2012. 04. 15., vasárnap, 21:24
Minden nap, minden pillanat csillag – bolygó konstellációja egyszeri, és soha meg nem ismétlődő, így azok a mindenkori ITT ÉS MOST, vagyis a JELEN varázslatát, kozmikus lehetőségeit tanítják a Földön élő embernek.
Elmondhatjuk tehát, hogy jelen életünkben, hétköznapi dolgainkban való eligazodáshoz igazi segítséget nyújtanak az ég fénylő jelei.
Jelen levelünk egy kicsit hosszabb az átlagosnál, és alkalmas a nyugalom megzavarására is, bár célunk mindig is, most is a harmónia elősegítése!
A gyermekét óvja, félti a szülő, miközben gondosan tanítja az evilági létezés törvényszerűségeire, titkaira, hogy majd felnőttként önállóan is képes legyen gyermeke megállni a saját lábán.
Az emberiség gondtalan gyermekkorát a Paradicsom szimbolizálja az európai kultúrában. Miután kikerültünk az Édenkertből, tanuljuk azt is, hogy önállóan meg tudjunk állni a lábunkon, sőt, tanuljuk uralni is az életünket, hiszen Teremtőnk is azt adta küldetésül, hogy sokasodjunk, szaporodjunk, és vegyük kezünkbe az erőinket. Uraljuk az ösztöneinket, uraljuk a szerveink galaxisait, uraljuk az érzelmeinket, de uraljuk a szellemmel szabadon szárnyaló tudatunkat is.
A hódító csak látszólagosan ural. Hiszi, hogy valamit megszerzett. Aztán hatalmas erőket fordít arra, hogy megtartsa gyarmatait, ám ezeket az energiákat valójában önmagától veszi el, így a hódító legfőbb ellenségévé önmaga válik.
Akkor kívül kell uralnunk?
Más emberek felett kell regnálnunk?
Ennél nehezebb, de nemesebb is önnön Univerzumunk megismerése, megértése és uralása.
Inkarnációs láncolataink során minden emberi lélek megtanulja a hatalom mámorát, de a kiszolgáltatottságot is. Megtanulunk irányítani seregeket, de átéljük a szolgaságot, s megízleljük a rabszolgaság keserű kenyerét is. Átéljük a győzelem mámorát, de a vereség gyötrelmét is, ahogyan élménnyé válik a diadal ragyogása, de a megszégyenülés borzalma is.
Minden élmény kincs. Az élményből gyarapodó, az élmény által fejlődő lélek érti meg, hogy nem hiába él ezen a bolygón. Az igazi élményhez kell a test, melyet átjár, s élettel telít a lélek, és a tudat rezgése.
Megtanulunk teremteni, de átéljük azt is, amikor a tolvaj sajátjaként tünteti fel azt, amiről tán hittük, hogy a miénk, máskor mi magunk véljük jogos jussunknak azt, ami a másé. Átéljük a szerelem hevületét, a féltékenység izzó őrületét, a csalódás halálközeli élményét, az arany okozta extázis őrült-gyönyörét, de átéljük a felismerését annak is, hogy az igazi kincseket nem mérhetjük kilóban.
Átéljük az Istentől való rettegés bűntudattal teli reszketését, de ránk vár az Univerzummal való egység élménye is. Harcosan védelmezzük a mi egyedüli „igaz istenünket”, ami akár a materializmus nagyképűségében is megjelenhet, majd energiákat ölünk illúziókba, hogy majdan a keserű csalódás hajnalán végre egy új, életet kezdhessünk.
Élmény.
Ezért jövünk újra, meg újra a test világába.
Élményekre van szükségünk.
Az élmény tanít. Él – mény.
A szó lényege az, hogy él.
Minden élmény kincs. Az élményből gyarapodó, az élmény által fejlődő lélek érti meg, hogy nem hiába él ezen a bolygón. Az igazi élményhez kell a test, melyet átjár, s élettel telít a lélek, és a tudat rezgése.
Most, ebben az időben egyre többen ismerik fel, hogy egy újabb illúzióval lettünk szegényebbek, pontosabban szólva egy újabb élménnyel gazdagabbak. Gazdagabbak lettünk a demokrácia illúziójának elvesztésének az élményével. Pedig mindegyik hatalom ezzel a jelzővel illeti magát. Érdekes, hogy már a XVII. - XVIII. században rájöttek arra, hogy a Vezető szerep nyílt felvállalása nagyon veszélyes, mert az ellenség egyből tudja, hogy kit kell megsemmisíteni, vagy éppen kire lehet átkot tenni.
Az életre mind a kettő igencsak ártalmas…
Ezért a Vezető elbújt. Kijelölt maga helyett embereket, akikről a többiek azt hitték, hogy ők a vezetők. Így ő már biztonságban tudhatta magát, a bábut meg csak jól meg kell fizetni. A bábu tetszeleghet a főnök szerepében, a többi meg számára úgysem érdekes. Az elégedetlenkedők, a lázongók pedig azóta is dühödten perelnek a bábukkal.
Demokrácia.
Erről jut eszembe egy nem túl „eu-konform” mondat, amit még gyermekkoromban hallottam egy paraszt bácsitól, aki szűk körben egy izzó nyári napon, miközben megpihentek az aratók, eképpen fejtette ki tömör véleményét a „népi demokráciáról”:
„Ugyammá szomszéd, mindig is az erősebb kutya b....ik!”
Lehet, hogy van igazság a szavaiban?
Azonban hiba lenne a rendszert, az élményt adó politikust, vagy éppen a valódi uralkodót hibáztatni, hiszen leszületésünk előtt mi magunk döntöttük el, hogy pont erre a világra van szükségünk, mert ez adja a számunkra szükséges élményeket. Az élmény tapasztalás, tapasztalatok nélkül meg nincs fejlődés. Tehát a külső világot nem érdemes hibáztatni.
A külvilág pediglen tükör.
Pontosabban úgy szól a spirituális tanítás, hogy a külvilágból azon dolgok tükrözik vissza nekünk énünk rejtett oldalait, amelyek valamiért megérintenek, indulatba hoznak. Ha a külvilág dolgai kevéssé érdeklik az embert, akkor tükör a társ, a szomszéd, a kolléga, az anyós és így tovább. A Megváltó tanítása szerint bennünk van az Igazi Ország. A „sötét erők” (ők is csak az élmény szolgálói!) mindig is kifelé akarják irányítani a figyelmünket, hiszen odakint celebek, botrányok, bukó politikusok, és minden, mi szem szájnak ingere várnak ránk. Az illúziók rendszerének szüksége van a kifelé figyelőkre!
Minél többen emigrálnak e rendszerből, annál hamarabb tűnik el az illúziók semmi – ködében.
Csak befelé ne figyeljünk, mert akkor kapcsolatba kerülhetünk a mulandóságon túlival, Felettes énünk szeretetével, s a csillagok közelhozott fényénél színét, s jelentőségét veszti a látszatvilág látszatértékeivel, látszatideáival, látszatdivatjaival, s látszatbábuival…
De miért is írok minderről?
Azért, mert úgy május közepéig az égi jelek arról tudósítanak, hogy külső és belső világunk illúzióit ismerhetjük fel, s ezáltal végre el is engedhetjük őket. Ezt az üzenetet a Mars és a Neptunusz közötti aspektus képviseli leginkább. Asztrológiai értelemben a Halak jelében tartózkodó Neptunusz és a Szűzben vándorló Mars alkotnak egymással inspiratív fényszöget. Lényegében arról van szó, hogy rejtett, sokszor érzelmi dolgok, spirituális képességek, de akár illúziók is kerülnek e hetekben napvilágra azért, hogy erőinket összeszedve rendet tegyünk külső – belső dolgaink között.
Asztrozófiai értelemben, vagyis tényleg az égboltra tekintve láthatjuk esténként sötétedés után, hogy a Mars az Oroszlán csillagai előtt tartózkodik, míg a Neptunusz a Vízöntő csillagképénél vándorol.
Most tudunk igazán rálátni önnön mélységeinkre, mély lelki, és spirituális energiáinkra!
Most látjuk, láthatjuk igazán tisztán azon dolgainkat, érzéseinket, indulatainkat, amelyek tisztításra, tisztázásra már megérettek!
A vörösesen fénylő Mars mellett ott ragyog a Regulus, az oroszlán szíve, tehát most valóban a szeretet, a szeretetünk erejével vagyunk képesek megszabadulni életünk méltatlan dolgaitól, kötődéseitől, s illúzióitól. Most valóban a belső felismerések időszakába léptünk. Hamarosan találkozik az ÉRTELEM, a ZSENIALITÁS princípiumával az égen, így a felismeréseket a megértés teszi teljessé életünkben. Erről most bővebben azért nem írok, mert legújabb kisfilmünkben erről részletesebben is beszélünk. Legyen teljesebb, egészségesebb, boldogabb az Ön és szerettei élete is a bolygók és a csillagok segítségével!
Azon társainknak üzenem, akik az allergia élményét már elhagyják, hogy reggel érdemes meghallgatni az „allergia – kioltó meditációnkat”, este, elalváskor pedig a „reflaxációs meditációnkat”.
Áldás, egészség, és Fény VAN e sorok olvasóján!
