2012. 05. 17., csütörtök, 07:25
Eleonóra története több, mint rendhagyó. Olyan korban tudott érvényesülni, amelyben a férfiak korlátlanul uralkodtak mindenen, s a nők a legjobb esetben csinos vagyontárgynak minősültek.
Ez az asszony mégis keresztül tudta vinni akaratát mindenki ellenében, s tettei még ahhoz is hozzájárultak, hogy a nőkről alkotott kép megváltozzon az emberekben. Egyes egyedül valóságos forradalmat hajtott végre. De vajon hogyan vitte ezt véghez a középkor középső időszakában, amikor még semmi sem enyhített a dogmák sötétségén, amivel a korábbi évszázadok a világot beborították? Nézzük az ő történetét!
1122-ben született Aquitániában, amely egy rendkívül gazdag tartomány volt, s amiért az angol és a francia királyság is vetélkedett évszázadokon át. Apja, Vilmos herceg Flandria grófja volt, s Európa egyik leggazdagabb nemeseként volt ismert.
Eleonóra kitűnő nevelést kapott, latinul is megtanult, de megismerte a vadászat és a sólymászat szépségeit is. Játszott több hangszeren, s az irodalom sem állt távol tőle. Jelleme erőteljes volt, intelligenciája éles, személyes bája pedig a legtöbb emberre hatással volt. Apja udvarában szárnyat kapott a lovagi költészet is, s ő ifjú nemeshölgyként magába szívta ezeket az újdonságokat. A születése előtti évszázadokban úgy tekintettek a nőre, mint minden rossz kezdetére, akinek segítségével a kígyó megrontotta Ádámot, s vele együtt az emberi nemet is, azonban ez az idejét múlt gondolkodás megroppanni látszott, új eszmék, új felfogás kezdett terjedni a világban.
Amikor a bátyja meghalt, Eleonóra lett az örököse mindannak a rengeteg földi jónak, amelyet az előző nemzedékek halmoztak össze Aquitániában. 1137-ben apja halála után már ténylegesen is ő rendelkezett öröksége felett. Az ifjú VII. Lajos számára kérték nőül, azt remélve, hogy ezzel végleg Franciaország kaparinthatja meg ezt a gazdag tartományt…
(folytatjuk)