2024. 03. 03., vasárnap, 18:08
Talán az egyetlen fenntartható alternatíva, amely a jövőben biztosíthatja Európa élelmiszer ellátottságát és biodiverzitását.
Az agroökológia nem újkeletű dolog. Már az 1930-as években is létezett ez a határtudomány, de csak az 1970-es években kelt önálló életre azáltal, hogy szükségképpen gyakorlattá kellett alakítani az elméletet annak érdekében, hogy ne omoljanak össze az élelmiszeripari rendszerek.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) hivatalos értelmezése szerint az agroökológia a növények, az állatok, az emberek és a környezet közötti kölcsönhatások optimalizálására törekszik, miközben figyelembe veszi azokat a társadalmi szempontokat, amelyeket a fenntartható és igazságos élelmiszerrendszer érdekében kezelni kell.
A gazdák Európa-szerte traktorra ültek és utcára vonultak, hogy tiltakozzanak, és ezt nem ok nélkül tették. Az infláció, a kontinensen túli importtal való verseny és az éghajlatváltozás elleni küzdelem költségei fokozatosan lehetetlenítik el a helyi közösségek mezőgazdasággal foglalkozó rétegeit.
Egyszerűen fogalmazva, olyan gyakorlatokra van szükség, amelyeknek célja az agrár-élelmiszeripari rendszerek alapvető átalakítása, az élelmezési szegénység elleni küzdelem és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás.
Ilyenek gyakorlatok például a helyi mezőgazdasági termékek, ellátási láncok előnybe részesítése, méhlegelők telepítése, különböző fenntartható eljárások elterjesztése, a megváltozott feltételeknek megfelelő eljárások és növények propagálása és a folyamatos adaptálódásra való képesség.
Ehhez a szemléletváltáson túl szükség van politikai akaratra is uniós és nemzeti szinten egyaránt. A kormányoknak az agroökológiának kedvező feltételek biztosítása mellett olyan ösztönzőket kell biztosítania, amik minden szempontból támogatják a jó gyakorlatok kialakulását, kiemelt nemzeti ügyként kezelik az ágazatot.
