2024. 07. 14., vasárnap, 13:05
Az első balatoni gyermeküdültető intézet még az I. világháború előtt, 1912-ben jött létre Balatonalmádiban, Zsófia Gyermekszanatórium néven.
Itt már 200 gyerek nyaralhatott, s a sor hamarosan bővült, hiszen 1917-ben megnyitotta kapuit a 600 férőhelyes balatonszabadi gyereküdülő. Itt elsősorban gyári munkáscsaládok, később hadiárvák töltötték nyaruk egy részét. A második világháború közti időszakra kiépült a balatoni szociális alapú gyermek-, később munkásüdültetés rendszere.
1925-ben nyitották meg 200 férőhellyel a később több épületcsoporttal kibővített, Horthy Miklósról elnevezett üdülőtelepet, ahol fővárosi állami gondozott gyermekeket nyaraltattak. Az anémiában, gümőkórban szenvedő kisgyermekek nagy többségét ide küldték, ahol általában három hetet töltöttek. A későbbiek során folyamatosan fejlesztett telep egyre nagyobb befogadóképességűvé vált, akár közel 800 gyermeket is vendégül tudott látni.
Fonyódon két árvaházi üdülőtelep is működött. Elsőként a gróf Zichy Béla által adományozott 4560 négyszögöl területen épült fel 1924-25-ben, a fővárosi fiú árvaházak testileg gyenge és vérszegény árváinak üdülője. Az épületet 1925. július 1-jén nyitották meg ünnepélyesen. A jól felszerelt, több tornapályával ellátott üdülőben a gyermekek napi ötször étkeztek, friss, egészséges ételeket (tej, méz, gyümölcsök) kaptak. Rendszeres testmozgást végeztek: szertorna, tenisz, nyilazás, vitorlásverseny, futball, vízipóló, vízparti játékok szerepelt a repertoárban. A fiúárvaházi üdülőtelep mintájára később, 1929 júliusában a leányárvaházi üdülőhely is megnyílhatott, egy 1600 négyszögöles telken, ahol 60 növendéket tudtak egyszerre fogadni.
