2012. 03. 22., csütörtök, 06:28
Vitray Tamás az egyetemen első félévkor minden tanítványáról írt egy értékelő levelet. Róla azt írta, hogy talpraesett lány, aki meghallgatja a másikat, sőt ha kell, akkor a kígyót, vagy a békát is megfogja puszta kézzel. Interjú Peller Mariannal.
Amikor annak idején átlépted a Színház- és Filmművészeti Egyetem küszöbét, gondoltál arra, hogy 5-6 évvel később hol fogsz tartani, mi lesz majd belőled?
Igen, ugyanis én pontosan az a típusú ember vagyok, aki mindig mindent előre eltervez. Így nem csak azt terveztem el, hogy majd akkor mi lesz, ha onnan kikerülök, hanem a Színművészetire való bejutásomat is elképzeltem. 18 évesen próbálkoztam először, nem vettek fel. Egy „műveltségi teszten” azonnal kiszórtak. Négy évig készültem az újabb megmérettetésre. És közben terveztem. Másodszorra sikerült is. Aztán, amikor beléptem az egyetem ajtaján, akkor az járt a fejemben, hogy engem itt fel fognak fedezni. Ez most nevetségesen hangzik, de így volt. Igyekeztem minden tudást magamba szívni, amit a tanároktól kaptam, s közben reménykedtem...
A jelek szerint jól vizualizáltál, hiszen végül csak bejött az a bizonyos „felfedezés”.
És ez akkor még teljesen tudat alatt történt, nem tudatosan. Semmilyen ezoterikus vonal nem volt benne. De tény, hogy amit elképzeltem magamnak, az összejött. Aztán másodikban csináltam Vitraynak egy vizsgafilmet, egy angyallátó lányról készítettem portrét. Felvettünk egy szeánszot, ezáltal az angyallátó életébe is betekintettünk. Előtte én is hitetlenkedtem, de a riportot követően magam is nyitottam az ezotéria felé. Ezt követően sokat beszélgettem az angyalokkal. Most hülyének nézel?
Egyáltalán nem.
Akkor folytatom. Kértem bizonyos dolgokat az angyaloktól, amelyek később ugyanúgy megvalósultak. Ez a módszer hasonló az agykontrollhoz, vagy különböző meditációs technikákhoz, mert mindegyiknek ugyanaz az alapja. Évekig úgynevezett „angyalkártyát” húztam, kíváncsi voltam, mit hoz a jövő. Például, amikor kirúgtak az RTL Klubtól, s vele együtt az akkori párkapcsolatomnak is vége szakadt, akkor nagyon sok kártyát húztam magamnak. És érdekes módon, így jósoltam meg magamnak a jelenlegi kedvesemet is. Emlékszem, hányszor kidobta a kártya Cupidót, és mennyire hitetlenkedtem. Korábban soha nem történt olyan az életemben, hogy szakítottam, és egyből jött a következő férfi. Egy vagy két évig mindig egyedül tengődtem, mire megismerkedtem valakivel. Aztán a jóslat után két, vagy három héttel jelentkezett Gyuri... Sok kérdésre nem kaptam választ, ezért kerestem kapaszkodót.
Aztán az angyalokról leszálltam, mikor már azt éreztem, hogy nagyon beférkőztek a hétköznapjaimba. Egészen nevetséges volt, amikor már azért is őket hibáztattam, hogy késett a busz.
Aztán fél évvel ezelőtt találtam rá egy másik hasonló módszerre, aminek spirituális választerápia a neve. Ezt már korábban javasolta egy pszichológus barátnőm, hogy szerinte ez passzolna igazán hozzám. Akkor még nem érdekelt, mindig leszereltem azzal, hogy majd egyszer kipróbálom. Fél évvel ezelőtt kapaszkodót kerestem, asztrológushoz akartam menni.
Miért kerestél kapaszkodót? Mi bajod volt?
Eljutottam arra a pontra, amikor a sok-sok félelmet, amelyeket folyamatosan kreáltam magamnak, már nem tudtam kezelni. Pedig nagyon szerettem volna őket leküzdeni. Példát is említek: féltem az élő adásban történő beszédtől. Állandóan attól rettegtem, hogy esetleg hülyeségeket beszélek, beégek, pedig mindennél jobban vágytam arra, hogy műsort vezethessek, és jól csináljam.
Az Összeesküvők kapcsán kerültek elő a félelmeid?
Igen.
Azért furcsállom, amit mondasz, mert kívülről épp abban a korszakban tűntél a legboldogabbnak. Elindult egy egész estés, több hónapig tartó élő műsor egy nagy kereskedelmi csatornán, és épp abban az időszakban kérte meg a kedvesed is a kezed. Miért épp akkor kellett kapaszkodó?
Felmerültek bennem kérdések. Honnan ismerem ezt a férfit? Amikor életünkben először találkoztunk, rögtön olyan érzésem volt, hogy én ezt az embert ezer éve ismerem. De minden apró mozzanatát! Ahogyan az orrát kifújja, ahogyan rág, tényleg mindent. Vagy a nővéremhez fűződő viszony például…
Az milyen?
Ritka szoros. Olyan, mintha a második anyám lenne. Hihetetlenül nagy felelősséget vállalt velem kapcsolatban, pedig nem is lenne rá szükség. Ráadásul úgy, hogy csak három év van köztünk. Nem indokolná a korkülönbség sem, hogy ilyen gondoskodó legyen. Ha létezik olyan, hogy újjászületés, akkor egyértelmű, hogy a kedvesemmel és a nővéremmel is sok életet leéltünk már egymással. És ezekre a kérdésekre roppant kíváncsi voltam.
No és milyen kapcsolat fűz a párodhoz?
Ő a mesterem, a lelki tanítóm.
Ő is hisz ezekben?
Nem. A világon nincs nála nagyobb szkeptikus! De akármikor kérdezem meg az ingát arról, mi a dolgunk egymás mellett ebben az életben, mindig ugyanazt mutatja. A szabadság megadása. Tehát úgy éljünk együtt és segítsük egymást, hogy közben hagyjuk a másikat, hadd végezze ő is a munkáját, és nem telepszünk rá.
Milyen szabadságra gondolsz?
No nem arra, hogy mindenki megy szabadon, és ismerkedik. Egészen másfajta szabadságra. Ez a terápia is jó példa erre. A szerelmem abszolút Vágó István-féle szkeptikus. Minden ezoterikus vonalat baromságnak tart. De soha egy rossz szót nem szólt érte. Biztos vagyok benne, hogy soha nem is fog hinni benne, de támogat, mert szabadságot adott. Ugyanígy én sem mondom neki soha, hogy ne találkozzon a barátaival, vagy ne menjen el gitározni, hiszen vannak ilyen fix pontok az életében.
Jól elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől. Amikor átlépted az egyetem küszöbét, konkrét elképzeléseid voltak a jövődet illetően, vagy csak a „nagy felfedezésről” álmodoztál?
Épp ellenkezőleg. Kifejezetten az RTL Klubban szerettem volna dolgozni, mert sok szórakoztató műsor ott ment, amit szerettem. Eleve úgy jelentkeztem az egyetemre, hogy utána annál a csatornánál lenne jó dolgozni, ám, ha az mégsem jön össze (ami akkor nagyon valószínűnek tűnt), akkor a Story TV-hez is boldogan mennék, mert ott voltak még olyan műsorok, amelyekből a legtöbbet tanulhattam volna. Volt az egyetemen egy osztálytársnőm, aki korábban Ómolnár Miklósnál dolgozott. A Story magazin főszerkesztője pedig beszélgetős műsort vezetett a csatornán. Mindig néztem, mert kezdettől fogva a bulvár és a szórakoztatás érdekelt leginkább, és ebből mindig elleshettem valamit. El is kértem az osztálytársnőmtől Miklós számát. Úgy voltam vele, ha gyakornokként sem kapok lehetőséget a Story TV-nél, majd felhívom Ómolnárt, és megkérem, engedje meg, hadd’ legyek páfrány a stúdió sarkában. (nevet)
A sorrend aztán pontosan ugyanaz volt, amit elterveztél. Előbb RTL Klub, majd STORY4.
Bárdos András volt az osztályfőnököm a Színművészetin. András elhívta Schiwert Takács Lászlót, az RTL Klub egyik kreatív producerét, hogy tartson nekünk előadást a nagy szórakoztató műsorokról. Rettentően figyeltem, ittam minden szavát, de nem szólaltam meg. Előadás végén odamentem hozzá, és megkérdeztem, elmehetnék-e hozzá gyakorlatra a Reflektor című műsorba, amelynek akkor épp főszerkesztője volt. Mondta, hogy semmi akadálya. Le is húztam ott 2-3 hetet, a világon semmi nem történt, jöttem-mentem, néztem, ki hogyan készít riportot, majd véget ért a gyakorlat, és eltelt másfél év, mire Schiwi ismét felhívott. Megjegyzett engem, és még egy osztálytársamat, Gábort, s kettőnket hívott be egy nagy castingra. Ott mindenféle induló műsorhoz kerestek arcokat. Így kaptam meg én a Fogd a pénzt és fuss műsort is.
Gáborral mi van?
A Tények reggel műsorvezetője, mellette riporterként is forgat a Tényekben. Ő is a szakmában maradt.
Annak idején az egyetemen nem készítettek fel arra ezek a derék televíziós mesterek, hogy a képernyős megbízás amolyan idénymunka és bármikor véget érhet?
Dehogynem! Rögtön az elején. Bárdos András mutatott egy rajzfilmet, aminek egy kisbirka volt a főszereplője. A rajzfilm lényege pedig az volt, hogy a kisbirkának minden ősszel és tavasszal lenyírják a bundáját, akármilyen büszke is rá. Aztán kezdheti elölről az egészet… Bárdos azt mondta, ezt jól jegyezzük meg. Aztán az RTL-ben is próbáltak felkészíteni még a Fogd a pénzt és fuss elején. A kreatív producer azt mondta, kívánja, hogy sokáig tudjunk együtt dolgozni, de muszáj, hogy legyen az agyamban egy B-terv is, arra az esetre, ha ennek vége lesz.
És volt B-terv?
Nem igazán. Amikor valakivel elindul a szekér, nem azon gondolkodik, mikor fog majd véget érni. Ráadásul a Fogd a pénzt és fuss vetélkedőnél minden egyes televíziós vezetőtől pozitív visszajelzést kaptam, miért gondolkodtam volna máson? Biztos voltam benne, hogy megtartanak. Jött is a Reggeli. Aztán a kirúgás volt nagy fordulópont az életemben, akkor vettem új irányt. Ma már tudom, ha nem rúgnak ki, akkor nem találkozom Gyurival, és nincs a STORY4, ahol nem titok, hogy több produkcióban is számítanak rám. Sőt, ha nincs elválás, nem is rádiózhattam volna, pedig az is nagy szerelem lett. Ott ismertem csak meg igazán magam, egy reggeli élő rádióműsorban. Akkor és ott annak vége kellett, hogy szakadjon. Persze pofonként éltem meg, sírtam is. De aztán hamar összeszedtem magam. Az lebegett a szemeim előtt, milyen ciki lenne, ha 26 évesen a szüleimnek kellene eltartaniuk. Időben jött minden munka…
Imént említetted a rádiós munkádat, és önmagad megismerését. Milyen ember vagy valójában?
Pontosan olyan, amilyennek Vitray tanár úr látott az egyetemen. Első félévkor minden tanítványáról írt egy értékelő levelet, hogy mire figyeljünk a későbbiekben, hogyan fejlődünk. Rólam azt írta, hogy talpraesett lány vagyok, aki jóbarát, meghallgatja a másikat, sőt ha kell, akkor a kígyót, vagy a békát is megfogja puszta kézzel. Azt is hozzátette, megérzése szerint én az elsők között fogok elkelni ebből az osztályból. Én is ilyennek látom magamat. Tipikus jófej csajnak, aki roppant toleráns, van egy kis humora, sőt öniróniája is.
Ha a közelgő esküvődet kellene felkonferálnod, hogyan tennéd?
Talán úgy, hogy titokban ment férjhez… Megható szertartás keretében, szűk családi körben. És sikerült zavartalanul, meghitten átélniük azt a pillanatot, ami igazán fontos az életükben.
