2024. 12. 06., péntek, 08:49
December 6-án hajnalban érkezik a Mikulás, aki gyerekek millióinak a csizmájába rejt finomságokat. Vajon honnan ered a hagyomány és mi változott az ünneplésben mára?
A Mikulás (avagy Szent Miklós-nap) hagyománya a 4. századi Myrai Szent Miklós püspök személyéhez kötődik, aki a mai Törökország területén élt. Szent Miklós az irgalmasság és a segítőkészség szimbóluma lett, számos legenda szól arról, hogyan segített titokban a rászorulókon. Az egyik legismertebb történet szerint egy szegény ember három lányának dobott be arannyal teli erszényeket az ablakán, hogy azok férjhez mehessenek.
A Mikulás-hagyomány eredete
Európában már a középkorban szokás volt Szent Miklós napját (december 6-át) megünnepelni, különösen a gyerekek és diákok körében. A német és holland területekről származik az a hagyomány, hogy a Mikulás ajándékot hoz a jó gyerekeknek. Kezdetben az ajándékok egyszerűek voltak: alma, dió, mézeskalács, esetleg apró pénzérmék.
A Mikulás hagyományosan december 5-én éjszaka vagy december 6-án hajnalban érkezik. A gyerekek jellemzően kitisztított csizmát vagy cipőt tesznek ki az ablakba, amelybe a Mikulás az ajándékokat rejti. Azokon a területeken, ahol krampuszok is kísérik a Nagyszakállút, ott a rossz gyerekek figyelmeztetésként virgácsot kapnak.
Az eredeti Szent Miklós alakját a különböző kultúrákban másképpen formálták. Például a holland „Sinterklaas” hagyomány Amerikába kerülve alakult át a modern Santa Claus figurává. Magyarországon a Mikulás alakja többnyire megőrizte a jóságos, egyszerű püspököt idéző jellegét, piros ruhája és fehér szakálla azonban a modern ábrázolás hatására vált általánossá.
A mai Mikulás-ünnep egyaránt őrzi a vallási hagyományokat és a modern családi szokásokat. Az ajándékok sokszínűek, de általában a gyümölcsök egy kis édességgel ma is részét képezik a Mikulástól kapott csomagnak.
