2025. 01. 19., vasárnap, 10:35
A magány egyre súlyosabb globális problémává válik, miközben az internet és a modern technológia látszólag megkönnyíti a kapcsolatteremtést. Kutatások szerint nem a fizikai egyedüllét, hanem az érzelmi távolság az, ami igazán elszigetel minket egymástól – és ez a fiataloktól az idősekig minden korosztályt érint.
Egyre több ember érzi magát magányosnak világszerte, annak ellenére, hogy az internet ma már lehetővé teszi, hogy szinte bárkivel kapcsolatba léphessünk. Az egyedüllét érzése minden korosztályt és népcsoportot érint, ráadásul a zsúfolt városi élet sem hoz enyhülést: kutatások szerint minél nagyobb a tömeg körülöttünk, annál erősebben érezzük az elszigeteltséget.
A BBC 2018-as felmérése 55 ezer ember részvételével készült, és megállapította, hogy a 16–24 évesek 40%-a gyakran vagy nagyon gyakran érzi magát magányosnak. A felnőttek körében is jelentős ez az arány: a világ népességének mintegy 10%-a vallja magát magányosnak. Bár ma már szinte minden technikai eszközünk megvan az állandó kapcsolattartáshoz, a magány érzése mégis világjárványként terjed.
Fay Bound Alberti kultúrtörténész szerint a magány nem egyetlen lelkiállapot, hanem több érzelem, például a bánat, a harag és a féltékenység együttese. Érdekes, hogy a „magány” szó a mai értelmében csak az 1800-as évek környékén jelent meg. A tudomány úgy határozza meg, mint a tényleges és a kívánt társas kapcsolatok közötti szakadékot – tehát nem szükséges fizikailag egyedül lenni ahhoz, hogy valaki magányosnak érezze magát.
Sam Carr pszichológus szerint a magány paradox módon éppen a többi ember miatt alakul ki: sokszor ők éreztetik velünk, hogy nem illünk közéjük. Olyan, mintha egy kirakós darabjai lennénk, akik keresik a helyüket, de valamiért nem találnak. A magány az érzelmi távolságról szól – akkor is jelentkezhet, ha másokkal vagyunk körülvéve, de nincs meg a közös hullámhossz.
A magány evolúciós funkcióként is felfogható, amely az őskorban arra ösztönözte az embereket, hogy visszatérjenek a csoporthoz, és így biztonságban legyenek. A múltban az egyedüllét a természettel vagy Istennel való mélyebb kapcsolódást is jelenthette. A modern világban azonban, ahol a közösségek szétszéledtek és a kapcsolatok lazábbá váltak, a magány egyre súlyosabbá válik. Alberti szerint ma már szinte csak a bevásárlóközpontokban kapcsolódnak egymáshoz az emberek.
A pszichológusok szerint fontos különbséget tenni az önként vállalt egyedüllét és a kényszerű magány között. Ha a magány tartósan akadályozza a mindennapi életet, érdemes lépéseket tenni ellene. Egy chicagói kísérlet például azt mutatta, hogy még egy idegennel folytatott rövid beszélgetés is javíthat a hangulaton. A brit vasút erre alapozva „csevegőkocsikat” vezetett be, egy busztársaság pedig beszélgetésindító kártyákat helyezett el járatain.
Az önbizalomhiány is akadályozhatja a kapcsolatteremtést, mivel sokan attól tartanak, hogy nem lennének elég szimpatikusak mások számára. Ez a félelem azonban gyakran alaptalan. Az újabb kutatások szerint a fizikai érintés hiánya is hozzájárulhat a magány érzéséhez, ezért azok, akiknek háziállata van, kevésbé érzik magukat elszigeteltnek. A természetjárás szintén segíthet: a túrázók nemcsak a nagy egészhez tartozás érzését tapasztalhatják meg, hanem más emberekhez is könnyebben kapcsolódhatnak.
(A borítókép forrása: pannondoktor.hu)
