik le a következő évet. Nyilván összefügg ez azzal, hogy ha az ember tud új albumokat készíteni, ha új dalai vannak, azok a színpadra kívánkoznak, oda törtetnek, meg akarják mutatni magukat. De szeretünk is koncertezni, az új dalok által friss élményeket szerzünk a színpadon, és látjuk az emberek szemén, hogy tetszik nekik. Ez hajtja az együttest előre, tudattalanul. Mert rendkívül sok ösztönösség van ebben. Nekünk akkor is menni kell, amikor mások pihennek. Nem szoktunk, mert nem szeretünk sok időt kihagyni. Nem úgy vagyunk, hogy lejátszunk egy nagy turnét, és akkor elmegyünk egy nagy pihenőre. Ha mi nem játszunk két hetet, akkor már pánik van, meg telefonálás, hogy nekünk játszanunk kell, nekünk ott helyünk, nekünk színpadra kell menni, és akkor mindenféle dolgokat kitalálunk a téli szezonban, csak hogy játszhassunk. Ez egy ilyen társaság.
A 67-es út kisugárzása mindannyiunkat összeköt. De valóban voltak jelek, találkozások Kaposvár, a 67-es út, és a zenekar között.
- Egyébként aktívan próbálnak is?
- Nem, nem próbálunk. Azt hiszem, a folyamatos koncertezés meg a színpad elég próba, hogy ne kelljen külön próbaterembe menni. Habár most, a kaposvári koncert miatt próbálni fogunk, mert három új dalt szeretnénk megszólaltatni a színpadon. Kettő egészen biztos, a harmadikat még megbeszéljük a Cipővel, hogy szeretné-e énekelni, remélem, igen. A három új dalt azért be kell próbálni, hogy megfelelően tudjon megszólalni, mint ahogy a lemezen szól. Egy dal koncert-változata és lemez-változata ugyanis nem ugyanaz. Egy stúdióban precízebb munkát lehet végezni, mint a koncerten, ezért el kell menni próbálni, hogy a koncerten is úgy szólaljon meg, ahogy kell.
- Ha már Kaposvárt említette, mitől van ez a különleges kapcsolat a város és a Republic között? Tényleg a 67-es út miatt?
- Én azt hiszem, mondhatom, hogy a 67-es út miatt. A 67-es út kisugárzása mindannyiunkat összeköt. De valóban voltak jelek, találkozások Kaposvár, a 67-es út, és a zenekar között. Gyakorlatilag mi Boglárlellén tűntünk fel ’90 nyarán, és onnan indul a 67-es út. Aztán később Kaposváron nagyon kellemes koncertélményeink voltak, az a bizonyos, ’95-ben játszott koncert, amit egynek terveztünk és kettő lett belőle. Itt van a Somogy Táncegyüttes is, akikkel nagyon sok és nagyon szép és nagyon jó koncerteket játszottunk, nemcsak Kaposváron, hanem a Budapest Sportcsarnokban is. Sok ilyen kötelék van, meg ilyen szál, személyes ismeretségeink is, a polgármester úrral is nagyon jó a kapcsolatunk. Nekünk Kaposvár a második otthonunk, azt gondolom.
- Mit várhat most a közönség?
- Mint említettem, Kaposváron fogjuk először játszani az új dalainkat, ott lesz a premierjük. Természetesen azokat a régi számokat is előadjuk, amelyeket méltán elvár a közönség tőlünk, meg azt gondolom, hogy nekünk is hiányérzetünk lenne, ha nem játszanánk el azokat a dalokat, amelyek mérföldkövek voltak a zenekar életében: A 67-es út, Ha itt lennél velem, Repül a bálna, Szállj el kismadár. Ezek a koncertprogram gerincét adják, a mellette lévő dalok változhatnak. Azokat mindig a közönséghez, az adott este hangulatához igazítjuk. Egy nyári fesztiválon más dalokat játszunk, mint most, hiszen ez egy ünnepi alkalom, az emberek fennköltebb állapotban vannak, másképpen állnak egy ilyen koncerthez, mint egy szabadtéri bulihoz. Kaposváron a Somogy Táncegyüttes is fellép velünk, tehát újra összeáll a társaság.
- Az önök élete a Republic. Gondolták volna ezt 22 évvel ezelőtt?
- Nem. Nem tudom, hogy mire gondoltam 22 évvel ezelőtt. Én csak a magam nevében beszélek, lehet, hogy a Cipő azt mondta volna erre, hogy igen, gondolta. Az más kérdés, hogy mindannyian zenészek szerettünk volna lenni, az egészen biztos. Mivel a Tamás kivételével mindannyian vidékről jöttünk ebbe a városba, az első pillanatban mindannyian idegennek éreztük ezt a helyet, és pontosan amiatt, mert vidékiként jöttünk ide, nagyon hamar komoly összetartás alakult ki közöttünk. Tudat alatt mindegyikünk meg akarta mutatni, hogy mire vagyunk képesek. Mi egy nagyon aktív zenekar voltunk. Nagyon akartunk előre menni. Hogy ez lesz belőle, azt nem gondoltam, de nagyon örülök neki és nagyon hálás vagyok a zenekar tagjainak, hogy idáig juttattuk egymást, ők engem, és én őket.
Ha van valaki, aki 22 éve figyeli a zenekart, és elemezni tudja a dolgokat, az biztosan meg tudná mondani, hogy milyen lépcsőfokokat lépve jutott erre a szintre a zenekar. Örülök, hogy itt vagyunk. Nem voltunk soha egy megalkuvó társaság, nem igazán akartunk haladni a divattal. A múltkor egy interjúban megkérdezték tőlem, halad-e a Republic a korral. Azt válaszoltam, hogy szerintem az idő minket igazolt, és haladjon a kor a Republic zenekarral. Azt gondolom, ez így is alakult.
