2012. 04. 06., péntek, 22:58
Ezen a napon az asszonyok sonkát kövesztenek, tojást főznek, ekkor van a tűz- és a vízszentelés, a feltámadási körmenet. Kaposváron 1995-ben a donneri Kálvárián húsvét vasárnapján hajnali 5 órakor volt a feltámadási szertartás, azóta hagyomány.
Somogyban a nagyszombati szertartásoknak különböző időpontjai voltak, ez a hagyományon kívül leginkább attól függött, hogy a község papjának mennyi elfoglaltsága volt. Ahol több faluban is kellett miséznie, előfordult, hogy a tűz- és vízszentelést délelőttre, a feltámadási körmenetet pedig koradélutánra helyezte át. Másutt (pl. Táskán) azért tartották délután a föltámadási körmenetet, hogy a környező puszták népe is részt vehessen rajta, a távolabb lakók is.
Ez a nap az asszonyok számára a húsvéti ételek készítésével telik el: sonkát kövesztenek, tojást főznek, hímeznek, megsütik a mákos, diós patkót, a likas kalácsot vagy ahogy Dél-Somogyban nevezik: a kukorist. A gölleiek a húsvéti kalácsot Krisztus töviskoronájának mintájára fonott koszorú alakjában készítették el. A csökölyi reformátusok elmondták, hogy náluk régen nem volt szokás a sonkakövesztés, de ahol vegyes házasságok vannak, a katolikus vő vagy meny miatt az elmaradhatatlan húsvéti ételek közé tartozik.
A tűzszentelés:
Nagyszombaton van a tűz- és a vízszentelés, a nagypénteken kioltott tűz helyett ezen a napon új tüzet gyújtanak. Nagyon hangulatosan idézi fel ezt a szokást Simon Edit a balatonszentgyörgyi jeles napokról írott dolgozatában: „Nagyszombaton reggel tűzszentelésre zavartak bennünket Berénybe, hogy hozzunk parazsat a húsvéti tűzrakáshoz. A temetői kidőlt fakeresztekből a dékán nagy tüzet rakott a templom mellett. A pap megszentelte, és leöntötték vízzel. Mindenki piszkált ki magának egy-egy elszenesedett de még meleg darabot, és vitte haza. Én papírba csomagoltam, és az öcsém zsebébe tettem. Mire hazaértünk, az öcsémnek kiégett a zsebje.”
A szombat délelőtti külön tűz- és vízszentelést az egyház a helyi népi szokásokhoz igazodva végzi el, hiszen a nagyszombat esti istentisztelet idején a hívek nem vihetnek haza szentelt parazsat és vizet. Egy 1858-ban kiadott „Útmutató kántorkönyv” leírja ezt a hagyományt: „A hol... ez a mód szokásban vagyon... reggel 9 óra tájban felöltözik a pap az új víznek és tűznek szentelésére; oda megyen, a hová a víz hordatott és a tűz rakatott...”
A kétújfalusi németek körében nagyszombat délután van a Júdásfej-égetés. A templom udvarán tüzet raknak, és egy fej alakú bábut, melyet Júdásnak neveznek, elégetnek. Ez Krisztus árulójának, Júdásnak a jelképes megbüntetése. A tüzet a pap megszenteli, s a hívek visznek haza a parazsakból, mellyel otthon új tüzet gyújtanak.4 A böhönyei tűzszenteléskor egy hosszabb, Júdást jelképező fadarabot dobnak a tűzre.
A megszentelt parázsból visznek haza, hitük szerint ez a háztól a tűzvészt távol tartja. Gyógyításra is használták, ha a kisgyerek megijed, a szentelt parázsból törnek darabokat, egy pohár vízbe teszik, és ezzel itatják meg. A szuloki németek régen fát vittek a tűzszentelésre, az elhamvadt parazsat otthon a gabona közé tették, hogy az ne üszkösödjék meg. A zselici Szulimánban a szentelt szénnel az istálló ajtajára kiírják: „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. A szentelt parazsat a Balaton-nagyberek pásztorai is felhasználták: amikor húsvét tájékára esett az első kihajtás, a temetőből hozott pudvás fejfákból csináltak tüzet, és ennek parazsán hajtották át a fókát.
A feltámadási körmenet:
Nagyszombat délutánja Somogy-szerte a feltámadási körmenetre való felkészülés jegyében telik el. A hívek erre az estére ünneplőbe öltöznek, a gyerekek ekkor vehetik fel először a húsvétra kapott új ruhát. Zamárdiban az asszonyok fehér fejkendőben, a fiatal lányok vagy fehér ruhában vagy fehér masnival a hajukban mentek a templomba. A terecsenypusztai németeknél a lányok fehérbe öltöztek, és átgyalogoltak a szomszédos Ibafára vagy Bőszénfára a feltámadásra. Az idős, beteg asszonyok, akik nem tudták a hosszú utat megtenni, kimentek a temetői nagykereszthez, és egy jól éneklő asszony vezetésével ott tartották meg az ünnepet, imádkoztak és húsvéti énekeket énekeltek. A bizeiek a szomszédos Marcaliba kocsikkal mentek át a feltámadásra. Előtte a kocsikat igen alaposan felkészítették, aztán hazafelé gyorsan hajtottak, mert aki előbb ér haza, előbb is végez majd az aratással.
A régi liturgia szerint nagyszombaton nem volt szertartás, hiszen Krisztus a sírban nyugszik, és húsvétvasárnap hajnalban támadt fel. Egykor ezt az éjszakát imádkozva virrasztották át, ennek emlékei a húsvét hajnali temetői, kálváriai virrasztások (pl. Kaposvár, Somogyszentpál). Az 1958-ban kiadott Cantus cantorum szertartáskönyv a liturgiai reform utáni állapotról a következőket írja: „A nagyszombati vigiliás szertartásokat késő este kell végezni úgy, hogy a vigiliás mise kb. éjfélkor kezdődhessék. Lelkipásztori indokok alapján a püspök megengedheti, hogy a nagyszombati istentisztelet korábban kezdődjék, de semmiképpen sem napnyugta vagy alkonyat beállta előtt.” Kaposváron 1995-ben a donneri Kálvárián és a Szent József templomban „kísérletként” húsvét vasárnapján hajnali 5 órakor volt a feltámadási szertartás, azóta kezd hagyománnyá válni.
Az emlékezések szerint Somogyban a szertartás a legtöbb helyen nagyszombaton alkonyatkor kezdődött. A templom mellett kovából tüzet csiholnak, ezt a pap megszenteli, erről gyújtja meg a nagy húsvéti gyertyát. A templomban a húsvéti gyertyáról terjed tovább a fény, s végül a hívek gyertyái is világítanak. A keresztvízszentelést követő szentmise Glória című részénél megszólal az orgona, visszatérnek a csengők, harangok.
A feltámadási körmenet harangszavának sokfelé, így pl. Kapolyon varázserőt tulajdonítottak, ezért ebben az időpontban megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termést adjanak:
„Minden ágad rezdüljön,
féreg, veszély kerüljön!”
Kisbárapátiban is elküldték a gyerekeket, hogy rázzák meg a termő gyümölcsfákat: „Még a Szívásba is el szoktunk futkozni, oszt ráztuk a fákat, hogy teremgyenek.”
Az egymás mellett élő vallásfelekezetek tisztelték a másik hagyományait. A reformátusok, evangélikusok is elmentek a katolikusok feltámadási körmenetére, amerre az elhaladt, ott a reformátusok ablakaiban is égett a gyertya. A látrányiak szerint a körmenet útvonalába eső házak megtisztultak.
Bár az ételszentelés hagyományos ideje vasárnap kora reggel van, de sokfelé már a feltámadás utáni vacsorakor megkezdték a sonkát, vagy kocsonyát ettek (Látrány, Bolhó, Péterhida, Büssü stb.).
Egyes német községekben a nagyszombat éjszakáját a legények a lányok megtréfálására használták fel: Boldogasszonyfán pl. „nagyszombat este szalmát szórtak a tisztára söpört utcára. Ha valamelyik fiú bosszút akart állni egy leányon, nyers tojást dobott a frissen meszelt falra. Ha valakivel nagyon el akartak bánni, annak szekeret állítottak össze istállója tetején.
| Húsvéti vigília: |
|
Nagyszombaton az Egyház Krisztus sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik. Az oltár minden díszétől megfosztva áll. Nincs szentmise, az Eucharisztiát is csak a haldoklóknak viszik el. A vigília szertartása visszamutat a 4. századra. Már akkor szerepelt a szertartás négy lényegi része: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia (Eucharisztia). |
| Forrás: keresztenymagyarorszag.hu |
