2012. 08. 08., szerda, 06:46
Így gondolta a világ egyik legsikeresebb és talán legjobb szívű embere, Andrew Carnegie. Nevét talán onnan ismerhetjük, hogy művészetbarát acélmágnásként ő építtette 1891-ben az akusztikájáról híres New York-i hangversenytermet, a Carnegie Hall-t.
Halálának évfordulója lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit visszautazzunk vele az időben.
A helyszín Skócia, egészen pontosan Dunfermline, ahol 1835-ben egy egyszerű takács fiaként született meg a kis Andrew. A ködös Albionban teltek a gyermekévek, de csak 10 éves koráig. Akkor ugyanis apja úgy döntött, hogy az óceán másik oldalán, az Egyesült Államokban könnyebb lesz az életük. Pennsylvania államban telepedtek le.
Akkoriban természetes volt, hogy a fiúk viszonylag fiatalon munkába álltak. Tizenhárom éves korában már Andrew is egy gyapjúgyárban dolgozott. Egyébként a kétkezi munkát később is mélységesen tisztelte, sőt olykor (talán kikapcsolódásképpen) maga is végezte. Egy idő után átkerült a pennsylvaniai vasúttársasághoz, ahol igen hamar kiderült egy különleges képessége. Hangról is felismerte a különböző távírász betűket. Emiatt aztán nagyon gyorsan lépdelt felfelé a ranglétrán. A karrierépítés közben pedig rengeteget tanult. Tizenkét év alatt a távírászból vezérigazgató lett.
A legtöbben valószínűleg itt megálltak volna és tisztes, szép életet alakítottak volna ki maguknak. Andrew Carnegie azonban ennél nagyobbat álmodott. 1862-ben megalapította a Keystone Hídépítő Társaságot, 1865-ben pedig létrehozta saját cégét Pittsburgh-ben. Ez volt a Carnegie Acél Művek. Elsősorban a vasiparra és a síngyártásra koncentrált, hiszen a világ technikai fejlődése miatt ezekre nagy mennyiségben volt szükség. A cég rövid idő alatt hihetetlen fejlődést produkált. Leginkább ennek volt köszönhető, hogy az USA a világ legnagyobb acélhatalmává válhatott.
Mindeközben Carnegie vagyona óriásira gyarapodott, Rockefeller után ő minden idők második leggazdagabb embere. 65 évesen eladta a cégét J.P. Morgannek, mégpedig 480 millió dollárért. Élete hátralévő részét az írásnak és az adakozásnak szentelte. Számos gazdag ember adakozik vagyonából, de Carnegie volt az első, aki kimondta: a vagyonosoknak erkölcsi kötelességük segíteni a rászorulókon.
Már viszonylag fiatalon (harmincas éveiben) egy komolyabb támogatást nyújtott szülővárosának. Ez volt az első jótékony cselekedete. Az igazi adakozást viszont csak idős korában kezdte szervezetten végezni. Egyik álma az volt, hogy olyan közkönyvtárakat hozzon létre, melyekben bárki olvashat, tanulhat. Amikor ezt kigondolta még csak néhány ilyen intézmény volt az egész világon. Több mint 56 millió dollárt fordított arra, hogy létrehozzanak és felszereljenek összesen 2509 könyvtárat, a világ legkülönbözőbb pontjain.
Andrew Carnegie élete során több mint 350 millió dollárt jótékonykodott el. A massachusetts-i Lenoxban halt meg 1919. augusztus 11-én.
