2012. 10. 07., vasárnap, 19:01
Minden nap, minden pillanat hordozza a varázslat lehetőségét. A varázslattal szemben ott van a profán, a hétköznapi, a hírekből áradó kilátástalanság és félelem, ám ezek mindegyike elvarázsolható. A legfőbb varázslat azonban a másik ember.
Élénken emlékszem arra a pillanatra, amikor külvárosi kisfiúként először voltam színházban. Elfoglaltuk a helyeinket, majd lassan elsötétült a nézőtér. Különös izgalom lett úrrá rajtam. Két reflektor világított a színpadot elrejtő mélyvörös színű függönyre, s mikor ezek felgördültek, egy különös mesevilág tárult a szemünk elé. Maga volt a csoda! Azóta is rabja vagyok a színháznak, bár néhány felejthető előadás sikertelenül próbált ettől „felszabadítani”.
Szintén meghatározó volt az a pillanat, amikor ugyancsak kiskoromban a szüleimmel elmentünk az egyik rokonunk esküvőjére, s a szertartást követő sátoros lagzin a muzsikusok odamentek a hegedűikhez, a cimbalomhoz, a nagybőgőhöz, aztán… felcsendült a zene. Fából készült tárgyakból kivarázsolták a csodát. Ezek után alig vártam, hogy nekem is legyen valamilyen hangszerem, hogy én is a varázslat előidézője lehessek.
Aztán, - még az oviban - egy kisleány égszínkék szemében fedeztem fel valami olyasmit, amit akkor látunk, amikor rátekintünk egy spirálisan örvénylő galaxisra, ami olyan, mint egy kinyílott rózsa. Az a galaxis különös módon még sokáig hevesebb szívdobogást idézett elő…
Később elvarázsoltak azok a történetek, melyek Winnetou és Old Shatterhand barátságáról szóltak, majd Liszt, Chopin, Bach, Beethoven, de Jókai és Bulgakov is elvezettek a „varázslat szárnyán” egy másik világba.
Különleges varázslatot adott a ’80-as évek legendás „Három nővér” előadása a Katona József színházban, de a korán elhunyt fiatal színész, Ternyák Zoltán Hamletje is feledhetetlen élmény marad.
A varázslathoz nem kell sok. Egy pillanatra engedjük el azt, ami nem jó. Engedjük el az aggodalmakat, a sértettségeket, a félelmeket.
A kamaszkort váltó ifjúkor különleges élményei voltak a tényleg kapukat nyitó meditációk, a mesterek, akik szeretettel adták át titkaikat, s a varázslat boldogságával töltött el, amikor már a tanítványaim is ráéreztek a varázslatra, a varázslat megteremtésének varázslatára. A most induló zenei kurzus is lényegében a varázslatról szól majd.
Tényleg minden nap, minden pillanat hordozza a varázslat lehetőségét. A varázslattal szemben ott van a profán, a hétköznapi, a hírekből áradó kilátástalanság és félelem, ám ezek mindegyike elvarázsolható. A legfőbb varázslat azonban a másik ember.
Jelen lenni a „másik embernek”, aki eredendően a társunk, még akkor is, ha csak egy pillanatra futok össze vele a piacon, a repülőtéren, a könyvesboltban, vagy az utcán.
| Csillagüzenetek 2012.10.08-14. |
|
|
Varázslat felfedezni, felismerni a csillagokat.
A varázslat mosolyog huncut módon a szőlő ízében, és a Nap sugaraiban is. Két ember találkozik: ez varázslat.
Két bolygó találkozik: égi varázslat.
Az ember és a bolygó találkozása a kozmikus varázslat. Heti kisfilmjeinkben röviden beszélünk a minden egyes napban rejtőző „kozmikus varázslatokról”. Röviden, hogy ne befolyásoljuk a jelenlét élményét. A varázslathoz nem kell sok. Egy pillanatra engedjük el azt, ami nem jó. Engedjük el az aggodalmakat, a sértettségeket, a félelmeket. S ha tudjuk, hogy azon a napon kik a „varázslatfelelősek”, akkor adjuk át magunkat az időből kilépő pillanatnak.
És hogy kik felelősek az égen a varázslat élményéért? Az aktuális heti csillagüzeneteinkből megtudhatja itt, a Kaposvár Most horoszkóp rovatában is.
Végül egy apró trükk, amelynek segítségével könnyebben vehetjük észre a varázslatot, s amelynek segítségével könnyebben tudjuk elengedni a félelmeket. Vegyünk egy hegyikristályt, ami kényelmesen elfér a tenyerünkben. Először folyóvízben mossuk át, majd miután gyengéden szárazra töröltük, háromszor húzzuk át a gyertya lángján.
Ezt követően helyezzük a kristályunkat hét napra tengeri sóba (más só is jó). Hét nap után vegyük ki a sóból, s megint mossuk le, töröljük szárazra, s húzzuk át a gyertya lángján háromszor. Mindezek után legalább hét napig legyen nálunk (az auránkban) a kristály, de rajtunk kívül senki nem érhet hozzá! Ez szükséges a kristály személyessé tételéhez. Nos, ezek után a kristályunk védi az auránkat, és erősíti a spirituális érzékelésünket, így a varázslatokat is könnyebben vesszük észre!
A varázslat legyen velünk!
Minden nap, minden pillanat csillag – bolygó konstellációja egyszeri, és soha meg nem ismétlődő, így azok a mindenkori ITT ÉS MOST, vagyis a JELEN varázslatát, kozmikus lehetőségeit, és a KOZMIKUS MINŐSÉGEK MEGTAPASZTALÁSÁT, ÁTÉLÉSÉT tanítják a Földön élő embernek.
Amennyiben úgy gondolja, hogy ezek az üzenetek, információk segíthetnek rokonainak, barátainak, ismerőseinek is, akkor kérem, küldje át nekik is ezt a levelet!
Áldás kísér minket az Úton!
