2012. 07. 29., vasárnap, 07:26
Minden egyes földi élet a „karmikus rendbetételek” mellett csodákat, felismeréseket, tapasztalásokat, és bölcsességeket is rejteget a számunkra. Minden életnek, minden ember mindegyik életének megvan a maga „szent küldetése”.
Ilyenkor, nyáridőben nézve a pihenő, nyaraló, vagy csupán hétvégi kikapcsolódásra vágyó embereket, gyakran eszembe jut egy régi tanítás. Egykoron, kilépve a NAGY EGY-ből, elkezdtük a megismerések, megtapasztalások, a teremtések végeláthatatlannak tűnő útját.
Ezen az úton tudva – tudattalanul, akarva – akarattalanul, de tetteinkkel, szavainkkal, vágyainkkal, és a gondolatainkkal teremtjük magunknak a sorsunkat, divatos kifejezéssel élve, a karmánkat. Az életünkben megjelenő félelmekkel, szeretettelenségekkel, irigységekkel, féltékenységekkel, és gyűlöletekkel harmóniátlanságokat idézünk elő, melyek rendbehozataláért (is) vissza akarunk térni a „halál” után a test, az anyag világába.
Minden egyes földi élet a „karmikus rendbetételek” mellett csodákat, felismeréseket, tapasztalásokat, és bölcsességeket is rejteget a számunkra. Minden életnek, minden ember mindegyik életének megvan a maga „szent küldetése”.
Azaz, …
És itt a régi tanítás…
Ahogyan a Teremtő is a hetedik napon „megszűnék vala minden munkájától”, úgy az ember minden hetedik élete „pihenőélet”. Ekkor elkerülnek minket a nagy megrázkódtatások, a mély kataklizmák, a halálos csalódások, de a nagy szárnyalások, világmegváltó lelkesedések is. A külső világban lehet akár világégés is, de ez valahogyan nem érinti meg a hetedik életben élő embert. A pihenőéletben lényegében néhány kisebb zökkenőtől eltekintve minden simán megy, bár világraszóló dolgok sem történnek velünk.
Kipihenjük, és élvezzük az anyag világát, ekkor szünetel a karma, nem dolgozunk le semmit, de nem is teremtünk (karmát) semmit magunkra. A munkanapokat pihenőnap(ok), a karma spiráljában munkálkodó életeket, pihenőélet követ.
Hat „munkanap”, egy pihenőnap.
Hat karmikusan munkás élet, egy karmamentes pihenőélet.
Azonban a „karmikusan munkás” élet sem szól kizárólagosan a munkákról! Ilyenkor is van lehetőség egy kicsit megpihenni, lazítani, átadni magunkat az örömöknek, feltöltődni, lényegében elengedni a ránk telepedő „muszáj”-okat, „kell”-eket.
Minden héten érdemes egy ilyen pihenőnapot beiktatni. Az év egészét tekintve pedig a nyári időszak szól a mi civilizációnk jelenlegi stációjában a pihenésről, bár hozzá kell tennem, hogy spirituálisan ennek a téli napforduló tájékán jön el az ideje, hiszen a természet is akkor van „elrejtőzve”, s a külső cselekvések helyett a belső ébredezés, és feltöltődés állapotát éli.
A mai civilizáltnak nevezett társadalmak azonban úgy döntöttek, hogy a nyáridő legyen a pihenésé.
Éljünk ezzel a lehetőséggel, hiszen nem véletlenül választottuk ezt a korszakot, ezekkel a tapasztalási lehetőségekkel, erre az életünkre. Földünk északi féltekéjén valóban ekkor lehet legjobban feltöltekezni központi csillagunk, a Nap éltető fényével.
A töltekezés legjobb ideje napkelte, és a delelés közötti időszak, mert napi útján belül ekkor emelkedik a Nap, így életünkbe, testünkbe, és lelkünkbe is az emelkedés információját „írja”.
Rövid időre érdemes tehát a Nap felé fordulva „meditálni” úgy, hogy a gondolatainkat átjárja az a tudat, hogy a reánk áradó fény minden sejtünket felfényesíti, egészségessé, és erőssé varázsolja. Könnyen érezzük ilyenkor, hogy a testünkkel együtt a lelkünk, és a tudatunk is fényesebbé válik. Ezzel a fénnyel felvértezve, feltöltekezve aztán az életünk „karmikus munkáit, és feladatait” is jóval könnyebben tudjuk elvégezni!
