2012. 04. 25., szerda, 01:03
Kimondottan bírtam, amikor úgy tíz évvel ezelőtt, késő esténként, saját műsort vezetett az egyik tévécsatornán. Tetszett a humora, nagyon kedves és szerethető is volt egyszerre.
Azóta történt egy és más az életében: tévéműsorok, lemezek, filmek. Most pedig egy saját „matiné” műsorral szórakoztatja a közönséget.
Hajós András a gyerekeknek tart zenés, ismeretterjesztő előadást, egy egész jazz big band, a Modern Art Orchestra részvételével. Azt csak ő tudja, hogy mit tart magáról, az meg nem érdekli, ki hova teszi eddigi tevékenysége alapján.
- A Zeneladik című műsort ismeretterjesztő előadásként hirdetik a plakátok, miről szól igazából?
- Én inkább szórakoztató matinénak, dzsessz matinénak mondanám. A gyerekzene, vagy más néven a „kakaókoncert”, vagy a délelőtti zene műsor, mindig is létező műfaj volt. Nagy öregek és klasszikusok ilyent mindig is csináltak, én magam például gyerekkoromban Sebő Ferenc műsorára jártam a Zeneakadémiára. De Levente Péter, Gryllus Vilmos, Halász Jutka, vagy, hogy a klasszikusok közül említsünk, Fischer Iván is csinál ilyet a mai napig is. És azt vettük észre Fekete-Kovács Kornél zenész barátommal, a Modern Art Orchestra vezetőjével, hogy dzsessz tekintetében semmi nincs a piacon. Mi dzsesszisták vagyunk, dzsesszrajongók, ő maga egy európai színvonalú big bandet vezet, én ugyan a popzenében mozgok, de az ízlésemet tekintve a dzsessz a fontos számomra. Arra gondoltunk, hogy csinálunk egy ilyen műsort. Kapóra jött, hogy a Bárka Színház ehhez lehetőséget is biztosított, és így összeállt a Zeneladik, lassan most már egy évvel ezelőtt.
- Hogy kell elképzelni egy ilyen előadást?
- Az előadásokon közösen írunk egy dalt a gyerekekkel. Nyilván mi egy picit előkészítjük, én megírok egy pár sor szöveget, vagy a dalt egy picit meghangszereljük. De végeredményben egy 20 fős jazz big band mindennapjaiba csöppennek bele, és egy előre megadott témában ott ötletelve, egyfajta közös alkotómunkában születik egy dal, amit aztán általában elő is adunk. Ez igen érdekes pillanatokat szül, ennek kapcsán lehet beszélni a hangszerekről és a dzsesszről is. Próbáljuk a gyerekekhez közelebb hozni a dzsesszt. Az egésszel az a célunk, hogy megértsék, hogy ez nem egy rémisztő, hallgathatatlan, szörnyű, lila köd, hanem egy nagyon szórakoztató, nagyon komoly, kortárs műfaj. Ennek kapcsán hallanak igazi hangszereket, amit egyébként a mai gyerekek már csak nagyon ritkán élnek át, hiszen minden számítógépről jön, digitálisan. Ezért ez általában óriási élmény szokott lenni számukra.
Meg lehetne csinálni azt, hogy mi előre megírjuk az egészet, és ott a szájukba adjuk, de szerintem az nem ugyanaz, mint hogyha ők is átélik, hogy kínosan nehezen, bonyolultan próbálunk keresni egy rímet, közben röhögcsélünk, és aztán valahogy csak összejön az a bizonyos refrén.
Milyen életkorú gyerekeknek ajánlja elsősorban?
Én azt gondolom, hogy az általános iskola 2-3. osztályától kezdve lenne igazán jó. Bevallom, hogy ez soha nem szokott sikerülni, ez egy nagy küzdelmünk. Általában óvodás korú gyerekek jönnek többségében, akiket szintén nagyon szeretünk, és jól elszórakoztatjuk őket, de azért ők kevésbé tudnak még együttműködni, és az időkorlátaik is mások. Ez egy 1,5-2 órás program, ami igen megterhelő. Én ugyanis ragaszkodom hozzá, hogy bizonyos dolgok tényleg ott szülessenek meg. Meg lehetne csinálni azt, hogy mi előre megírjuk az egészet, és ott a szájukba adjuk, de szerintem az nem ugyanaz, mint hogyha ők is átélik, hogy kínosan nehezen, bonyolultan próbálunk keresni egy rímet, közben röhögcsélünk, és aztán valahogy csak összejön az a bizonyos refrén. Lehet, hogy közben eltelik negyedóra, félóra kicsit nyögvenyelősen, de legalább belekóstolnak az alkotó munkába és a sajátjuknak érzik. Ehhez szerintem persze inkább iskoláskorú gyerekek kellenek, de hát nincs kizárva senki, mindig ahhoz kell alkalmazkodni, hogy milyen közönség jön. Annak örülünk a legjobban, ha iskolás gyerekek is vannak, mert például úgy írjuk a szöveget, hogy egy kivetítőn látják, így nem baj, hogyha tudják olvasni ők is. De mindenkit szeretettel várunk.
- Gyerekei látták már a műsorát?
- Ők most már iskoláskorúak, 13 és fél és 11 évesek. Az egyik érdeklődésből eljött egyszer, a másikat nem érdekli. Ez egy speciális helyzet, mert nekem ez a munkám, úgyhogy a gyerekeimet én nem hordom a munkahelyemre, de ha érdeklődnek, eljöhetnek. Nem vagyok az a fajta ember, hogy az apuka a nagy művész, és akkor a gyerekeknek ott kell ájuldozni a színpad mellett.
- Milyen a kapcsolata az együttessel?
- Én ilyen értelemben befogadottja vagyok a Modern Art Orchestrának, ami egyébként egy nagyon komoly programmal utazik az országban és Európában is. Általában úgy szokott lenni, hogy a budapesti előadásokon a délelőtti matinét este egy felnőtt koncert is követi. Az együttesnek megvan a saját élete, amit ezzel össze lehet egyeztetni. Nekem borzasztó örömet okoz, hogy egy európai színvonalú big banddel lehet dzsesszt énekelni, nemhogy csak gyerekek előtt, hanem kiemelném, hogy olyan közönség előtt, amelyik sokkal inkább mentes az előítéletektől, mint a felnőtt közönség.
| Zeneladik |
| Zenés ismeretterjesztő előadás Hajós Andrással, Fekete-Kovács Kornéllal és a Modern Art Orchestrával. május 6., 16 óra, Szivárvány Kultúrpalota |
