2021. 12. 25., szombat, 16:16
Horváth József Elek egy keszthelyi lakos halászlevét elevenítette fel a "Sas" folyóiratban, 1835-ben.
A karácsonyi vacsorák, ünnepi ebédek egyik elmaradhatatlan étele a halászlé. A fenséges eledelnek hazánkban három fajtája ismert: a balatoni, a tiszai és a balatoni. Az egy.hu nevű oldal igazi halászlé-történelmet tett közzé karácsonykor. Ebben írták le azt is, hogy a balatoni halászléről először Horváth József Elek kaposvári gimnáziumi igazgató emlékezett meg a "Sas" folyóiratban megjelent tudósításban.
Aki szeretné végigolvasni mind a három féle magyar halászlé történetét, az ide kattintva megteheti. Mi csak a kaposvári kötődésűre, illetve a megye lakói által kedvelt tóhoz köthetőre, a balatoni halászlére térnénk ki.
Az egy.hu azt írja, a balatoni halászléről szóló első tudósítást 1832-re datálja az irodalom. Egy folyóiratban, Horváth József Elek kaposvári gimnáziumi igazgató tollából jelent meg receptje. Ez az úgynevezett „ritkás” hallé nem olyan sűrű, sokkal vékonyabb, mint a dunai vagy a tiszai halászlé, és kihagyhatatlan alkotóeleme a dévér. A sok hagyma mellé kevesebb paprika kerül bele, mint a tiszai halászlébe és helyenként – például Tihanyban – krumplit is tesznek hozzá.
Vörösmarty tollából származik az elismerés, ami a balatoni halászlé „titkát” firtatja: „A főzőmester a halakat, midőn már elfőttek leszűré, s külön raká, de benne hagyák a vízben azon jó ízt, mely a balatoni halászlét oly híressé teszi.”
| A balatoni halászlé |
| Horváth József Elek (1784-1835) kaposvári iskolaigazgató 1832-ben a "Sas" folyóiratban megjelent tudósítása |
| „... visszamenénk a szöllőhegybe egy szíves keszthelyi lakoshoz halászlére meghivatva. Ennek mi Vas vármegyében csak hírét hallánk, de azt a jóságot, mellyet ez a szájjal éreztet, nem is képzelheted; pedig mi együgyü annak készítése! Összeszednek tudnillik mindennemű halat, s annál jobb, minél többnemű kevertetik össze, ezeket darabokra metélvén, bográcsba rakják, s megsózván, egy egész paprikát s fél marok vörös hagymát közibe hintnek, s eképpen a bográcsba befojtván tulajdon gőzében párolják. Annakutána egy kis sárgás rántást csinálnak, mellyet vízzel kevert vörös borral -- melybe ismét petrezselymet és kakukkfüvet hánynak --, felöntik s egyszer felforrni engedvén, kitálalják. Valamint igen egyszerű ennek készítése, úgy íze felséges.” |