2012. 03. 06., kedd, 06:00
Régen a névdivat a nemesség és a városi polgárság köreiben jelentkezett először, és csak nagyon lassan, néhány évtizedes késéssel jutott le a parasztsághoz.
A falusi közösségek konzervatív névadási szokásai (így a szülők, nagyszülők keresztnevének öröklése) sokáig útját állták a különleges hangzású, ritka nevek terjedésének. A mai névdivat rendkívül szeszélyes és gyakran változó. BÜKY BÉLA az egyik fővárosi kerületben statisztikát készített a leggyakoribb nevekből. 1959-ben a következő tíz férfi, illetőleg női keresztnevet jegyezte fel: László, István, József, János, Ferenc, Sándor, Gábor, Zoltán, György, Tibor; Éva, Zsuzsanna, Mária, Katalin, Ágnes, Judit, Erzsébet, Ildikó, Ilona, Edit. Húsz évvel később ezek közül csak négy férfinév (Zoltán, Gábor, László, István) és két női név (Katalin, Ágnes) maradt meg az első tíz között. 1979-ben ugyanitt a férfinevek sorát a Zoltán, Attila, Péter, Gábor és András; a női neveket a Krisztina, Andrea, Mónika, Katalin és az Ágnes vezeti. (Vö. BÜKY BÉLA: A legújabb keresztnévdivat Budapesten: Név és társadalom. MNyTK. 160. sz. 65-6.)
Az 1983-87 között anyakönyvezett gyermekek nevei között a női nevek nagyrészt a divatnevek közül kerülnek ki, a Katalin mögött gyakoriságban az Anita, Andrea, Nikolett, Tímea a sorrend. A fiúk ekkor is hagyományosabb neveket kaptak: Gábor, Tamás, Péter, Zoltán, László. A névdivat változásai legjobban a nevek gyakorisági sorrendjének középmezőnyében figyelhetők meg. Ebben az öt évben – a húsz évvel korábbi listához képest – húsz-harminc hellyel kerültek előbbre a következő női nevek: Adrienn, Renáta, Dóra, Anett, Nóra, Zsanett, Nikolett. A férfi nevek közül ebben az időszakban lettek népszerűek a következők: Balázs, András, Gergely, Dávid, Máté, Márk, Márton, Bence, Kristóf, Áron, Ábel, Milán. Nagyon megnőtt a ritka keresztnevek száma is, hiszen 1983–87 között 1088 féle női és 924 férfinevet anyakönyveztek. Ezen nevek között meg lehet találni az ügyeletes sztárok, a tv-sorozatok szereplőinek nevét (pl. Szamanta, Paméla stb.).
A választható nevek listáját az egyházi anyakönyvezés korában az egyes felekezetek határozták meg, a világi anyakönyvezés is, főleg a 20. század közepétől – bizonyos szabályok felállításával – kénytelen volt meghatározni az anyakönyvezhető keresztnevek listáját és helyesírását. A Ladó János által szerkesztett Magyar utónévkönyv (1971) névanyagát a Belügyminisztérium hivatalos névtárrá minősítette, és csak az ebben szereplő neveket lehetett választani. A Magyar utónévkönyv első kiadása 251 női és 219 férfi utónevet ajánl, és elfogadhatónak tekint még 644 férfi és 713 női keresztnevet. Ha a szülőket ez a bő lista nem elégítette ki, akkor a MTA Nyelvtudományi Intézetéhez fordulhattak névjavaslataikkal, és a nyelvészeti szakvélemény birtokában kérhették a névtárban nem szereplő nevek anyakönyvezését.
Nagyon megnőtt a különleges, ritka, többnyire külföldi nevek iránti érdeklődés, sokan kérték a Ladó-könyvben nem szereplő nevek (pl. Dzsenifer, Dzsesszika, Bonita, Leonetta stb.) anyakönyvezését. Mások szerették volna ezeket az idegen eredetű neveket eredeti helyesírásban bejegyeztetni, ám ez a magyar anyanyelvűek számára nem lehetséges, mert csak magyar helyesírással, a kiejtésnek megfelelő formában anyakönyvezhetők (pl. Ivett, Zsanett, Krisztián, Nikolett, Babett, Mirjam, Vivien).
