2013. 05. 05., vasárnap, 01:15
A meditáló ember teste az élőfát, mondhatni a FA elemét jeleníti meg. A fa közvetlen kapcsolatot alkot a földdel, a vízzel, a levegővel, és a tűzzel is. A gyökér csakra földünk középpontjához, a korona csakránk az ég tetejéhez kapcsolódik.
Az előző levelekben leírt előkészületek után térjünk rá a mai értelemben vett meditáció gyakorlatára. Mindenekelőtt gondoskodjunk arról, hogy legyen legalább fél nyugodt óránk, amikor senki, és semmi nem zavar minket. Az elektromos készülékeket kapcsoljuk ki, a legjobb, ha a hálózatból is kihúzzuk a csatlakozót. Telefon, mobiltelefon ne legyen velünk egy helységben, mert a hozzá társuló sugárzás jelentősen rontja a meditációs állapot elérését.
Gyújtsunk gyertyát, s közben mondjuk ki hangosan, hogy legyen világosság!
A meditáló ember teste az élőfát, mondhatni a FA elemét jeleníti meg. A fa közvetlen kapcsolatot alkot a többi elemmel, nevezetesen a földdel, a vízzel, a levegővel, és a tűzzel is. A fa a földbe kapaszkodik gyökereivel, ám a tápláló vizet lentről emeli fel a lombkorona csúcsáig. A levegő, vagyis a szél szólaltatja meg az ágakat, és a leveleket, így a fa is meg tud szólalni, s az üzeneteit a halló ember megérti. Az égi tüzek, a csillagok, és a Nap fénye beköltözik a fába, s emelik azt egyre magasabbra, fel, egészen az égig.
A meditációban „égig érő fává” válunk. A gyökér csakra földünk középpontjával kell, hogy kapcsolatba kerüljön, míg a fejtetőnk, a korona csakránk az ég tetejéhez kapcsolódik. Így az égi „jang”, és a földi „jin” energiák felerősödnek bennünk, s ezzel a meditáció képessé valik arra, hogy mintegy kiemeljen minket a hétköznapok világából. Ez csak ülő, vagy álló helyzetben valósul meg.
Legyen csend. A külvilágból érkező zajok természetesek, dönthetünk úgy, hogy ezek mélyítik, segítik a gyakorlatunkat.
| Emelkedés és teremtés a szerelem hetében |
|
Kisfilmjeinkkel kapcsolatosan néhány hasznos információval szeretnénk szolgálni. Heti csillagüzeneteinkben elmondjuk, és meg is mutatjuk a hét napjainak a legjelentősebb égi konstellációit, és az azokban rejtőző lehetőségeket is. Mindezt röviden, tömören, hiszen nem azért születtünk erre az életre, hogy értékes időnket a számítógép monitorjára meredve töltsük. Érdemes a naptárunkba lejegyezni a napokhoz tartozó információkat. Amikor véget ér egy nap, idézzük fel a filmben elhangzott üzenetet, és gondoljuk át, hogy mi történt velünk aznap. Az egybecsengések felismerésével jutunk közelebb a belső kozmikus minőségek, és a külső kozmosz összefüggéseinek a feltárásához, és megtapasztalásához! |
Gyújtsunk gyertyát, üljünk le egy székre, természetesen kelet felé fordulva. Török-, vagy akár lótuszülésben is elhelyezkedhetünk, ahogyan nekünk a legtermészetesebb. A hátunk legyen egyenes, hogy az energiák akadálytalanul tudjanak keringeni. Ügyeljünk arra, hogy a fejünk ne dőljön se előre, se hátra. A nyelvünk legyen a szájpadláson, s törekedjünk arra, hogy kb. három – négy centivel a köldök alá vegyük a levegőt. Ez eleinte lehet, hogy kicsit kényelmetlen lesz, de nagyon gyorsan természetessé válik. A kézfejeket pihentethetjük a combunkon, de lehet az ölünkben is, tenyérrel felfelé. Vegyünk három jó mély lélegzetet, s a levegő kifújásakor fújjuk ki a testi – lelki feszültségeinket is.
A tekintetünket pihentessük a gyertya lángján. Nem nézzük a lángot, csak pihen rajta a tekintetünk. Amikor belülről jön az érzés, hogy csukjuk le a szemünket, akkor, és nem előtte zárjuk be tekintetünk kapuját. Most már elengedjük a külső világot, belül vagyunk.
Ezután kis kilengésekkel hintázzunk előre, és hátra, míg végül nyugalmi állapotba nem érkezünk. Ekkor újra függőleges helyzetben van a törzsünk, mely éppen a zeniten tartózkodó csillaghoz és a Föld középpontjához kapcsolódik. A kicsi előredőlés a jövő érzeteit sejteti, míg a hátradőlés a múlt világát idézi. Az egyre kisebb kilengések után érkezünk meg a nyugalmi állapotba, a jelenbe.
Figyeljük meg az érzéseinket, majd várjunk néhány másodpercet.
A fa a földbe kapaszkodik gyökereivel, ám a tápláló vizet lentről emeli fel a lombkorona csúcsáig. A levegő, vagyis a szél szólaltatja meg az ágakat, és a leveleket, így a fa is meg tud szólalni, s az üzeneteit a halló ember megérti. Az égi tüzek, a csillagok, és a Nap fénye beköltözik a fába, s emelik azt egyre magasabbra, fel, egészen az égig.
Majd ugyanígy hintázzunk egyre kisebb kilengésekkel jobbra, s balra is, míg újra nyugalmi állapotba nem érkezünk. Ezzel világunk polaritásaiból érkezünk meg önvalónk középpontjához. Ez akkor is így van, ha most, először ehhez nem társul megvilágosodásszerű élmény. Ezután is figyeljük meg azt, hogy milyen érzések születtek bennünk, majd újra várjunk néhány másodpercet.
Végül kezdjünk el a törzsünkkel körözni. Egyre kisebb sugarú köröket rajzolunk így a fejünkkel, tehát a korona csakránk spirális forgással érkezik meg nyugalmi helyzetbe. Ez a körmozgás a „karma kerekét”, a körforgást idézi, melyből majd kilépve, illetve most mozgásunk a végén megérkezünk a középpontba. Újra megfigyeljük az érzéseinket, gondolatainkat, s várunk néhány másodpercet. Az első meditációnk végéhez érkeztünk.
Emeljük a tenyereinket a csukott szemünkre. Vegyünk egy jó mély lélegzetet, s amikor kifújjuk a levegőt, akkor nyitjuk ki a szemeinket a tenyerünkbe. Ezzel óvjuk magunkat a külső világ esetenként radikális fényeitől, hatásaitól. Végül imádkozó tartásba hozzuk a kezeinket a szívünk elé, s megköszönjük a Felettes Énünknek a meditációt.
Ahogyan napról – napra elvégezzük ezt az egyelőre rövid gyakorlatsort, azt tapasztaljuk, hogy egyre inkább letisztultabbá válunk szellemi, és lelki értelemben is. A meditációban nincs sietség. Mindenki a saját ritmusában tud a legjobban haladni, ezért sem vagyok túl nagy híve a rendszeres, irányított, csoportos meditációknak. Mindenki érzi, hogy meddig kell neki előre – hátra, azután jobbra – balra hintázni, majd körözni, s mennyi időre van szüksége a hintázások, és a körözés között. Az első meditációk ideje lehetőleg ne legyen túl hosszú. Eleinte elegendő csupán néhány perc. Ha teheti, meditáljon a kelő Nap felé fordulva, ez egészen csodálatos élmény! A jövő héten tovább lépünk meditációs utunkon.
Csodás felfedezéseket kívánunk!
| Gyógyító, és spirituális időintervallumok 2013. május 6. és május 12. között |
|
Az előttünk álló héten a gyógyítás, az öngyógyító módszerek, meditációk, légző-, és energiagyakorlatok végzésének legoptimálisabb időintervallumai: Az első, reggel 6.30 – 9.00 óra között érzékelhető. A másik mágikus időintervallum, mely a fentieket is támogatja, délután 14.10 – 16.20 óra közötti időszak. Ebben az időben dél felé fordulva végezzük a gyakorlatainkat! |
Amennyiben úgy gondolja, hogy ezek az üzenetek, információk segíthetnek rokonainak, barátainak, ismerőseinek is, akkor kérem, küldje át nekik is ezt a levelet!
Áldás kísér minket az Úton!
