2012. 09. 08., szombat, 11:00
Szeptember második hetében két jelentős Mária-ünnep is van, ez jó alkalmat nyújt a katolikus hívőknek az andocsi kegyhely felkeresésére. Ahogy Somogyban mondják: „Kisasszony elhajtja a fecskéket”, kezdődik a „vénasszonyok nyara”.
A külső-somogyi és a Kapos-völgyi községekből régen népes processziók indultak Andocsra a Kisasszony-napi búcsúra. Szeptember második hetében két jelentős Mária-ünnep is van (szept. 8. Szűz Mária születése, szept. 12. Mária neve napja), ez jó alkalmat nyújt a katolikus hívőknek az andocsi kegyhely felkeresésére.
Mivel gyalog tették meg a gyakran 30–40 km-es távolságot, ezért a búcsú előtti napon kora hajnalban útnak indultak. Elöl vitték a templomi keresztet, utána ment az énekeket és az imádságokat vezető pap, kántor, aztán a férfiak, a gyerekek, végül az asszonyok. Menet közben szent énekeket, Szűz Máriát dicsérő himnuszokat énekeltek. Az útszéli kereszteknél, az útba eső templomoknál a magukkal vitt templomi zászlókat meghajtották, és megálltak imádkozni. Amikor már Andocs tájára értek, egy fiatalt előreszalasztottak, hogy jelentse be érkezésüket. Legtöbbször egy ferences atya eléjük jött a falu végére, és a templomi harangok zúgása mellett énekszóval egyenesen a templomba tértek. A „Köszönteni jöttünk, óh Mária...” kezdetű ének hangjai mellett a Mária-oltárhoz mentek, melyet régebben ájtatos imádkozással háromszor térden körbecsúsztak.
A legtöbb búcsús valamilyen személyes kéréssel is fordult a csodatévő Máriához, sokan a betegségből való gyógyulásért esedeztek. Régen szokás volt offereket (fogadalmi tárgyakat) is az oltárra helyezni, a templom melletti sátorokban árultak például viaszból készített miniatűr testrészeket (fejet, kezet, lábat stb.), ki-ki olyan offert vásárolt, amelyik testrészére kért gyógyulást. Az andocsi búcsúban nagy jelentősége volt a templomkertben lévő Szentkútnak, a belőle merített víznek: a laikus hívők azt tartották, ha megmosakodnak benne, elkerüli őket a szembaj és a fejfájás.
A búcsúsok rendszerint az ünnep előtti délután érkeztek Andocsra, az éjszakát a templomban virrasztással töltötték, vagy a helyieknél, többnyire pajtákban aludtak. Régen itt is figyelték a napkeltét, amint feljött, letérdeltek, és elimádkozták az Urangyalát. Andocson régen hajnali háromkor is kezdődött körmenet.
A boldogasszonyfai németek a közeli Turbékra mentek „prosencióval”, már távolabb esett Andocs, sőt a 80 km-re lévő Máriagyűdöt is sokszor felkeresték. Az utat három nap alatt járták meg, út közben pajtában vagy szénakazalban aludtak. A buzsákiak Kiaasszonykor a közeli, 14. századi eredetű Fehér kápolnához zarándokoltak búcsúra.
A somogyi katolikusok körében is él az a hiedelem, hogy Kisasszony napján a felkelő nap koronájában látható a Napba öltözött Mária. A mesztegnyői asszonyok ezért kora hajnalban keltek és figyelték a napkeltét. A néphit szerint csak az látja meg Máriát, aki megérdemli. A nap áldásos hatásában a Balaton vidékén is hittek, Jankó János írta 1902-ben: „Kisasszonynap hajnalán a vetőnek szánt búzamagot harmatra teszik, de még napkelte előtt beviszik a házba, s akkor a búza nem lesz üszögös.” A harmat már az Ószövetségben is az ég áldását jelentette. Buzsákon a gazda ekkor megszenteltette a vetőmagot, majd vetés után a vetőabroszt, zsákot magasba dobta, hogy akkorára nőjön a gabona.
Kisasszony napja többszörös határnap: most végződik a Kétasszonyköze néven ismert szerencsés időszak amely Nagyboldogasszonytól (aug. 25.) idáig tart, de ez a rozs- és a búzavetés kezdőnapja is. Úgy tartják, hogy a dió ekkor kezdi repegetni a külső zöld burkát. A fecskék gyülekeznek és délre vándorolnak, ahogy Somogyban is mondják: „Kisasszony elhajtja a fecskéket.” Falun, városon egyaránt azt remélik, hogy ezután szép, napsütéses hetek következnek, kezdődik a „vénasszonyok nyara”.
