2013. 07. 08., hétfő, 08:29
A tér, és az idő érzékeléséről írtunk legutóbb. Remélem, hogy e sorok olvasója is új élményekkel, és felismerésekkel gazdagodott meditációs tapasztalatai révén. Most egy újabb lépést teszünk előre ezen az úton.
Mindenki számára magától értetődő tapasztalat az, hogy énünk teljesen el van különülve a többi embertől. Másokkal érintkezésbe lépni sokszor kellemetlen, zsúfolt helyeken pedig kifejezetten nő az ingerültség, és az egymás ellen irányuló agresszió. Persze vannak szimpatikus, de ellenszenves emberek is, ez utóbbiakkal pedig különösen kerüljük az érintkezést.
Másként vélekedik mindezekről az ősi bölcsesség. Minden régi tanítás arról tudósít, hogy az emberek egyek. Igen, mi emberek egyek vagyunk. A létezésnek van olyan szintje, ahol ez megélhető. Nagyjából hasonlatos ez a szigetek világával. Az óceán felszínén különálló egységekként látjuk őket, azonban, ha alámerülünk a mélységbe, azt tapasztaljuk, hogy ott összeérnek, tehát lényegében egyek. A felszínen elkülönülnek, a mélységben egységet alkotnak.
Mi, emberek is szigetek vagyunk, és sokan csak a felszínen szerzünk élményeket, kergetjük a céljainkat, de valahogy sohasem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Valami, mintha mindig hiányozna…
| Az elengedések hete |
|
Kisfilmjeinkkel kapcsolatosan néhány hasznos információval szeretnénk szolgálni. Heti csillagüzeneteinkben elmondjuk, és meg is mutatjuk a hét napjainak a legjelentősebb égi konstellációit, és az azokban rejtőző lehetőségeket is. Mindezt röviden, tömören, hiszen nem azért születtünk erre az életre, hogy értékes időnket a számítógép monitorjára meredve töltsük. Érdemes a naptárunkba lejegyezni a napokhoz tartozó információkat. Amikor véget ér egy nap, idézzük fel a filmben elhangzott üzenetet, és gondoljuk át, hogy mi történt velünk aznap. Az egybecsengések felismerésével jutunk közelebb a belső kozmikus minőségek, és a külső kozmosz összefüggéseinek a feltárásához, és megtapasztalásához! |
S mi az, ami hiányzik?
A mély titok, az egység harmóniájának a semmihez sem hasonlítható élménye.
A felszínen az egyik sziget lakói háborút indíthat a másik sziget lakói ellen, s így fájdalmak, szenvedések, félelmek születnek.
A mélység valóságában mindez elképzelhetetlen, hiszen ott a TE, és az ÉN értelmüket veszítik.
A meditáció az a tengeralattjáró, amely elvezet minket ehhez a titokhoz. Minél közelebb kerülünk hozzá, s minél több időt töltünk el ott, annál kiegyensúlyozottabb, békésebb, megértőbb, s teljesebb az ember élete. Az auránk itt fénnyel, szeretettel telítődik, s ezt sugározza a társaink felé is, akik nem tudják, hogy miért, de jó a közelünkben lenniük. Mi pedig így tanítunk, így adjuk át a teljesség titkát, immár szavak nélkül.
Képzeljünk el lehunyt szemeink mögött egy olyan fénysugarat, amelyik számunkra legjobban kifejezi a harmóniát. Képzeletünk segítségével játsszunk egy kicsit ezzel a fénnyel! Alkossunk belőle kicsinyke labdát, majd ember nagyságú tojást, de akkora buborékot is, amibe akár az egész Föld, majd az egész Naprendszer is belefér. Képzeljük el, hogy ez a fény nem csak beburkolja, például a bolygónkat, hanem nem át is hatja azt a harmóniával.
Miután már jól tudunk bánni éber állapotban a fényünkkel, kezdjük el használni őt meditációban is. A szokásos módszerrel kezdjünk el meditálni. Mikor elérkezünk a meditációs állapothoz, képzeljük el, hogy
- a fény körbeöleli, és áthatja a testünket, az auránkkal együtt, majd
- a fény körbeöleli, és áthatja azt az épületet, amelyben vagyunk, majd
- a fény körbeöleli, és áthatja az országunkat, majd az egész Földet, és így folytathatjuk akár a „végtelenig”.
A fényünkkel eljutunk, s hatunk arra a „mezőre”, ahol minden, és mindenki EGY. Ezt követően, ezt az aktív meditációs cselekvést, még mindig a meditációnkban váltsa fel a passzivitás. Ez azt jelenti, hogy miután kint hagytuk az Univerzumban a fényt, elengedünk mindent, elengedjük az érzéseinket, a gondolatainkat, a vágyainkat, és az emlékeinket, s így közeledünk a gondolatnélküliség, a kiürülés, az üresség állapota felé.
Végül, mikor úgy érezzük, hogy lejárt a meditációnk ideje, a szokásos módon fejezzük be a gyakorlatunkat. Minél többen, minél gyakrabban végezzük el ezt a meditációt, annál nagyobb lesz Földünkön a szeretet, a harmónia, és a béke. Ez igen régi tapasztalat, eljött az ideje, hogy a mai kor embere is átélhesse ezt!
Ne feledjük! A meditáció nem csak önmagunkról szól. A meditációval, bármilyen szinten műveljük is azt, segítjük a társainkat, fejlesztjük a földi életet, és szolgáljuk magát, a Teremtést.
(Minden meditációt dokumentálni az okkult naplónkba!)
Kedves Olvasóm!
Csodás élményeket, és a bölcsesség fényét felragyogtató felismeréseket kívánok!
| Gyógyító, és spirituális időintervallumok 2013. július 8. és 14. között |
|
Az előttünk álló héten a gyógyítás, az öngyógyító módszerek, meditációk, légző-, és energiagyakorlatok végzésének legoptimálisabb időintervallumai: Az első a déli órákban, 11.00 – 12.10 óra között érzékelhető. A másik fantasztikus lehetőségeket rejtő időszak 17.00 – 20.00 óra között van ezen a héten. Ebben az időben forduljunk kelet felé! Ekkor működnek legerősebben a regeneráló, gyógyító energiák! |
Amennyiben úgy gondolja, hogy ezek az üzenetek, információk segíthetnek rokonainak, barátainak, ismerőseinek is, akkor kérem, küldje át nekik is ezt a levelet!
Áldás kísér minket az Úton!
