2023. 11. 27., hétfő, 08:43
Az új kutatások adatai alapján úgy tűnik, hogy a hosszú távú kutyatartás segíthet ellensúlyozni az idős kor rettegett betegségeinek megjelenését és a tünetek intenzitását a demencia és az Alzheimer-kór esetében is.
Az ember egyre tovább él, aminek azonban hátulütői is vannak. Sajnos ennek következtében jelentősebb problémát okoznak az idős személyek esetében azok a betegségek, melyek a szellemi képességek csökkenésével járnak. Ezeket a betegségeket a progresszív, gyógyíthatatlan neurológiai szindrómák csoportjába sorolják; visszafordíthatatlan memóriavesztést és csökkent kognitív képességeket okoznak. Komoly hatást gyakorolnak a betegre, de a közvetlen környezetére és hozzátartozóira is.
A kérdés tanulmányozásához a kutatócsoport a Michigani Egyetem Egészségügyi és Nyugdíjas Tanulmányának adatait elemezte. Ez egy nagy, folyamatosan fejlődő adatgyűjtemény, amely országosan reprezentatív. Célja, hogy megvizsgálja az öregedés egészségügyi, társadalmi és gazdasági következményeit. A felmérés begyűjti a személyek egészségügyi állapotát, a kognitív képességeik állapotát, a családi állapotukat és a foglalkoztatásuk állapotát is. A kutyatartás idősek kognitív képességeire gyakorolt hatásának vizsgálatához 1369 emberből álló részhalmazt mértek hat éven át tesztek segítségével.
A kutatások azt sugallják, hogy a demenciás esetek hozzávetőleg egyharmada kontrollálható vagy módosítható okokra vezethető vissza, beleértve a fizikai inaktivitást, a társadalmi elszigeteltséget, a szív- és érrendszeri betegségeket, a depressziót és a krónikus stresszt. Kimutatták, hogy a házi kedvencekkel való együttélés jótékony hatással van fizikális és mentális jólétünkre is.
A kutatócsoport szerint fontos különbséget tenni aközött, hogy megsimogatunk kutyákat egyszer-egyszer, ha olyan élethelyzetbe kerülünk, vagy folyamatosan interakcióban vagyunk egy ebbel, vagyis együtt élünk vele. Így ennek alapján kategorizálták a teszteket kitöltő személyeket, valamint külön vizsgálták a 65 évesnél fiatalabb és idősebb személyeket is.
Az adatfeldolgozás első szakaszában teljesen világossá vált, hogy a 65 évnél fiatalabb egyének esetében az állattartásnak nincs különösebb hatása. (Persze csak a vizsgált témát illetően.) A 65 éves vagy annál idősebb csoportot vizsgálva azonban azt látták, hogy azok, akik több mint 5 éve folyamatosan tartottak kutyát, magasabb pontszámot értek el a teszteken minden egyes mérési ponton a 6 éves tesztintervallumban, mint azok, akiknek nem volt házi kedvencük, vagy 5 évnél rövidebb ideje tartottak kutyát.
A kutyatartásból származó pozitív változások oka egyelőre nem világos. A kutatók azt feltételezik, hogy az egyik tényezőnek köze lehet az oxitocin agyműködésre gyakorolt hatásához. Az oxitocin az hormon, amelyet gyakran „szeretethormonként” vagy „jó közérzet hormonként” emlegetnek. Akkor szabadítja fel a testünk, amikor kellemes társas interakciókat folytatunk. Ide tartoznak természetesen a kutyákkal folytatott társas interakciók is.