2013. 01. 13., vasárnap, 13:48
Pótoljuk be a hiányt, s értsük meg, tanuljuk meg azt, amire egykoron képtelenek voltunk. Van időnk rá bőven. Egészen fantasztikus felnőtt fejjel végre megérteni azt a témát, amellyel gyerekfejjel csak kínlódtunk!
|
1. Imádkozás |
Térjünk újra vissza a mágia sorozatunkra! A társas, valamint a gondos, és hosszadalmas előkészületeket igénylő (szertartások, ceremóniák, mágikus segédeszközök készítése, stb…) technikákat nem ismertetjük, mert ezeknek lehet „veszélyességi faktora” is, ám a vezető (mester) nélkül is biztonságosan alkalmazható módszerekből szeretnénk néhányat, talán a legfontosabbaknak nevezhetőeket bemutatni.
Ezeket gyakorolva a figyelmünk élesebbé válik, a művészi érzékenységünk megnő, és az alkotó energiáink is jelentősen felerősödnek. Tekintsük először át a legfontosabb gyakorlatokat, ezek mindegyikével részletesen megismerkedünk a továbbiakban.
Nézzük most, hogy mi is lesz a teendőnk az elkövetkező napokban. Minden út, amelyen lényegi, és valós eredményeket lehet elérni, nehéz. Így van ez a művészeti tanulmányokkal, így van ez a sportban, így van ez a gyógyítás képességének az elsajátításánál, és persze így van ez a mágiában is. Az úton ott leselkedik ránk a kudarc mindentől elkedvetlenítő réme…
Először hatástalanítsuk ezt a „rémet”! Hogyan? A feladat a következő: Emlékezzünk vissza az iskolás éveinkre.
Tanulmányaink során melyik volt a „mumus” a tantárgy? Annak a tantárgynak melyik volt az a része, az a fejezete, az a témaköre, amivel először találkozva azt akkor nem értettünk meg, és azóta sem értjük.
Talán a matematika? A másodfokú egyenletek? Vagy a kémia? A kovalens-kötés titka? Esetleg találkoztunk egy verssel irodalomórán, amit hiába olvastunk, nem értettük a költő érzéseit, gondolatait? Tán egy adott verset voltunk képtelenek megtanulni? Netán az elektromosság megértése okozott némi lelki feszültséget, és értetlenséget bennünk? Avagy az nem fért a fejünkbe ének–zene órán, hogy két kereszt előjegyzés ugyan mitől „D-dúr”?
(A tornaórán elkövetett bénázások, a fahangon való éneklés, valamint a történelem órán tanúsított értetlenségeink NEM TARTOZNAK IDE!!!)
Találjuk meg, idézzük fel az első, számunkra (azóta is!) érthetetlen tananyagot, amellyel szembesített a sorsunk! Ez volt az első kudarc, amitől azóta is menekülünk… Ez az élmény mint korlát, azóta is szembejön velünk, ez az élmény a „szellemi töltete” a sikertelenségeinknek, kudarcainknak.
Eljött az ideje, hogy kipukasszuk ezt a „mumus-lufit”!
Egykoron, az iskolapadban ülve rettegtünk attól, hogy számon kérik tőlünk azt, amit képtelenek voltunk megérteni. A feleltetéstől, a dolgozatírástól, az újabb kudarctól való félelem még jobban lebénította az értelmünket, így nem csoda, hogy a „téma” továbbra is érthetetlen maradt.
Azóta azonban eltelt pár év… Az a félelem már a múlté… Azt a dolgot azonban azóta sem értjük!!! Eljött az ideje annak, hogy végre megértsük azt, ami egykor annyi gondot okozott. De most már nem a tanár, de nem is a szüleink kedvéért, nem másnak megfelelve, hanem önmagunkért KELL, hogy megértsük életünk talán legelső szellemi akadályának a lényegét! Most már senki sem kényszerít.
Eddig, a téma meg nem értésének az okán a megoldatlanság programja volt bennünk, most azonban a gátak, korlátok legyőzésének a programjával cserélődik le az előző, kudarcokat okozó program!
Pótoljuk be a hiányt, s értsük meg, tanuljuk meg azt, amire egykoron képtelenek voltunk. Van időnk rá bőven. Egészen fantasztikus felnőtt fejjel végre megérteni azt a témát, amellyel gyerekfejjel csak kínlódtunk! A megértett tananyag ÚJ KAPUKAT NYIT KI AZ ÉLETÜNKBEN.
Eddig, a téma meg nem értésének az okán a megoldatlanság programja volt bennünk, most azonban a gátak, korlátok legyőzésének a programjával cserélődik le az előző, kudarcokat okozó program! Ezért nyílnak meg új lehetőségek előttünk, mert az auránkból kikerül a „kudarcélmény rezgése”. A megértés fénye erősíti innentől az auránkat, s ezzel már törvényszerűvé válik, hogy nagyszerű lehetőségeket vonzunk magunkhoz az életünkben!
Nos, mágikus utunkon ne a kudarc, hanem a győzelem élménye, és programja legyen az indító erőnk! VAN IDŐNK, ÉS ENERGIÁNK A MÚLT „KUDARC–PROGRAMJAINAK” AZ ÁTÍRÁSÁRA!
Áldás kísér minket az Úton!
