2013. 12. 18., szerda, 00:41
A jövőben is azért fogunk dolgozni, hogy szerény tudásunkkal kedves Olvasóink spirituális útját segítsük. A csillagok fénye felé megnyíló tudat megemeli az életünk szintjét, ezért a jövőben részletesebb csillagüzenetekkel fogunk jelentkezni.
A Csillag TV csapata minden kedves nézőjének és olvasójának áldott, békés, szeretetteljes karácsonyt és egészségben, boldog bőségben gazdag 2014-es esztendőt kíván!
Lencsemágia a bőségért, a biztonságért és az egészségért
A hagyomány szerint négyszer kezdődik el az év az esztendő körén belül. E négy kezdet a tavasz, a nyár, az ősz, és a tél. Az eljövendő évszak a Nap fordulatával indul, vagyis úgynevezett napfordulati pontot ér el ekkor a Nap éves pályája során.
Tavasz kezdetekor a déli égboltról lép át az északira, miközben áthalad az égi egyenlítőn. Nyár kezdetén járásának legmagasabb pontját éri el az északi égbolton, majd újra dél felé fordul Napunk útja.
Ősz kezdetekor az északi égboltról lép át a déli égboltra, miközben újra áthalad az égi egyenlítőn, míg a tél kezdetén éri el járásának legmélyebb pontját (legalábbis az északi féltekéről nézve, mert délen, például Ausztráliában, ekkor jár a legmagasabban), majd útja újra észak felé fordul.
A fordulati napok az új kezdetek, s ekkor érdemes olyan varázslásokat, szertartásokat végezni, melyekkel az eljövendő évszakra kívánunk hatni. Az évszak utolsó napjain érdemes számvetést, összegzést készíteni az eddig megtett útról, s elvégzett feladatokról.
A „lencsemágia” egy igen jól működő szertartás, melyet érdemes családi, esetleg baráti körben is elvégezni, de természetesen egyedül is lehet. A Napforduló előtti utolsó napok egyikén beszerezzük a lencsét. Gyertyát gyújtunk, majd elkészítjük ízlés szerint például főzeléknek, (hús nélkül!) de úgy, hogy az étel készítése közben csend van, s belül arra vagyunk hangolva, hogy a most formálódó étel boldog bőséget, szeretetet, és fényt visz a sejtjeinkbe, így az étel elfogyasztása révén ezekkel feltöltődve mi is jobban bevonzzuk, bevarázsoljuk az életünkbe a boldog bőséget, a szeretetet, és a fényt. A lencséből a fordulat napján, majd az azt követő két napon is fogyasztunk hét kanálnyit.
Az első napon gyertyát gyújtunk, kimerjük a hét kanálnyi lencsét, s miközben elfogyasztjuk csak arra gondolunk, hogy ételünk boldog bőséget, és egészséget ad nekünk az anyag szintjén.
A második napon is gyertyát gyújtunk, kimerjük a tányérunkba a hét kanálnyi lencsét, s elfogyasztása közben csak arra gondolunk, ételünk fényt, és egészséget ad életünk lelki szintjeinek. Itt nem gondolunk bőségre!!!
A harmadik napon újra gyertyát gyújtunk az étkezés előtt, és miközben elköltjük a hét kanálnyi lencsét csak arra gondolunk, hogy ez az étel boldog bőséget, és fényt ad nekünk életünk szellemi szintjeire.
Ne feledjük, hogy ez nem étkezés, hanem szertartás! A gyertyát a szertartásunk végén lassan, gyertyakoppintóval, vagy kis pohárkával, esetleg gyűszűvel oltsuk el úgy, ahogyan a csillagos égbolt borul a Föld fölé napnyugta után. Ne csippentsük el, és főleg ne fújjuk el a gyertya lángját!
2013. december 21-én szombaton, közép-európai idő szerint 18 óra 11 perckor veszi kezdetét a tél. (GMT.: 17.11)
Az első étkezés legoptimálisabb ideje december 21-én szombaton 18.11 órakor van, s mivel a Nap ekkorra már lenyugodott, ezért ha tehetjük a szeretteink körében költsük el a lencsénket csendben úgy, hogy körbe üljük az asztalt, s középen égjen a gyertya.
Ha egyedül vagyunk, akkor idézzük meg a szeretteinket úgy, hogy a számukra fenntartott helyre fényképet, vagy bármilyen rájuk jellemző tárgyat helyezünk, s így velük együtt élhetjük át a Fény születésének varázslatát! Természetesen az asztal közepén lennie kell gyertyának.
A második napon, december 22-én vasárnap a hajnali vagy a déli órák a legoptimálisabbak.
A harmadik napon, december 23-án hétfőn is a hajnali órák a legjobbak, de még a déli időszak is megfelelő.
Akadályoztatás esetén se essünk kétségbe, mindhárom napon lehet akár délután is lencsét fogyasztani, (bár nem ez a legoptimálisabb) természetesen a Nap felé fordulva. A lényeg az, hogy ne maradjon ki a lencsemágia!
Már számtalan pozitív visszajelzés érkezett, hiszen évszakról – évszakra újra elküldjük a lencsemágiáról írott levelünket, így egyre többen tapasztalják meg ennek az egyszerű szertartásnak a csodáját. A titok az, hogy minél jobban jelen vagyunk az étkezések alatt annak a kevés gondolatnak, aminek ki kell töltenie a tudatunkat, annál jobban működik ez a „mágia”.
Áldás és boldog bőség VAN e sorok olvasóján!
| Decemberi csillagüzenetek: |
|
Kisfilmjeinkkel kapcsolatosan néhány hasznos információval szeretnénk szolgálni. Csillagüzeneteinkben elmondjuk, és meg is mutatjuk a hónap legjelentősebb égi konstellációit, és az azokban rejtőző lehetőségeket is. Mindezt röviden, tömören, hiszen nem azért születtünk erre az életre, hogy értékes időnket a számítógép monitorjára meredve töltsük.
Érdemes a naptárunkba lejegyezni a napokhoz tartozó információkat. Amikor véget ér egy nap, idézzük fel a filmben elhangzott üzenetet, és gondoljuk át, hogy mi történt velünk aznap. Az egybecsengések felismerésével jutunk közelebb a belső kozmikus minőségek, és a külső kozmosz összefüggéseinek a feltárásához, és megtapasztalásához! |
Előző levelünkben is felhívtuk a figyelmet az álmokban érkező üzenetek, szimbólumok értelmezésének a fontosságára, hiszen gyakorta ekkor érkezik meg a válasz az imában megszólított fensőbb lénytől.
Most röviden áttekintjük az előttünk álló éjjelek égi üzeneteit, mert ezek ismerete segít az álomfejtésben. Az itt leírtak irányelvek, melyeket a saját képünkre kell formálni, hiszen mindannyiunknak más, és más jeleket küldenek az álmainkban, melyek az ég egyetemes szimbólumrendszeréből érkeznek.
December 15-ről 16-ra, tehát vasárnapról hétfőre virradó éjjelen újra a szabadságunkkal, függetlenségünkkel kapcsolatos dolgok kerülnek elő. Érdemes odafigyelni az álmainkban megjelenő ötletekre, gondolatokra is, mert ezek sorsunk emelkedését szolgálják!
December 16-ról 17-re virradó éjjelen álmainkban a megoldások, a felemelkedés üzenetei jelennek meg, ugyanakkor a lényeges megbeszélnivalóinkra is felhívják a figyelmünket. Ezen az éjjelen erős gyógyító energiák működnek, ezért érdemes már legalább este 10-kor nyugovóra térni!
December 17-ről 18-ra virradó éjjelen az önlegyőzés, és az elengedés üzeneteivel gazdagodunk. Lelkünk legrejtettebb titkai tárulnak fel előttünk, de énünk isteni része is megmutatja magát az álmunkban.
December 18-ról 19-re virradó éjjelen az a bölcsesség mutatja meg magát, amely csak a személyünkre vonatkozik. Poláris világunkat tudjuk érzékelni, s értékelni az álmaink segítségével. Mindannyiunk életében van egy „KAPU”. Egy kapu, melyen átlépve már egy másik, egy nagyszerűbb világba léphetünk. Ez a kapu jelenik meg ezen az éjszakán.
December 19-ről 20-ra virradó éjjelen a szerelem, a szépség, a harmonizálás művészi inspirációi mosolyognak ránk az álmainkban. Teremtő erőink erősödnek fel az éj órái alatt.
December 20-ról 21-re virradó éjjelen az álmaink mutatják meg azt, hogy miket érdemes megújítanunk az életünkben, de a valódi belső szabadság fénye is megmutatkozik. A lelkünkben most születnek újjá azok a hozzánk tartozó értékek, melyeket védelmeznünk kell.
December 21-ről 22-re virradó éjjelen, a Téli Napforduló mágikus éjjelén a múltunkból, előző életeinkből kapunk képeket. Most tudunk az álmaink segítségével igazán rálátni önmagunkra, s ezáltal fedezzük fel az önmagunk által épített korlátokat. A korlátaink meghaladásában is segítenek a mai álmaink.
December 22-ről 23-ra, tehát a vasárnapról hétfőre virradó éjjelen az élet talán legfontosabb „parancsolata” jelenik meg. Ez a szeretet. A feltételek nélküli szeretet beavatása vár ránk, melynek segítségével világosabban látjuk, értjük lelkünk rejtett mélységeit is.
Fontos tehát, hogy az álmainkat lejegyezzük egy naplóba. Lefekvés előtt kérjük meg a tudatunkat, és/vagy a „felettes énünket”, hogy a fontos álmokból ébredjünk fel, hogy le tudjuk írni azokat, (a diktafonba mondás is jó!) illetve ébredés után is őrizhessük meg az álmaink emlékezetét.
Az előttünk álló hét éjjeleire leírt üzenetek irányadó jellegűek, érdemes őket összevetni az álmainkkal, s lassan, lépésről – lépésre megfejteni azokat. Tehát semmiképp se tekintsük a fent leírtakat álmoskönyvnek! Minél mélyebbre hatolunk az álmaink szövetébe, annál közelebb kerülünk a magasabb világokhoz, az Isten megértéséhez, s annál varázslatosabb lesz számunkra az a belső szertartás, amit imának nevezünk, s idővel beavatássá nemesedik.
Még egy gondolat az álomfejtéshez, ami az imától függetlenül is fontos lehet. Az álmaink szimbolikája teljesen egyéni. A spirituális tudatosodás útján járó ember számára ezért fontos a belső, egyéni, erre az inkarnációra vonatkozó szimbólumrendszerének a megértése. Ehhez azonban figyelni kell a hétköznapi eseményeinket is! Érdemes a hétköznapi történéseinkről, élményeinkről is naplót vezetni.
Szerintem az a legoptimálisabb, ha az álomnaplónk, és a „nappali naplónk” ugyanaz. Ez utóbbiba azokat az eseményeket írjuk le, amelyek valamiért megszólítanak, megérintenek minket.
Azokat az eseményeket azonban, amelyek számunkra nem érdekesek, (pl. egy szokásos bevásárlás) ne írjuk le.
Az álmainkra sokszor visszarezonálnak a hétköznapi eseményeink, de gyakorta az álmaink rezonálnak a hétköznapi eseményeinkre. Ezért fontos tudni!
Egy álom hatóköre +/- 7 nap!
Tehát, ha én például 10-én éjjel egy „üzenő álomban” részesülök, akkor az a 3- 17-ig terjedő két hét bármelyik napjára vonatkozhat! Csak akkor tudom pontosan meghatározni, hogy melyik nap, melyik eseményére vonatkozik az álmom, ha a naplómba lejegyzem az eseményeimet, így bármikor át tudom tekinteni azokat.
Így a külső világ, és a belső világ történései együtt jelennek meg, s könnyedén észrevehetővé válnak az összefüggések. Az összefüggések felismerésével, tudatosításával értjük meg a saját szimbólumrendszerünket.
E két világ együttes vizsgálata pedig azért is fontos, mert az „isteni jelzések” nem csak az álomban, az imában, és a meditációban, hanem a profánnak tűnő, hétköznapi eseményekben, dolgokban is benne rejtőznek.
Csodás felismeréseket kívánunk, de most térjünk át az IMA szertartásának utolsó fejezetéhez!
Kérem, hogy lassan, figyelmesen olvassuk a lenti sorokat!
Az IMA kapcsolat a Teremtővel, az Istennel, a Mindenhatóval, aki belül (is) van. Kezdjük el az IMA szertartását! Első lépésként gyertyát gyújtunk, lecsendesedünk, és befelé figyelünk, ahogyan ezt már az előző részben megbeszéltük.
Aztán ebben a csendben elérkezik a találkozás állapota.
Ekkor köszöntjük Őt, a saját szavainkkal.
Majd elkezdünk mesélni.
És itt van a lényeg!
Ugyanis az elmúlt évszázadokban az ima könyörgésként, bűnbánatként, ájult rajongásként, és a leggyakrabban kérések, könyörgések halmazaként zúdult ki az emberből.
Neki szüksége van arra, hogy szavakba öntsük az imádatunkat?
Szüksége van a bűnbánatunkra, vagy a rajongásunkra?
Ránk, mindannyiunkra szüksége van, hiszen ezért teremtett minket.
Egyszerűen csak meséljük el, hogy mi történt velünk a mai napon, mi történt velünk azóta, amióta utoljára beszéltünk, osszuk meg Vele az érzéseinket, a gondolatainkat.
A jó szülő is odafigyel a gyermekére.
Kíváncsian hallgatja az óvodai, iskolai történéseket, mert érdekli, hogy gyermeke hogyan élte meg azokat. A gyermekek élményei gazdagítják a szülőket is!
Az emberi élmények, örömök, bánatok, sikerek, és kudarcok is gazdagítják a Teremtést. Azt a Teremtést, ami immár az EMBER által folytatódik. Élményeink, külső tetteink, de belső tapasztalataink is a Teremtés részévé válnak. Minden apró történés, és minden galaktikus esemény is a Világmindenséget gazdagítja.
Gyakran előfordul, hogy az iskolából hazatérő gyermektől megkérdezi az anyja/apja, hogy mi volt az iskolában. Gyakori válasz az, hogy „semmi!” Ha ennyiben marad a „társalgás” akkor ebben az esetben nincs jelenlét, nincs gyarapodás. Az ima nélkül élő ember is olyan, mint az a gyermek, akinek a „semmi” a válasza.
Az imában végre el tudjuk mesélni az életünk dolgait, s ezzel tiszteljük meg igazán a Teremtőt. Így tud az ember végre tudatosan adni annak, akitől csak kapott eddig. Van azonban az imának egy kevéssé ismert titka, melyet a csillagok világa mutat meg nekünk. Az imádság kapcsolódik a Jupiterhez, így a Nyilas asztrológiai jeléhez is. A Nyilas jelének a hátterében ragyog egy különleges csillag, melyet „a világ oszlopaként”, de a Tejút egyik tartópilléreként is számon tartanak, s ez az Antares. Gyönyörű vörös óriás ő, melynek magasságában éri el a „karma kereke”, vagyis az ekliptika a Tejutat. Szimbolikus értelemben az ember mikor ehhez a minőséghez érkezik az életében, akkor tud kiemelkedni a hétköznapok világából, de akár az életek körforgásából is!
Az Antares szimbolizálja az isteni szeretetet. Az Isten Szeretete táplálja, s emeli ki az embert a félelmek szorító öleléséből. Az imádság az egyik, de talán a legjobb lehetőség arra, hogy közel kerüljünk, s átélhessük a szeretet legmagasabb szintjét. Az imádság során ez a szeretet-táplálék már olyan belső fényenergiákat ébreszt bennünk, melyeket a hétköznapok világába áthozva az életünk minden megoldandó feladatát is könnyen el tudjuk végezni, és még társainknak is bőven jut belőle. De ezt már gyógyító erőnek is nevezzük.
Ahogy telik – múlik az idő, úgy válik egyre bensőségesebbé a kapcsolat. Az életünk dolgairól, eseményeiről alkotott ítéleteink átalakulnak. Már nem akarunk Tőle kérni, bár tudjuk, hogy kérhetünk. Nem akarunk kérni, hiszen a Legfensőbbel való élő, s tudatos kapcsolatnál mi lehetne értékesebb, mi lehetne szükségesebb? Mielőtt néha mégis megfogalmazódna egy kérés, már meg is érkezik a válasz. Amire valóban szüksége van az embernek, azt meg is kapja, a kérdés az, hogy ezt észre veszi-e? Aki rendszeresen imádkozik, az észreveszi a válaszokat, a segítséget.
Amikor az imádságban a mondandónk végére érkeztünk, akkor újra lecsendesedve figyeljünk befelé. Ezzel adjuk meg magunknak a lehetőséget arra, hogy meghallhassuk a választ! Az imával szólítjuk meg Őt, de az ima végén a csendben hallhatjuk meg az Ő szavát. Talán ez a legfontosabb az imában…
Végül újra eljön az a pillanat, amikor megérezzük, hogy letelt az imának szentelt időnk. Ekkor a saját szavainkkal elköszönünk Tőle, majd fokozatosan a külső világra irányítjuk a figyelmünket, s végül lassan eloltjuk a gyertyát egy gyertyakoppintóval, vagy gyűszűvel úgy, ahogyan a csillagos égbolt borul a Földre Napszentültekor.
| Gyógyító, és spirituális időintervallumok 2013. december 16. és december 22. között |
|
Az előttünk álló héten a gyógyítás, az öngyógyító módszerek, meditációk, légző-, és energiagyakorlatok végzésének legoptimálisabb időintervallumai: Az első a délelőtti órákban, 6.20 – 9.30 óra között érzékelhető. A másik fantasztikus lehetőségeket rejtő időszak 10.40 – 13.40 óra között van ezen a héten. Ebben az időben forduljunk dél felé! A harmadik gyógyító időintervallum kelet felé fordulva érzékelhető a legjobban 15.40 – 18.30 óra között. |
Minden nap, minden pillanat csillag – bolygó konstellációja egyszeri, és soha meg nem ismétlődő, így azok a mindenkori ITT ÉS MOST, vagyis a JELEN varázslatát, kozmikus lehetőségeit, és a KOZMIKUS MINŐSÉGEK MEGTAPASZTALÁSÁT, ÁTÉLÉSÉT tanítják a Földön élő embernek.
Amennyiben úgy gondolja, hogy ezek az üzenetek, információk segíthetnek rokonainak, barátainak, ismerőseinek is, akkor kérem, küldje át nekik is ezt a levelet!
Áldás kísér minket az Úton!
