2012. 03. 08., csütörtök, 08:06
Nincs könnyű élete annak, akit szülei játékos névadó kedvük következtében Zöld Diónak, Száraz Virágnak, Földi Epernek, Huzella Gizellának, Kandisz Nórának, Nagy Ivónak , Végh Bélának vagy Egri Vitéznek hívnak.
A 21. századba lépve már szükség volt az anyakönyvezhető nevek listájának bővítésére és felfrissítésére, a 2001-ben megjelentetett Ladó János – Bíró Ágnes-féle Magyar utónévkönyv már 1163 férfi- és 1443 női nevet szerepeltet, 231 férfi- és 548 női névvel többet, mint a korábbi kiadás.
Az 1996-ban anyakönyvezett nevek között, már a leggyakoribb 12 név sorában is megtalálhatjuk az új névdivat kedveltjeit: Férfinevek: Dávid, Dániel, Tamás, Bence, Péter, Ádám, Márk, László, Zoltán, Krisztián, Máté, Gábor. Ebben a körben a Dávid, Dániel, Bence és Márk népszerűsége erősen nőtt, a többié viszont a korábbiakhoz képest csökkenő jellegű. Női nevek: Alexandra, Vivien, Viktória, Dóra, Nikolett, Fanni, Eszter, Barbara, Anna, Klaudia, Zsófia, Krisztina. A Krisztina kivételével mindegyik közölt női név népszerűsége – 1996-ban – növőben volt. 1997 óta az új névalakokat választók száma nő, persze most is, az aktuális névdivatnak megfelelően viszonylag szűk körből választják a neveket (2000-ben pl. a fiúnevek közül divatos volt a Dominik (884), a Kevin (254) és a Krisztofer (244).
A gyermek nevének kiválasztása a szülők személyes döntése, mégis világszerte törvények szabályozzák az utónevek bejegyzését. Magyarországon, ha a szülő nem talál az MTA Nyelvtudományi Intézetének honlapján elérhető utónévjegyzékből megfelelő nevet gyermekének, akkor kérvényt kell benyújtania a helyi anyakönyvvezetőhöz, aki a Nyelvtudományi Intézet Utónévbizottságától kér hivatalos szakvéleményt az új, a szülők által kért, kitalált név bejegyezhetőségéről. Az elsődleges cél a gyermek védelme. A magyar utónévbizottság által elfogadott legújabb, népszerű nevek a lányok esetében a becéző formák (Lüszi), a kettős női nevek (Annadóra). Továbbra is erős szándék az ismeretlen nevek választása, pl. bibliai nevek (Safira), görög eredetűek (Damjána), egzotikus hangzásúak (Zahira, Ankissa). Népszerűek a növénynevek (Gyömbér, Szamóca), valamint az írói névalkotásból származók (Bóbita). Persze a köznévi jelentésű keresztnevek esetében senki sem korlátozhatja, hogy ezeket mely családnévhez társítják, a gyermek ki van téve a szülők meggondolatlan, játékos névadási kedvének. Nincs könnyű élete annak, akit a szülők jóvoltából Zöld Diónak, Földi Epernek, Erdei Szamócának, Vad Virágnak, Nagy Ivónak vagy Egri Vitéznek hívnak.
A ma nagyon divatos idegen eredetű neveket kizárólag magyaros kiejtésüknek megfelelően, magyaros formában lehet anyakönyvezni (Dzsasztin, Dzsenifer, Dzsesszika, Gzsinó, Dzsúlió, Eleni, Kersztin. Primusz. Ulisszesz. Zsülien, Zsüsztin). Ezt a korlátozást újabban erősen kritizálják, mondván, hogy amióta az Európai Únió polgárai vagyunk mindenki életében előfordulhat, hogy hosszabb időt külföldön tölt, sokszor kerülünk külföldiekkel érintkezésbe, tehát ebben a körben a magyaros forma még zavaró is lehet.
Olyanok is vannak akik azt szeretnék, ha a névválasztást semmi sem korlátozza, főleg a Nyelvtudományi Intézet hatósági beavatkozását bírálják. A teljes szabadosság azonban nem képzelhető el, mert furcsa esetek fordulnak elő, az államnak mindenképpen be kell avatkozni, ha valaki a Kis Pöcsnek vagy Nagy Kurvának akarja elnevezni gyermekét.
A Magyarországon élő nemzetiségiek és az etnikai kisebbségek, ha kívánják, a saját nyelvük, kultúrájuk szabályai szerint választhatják meg nevüket, rájuk a magyar anyakönyvi szabályok nem kötelezők. Egy rendelet lehetőséget ad az elhamarkodott névadás korrigálására, e szerint — 14 éves korig a szülők, később pedig a névviselő kérelmére — az anyakönyvvezető módosíthatja a születéskor adott utónevet. Bár a névadás a szülők állampolgári joga, az ehhez szükséges nyelvi-esztétikai ismeretek terjesztésében azonban a nyelvművelésnek is fontos szerepe van. (Részletesebb tanulmányozásra ajánljuk még – az említetteken kívül – Fercsik Erzsébet – Rátz Judit: Hogy hívnak? Bp., 1997., Fercsik Erzsébet szerk. A nevekről. Bp., 2003. c. könyveket.)
