2018. 12. 12., szerda, 14:50
E heti beszélgetőpartnerünk, dr. Hegedüs Beleznai Csilla, a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének koordinációs igazgatója
Az ENSZ december 3-át a fogyatékos emberek világnapjává nyilvánította, hogy felhívja a figyelmet a baleset vagy betegség miatt fogyatékossá váltak problémáira. A világnap azonban nem elég, az év minden napján figyelni kell a fogyatékossággal élőkre. Dr. Hegedüs Beleznai Csilla, Kaposvár polgármestere, Szita Károly felterjesztésének köszönhetően a közelmúltban a Parlamentben vehette át a Szociális Munkáért Díjat.
Bekövetkezett-e már a személetváltás a fogyatékossággal élők elfogadásában?
Folyamatban van. Előfordul, hogy sokan keresnek bennünket, hogy szeretnének megismerkedni velünk, ugyanakkor azt is látom, hogy ha rendezvényt szervezünk, általában csak a családtagok, hozzátartozók jönnek el. Kaposváron sok helyen megjelenünk, igyekszünk részt venni a városi rendezvényeken.
Mennyire elfogadóak a kaposváriak a fogyatékossággal élők iránt?
A városban maximálisan elfogadtak bennünket, részei vagyunk a város életének. Az intézményeink közelében lakók is elfogadtak bennünket, sokszor látogatnak el hozzánk, ajándékot hoznak, felajánlásokat tesznek, különösen így ünnepek tájékán. Úgy érzem, jó úton haladunk, itt Kaposváron különösképpen, de azért van még tennivaló a teljes integrációig.
Sokat beszélünk manapság az esélyegyenlőségről. Mikénti élik meg ezt az érintettek? Hozzáférnek-e mindahhoz, amihez szeretnének?
Sok helyen megkapják már az esélyt, hogy egyenlő feltételekkel vegyenek részt az eseményeken, sokszor azonban a segítő hiányzik, aki eljuttatná ezekre a helyszínekre a fogyatékossággal élőt. Ezen próbálunk segíteni, amikor nemcsak intézményekben gondolkodunk, de lakásokra is kijárunk. Eljutunk azokhoz az emberekhez, akik nem tudnak, vagy nem akarnak intézményben élni. Személyi segítőkkel és speciális buszainkkal is tudjuk segíteni a rászorulókat.
Maradjunk még egy kicsit az intézményeknél. Milyen gyorsan lehet ma bejutni ezekbe az intézményekbe?
Jelenleg minden intézményünkben teltház van. Az ott élők életük végéig kapják az ellátást, így csak akkor van üresedés, ha valaki kiköltözik vagy végleg eltávozik közülünk. Kislétszámúak az intézményeink, kérelmeket befogadunk, de jelenleg mindenhol várólista van.
Akinek az egészségügyi helyzete megengedi, szívesen dolgozna. Milyenek a fogyatékossággal élők elhelyezkedési lehetőségei?
Minden intézményükben kialakítottunk foglalkoztatási lehetőségeket, ez lehet akkreditált foglakoztatási formában, amikor megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatunk, például kőművesként, festőként vagy villanyszerelőként, de a szociális és az adminisztratív területen is dolgoznak munkavállalók. A másik lehetőség munkára a fejlesztő foglakozásokon való részvétel. A Fino-nak hajtogatunk dobozokat, a villamossági gyárnak biztosítékot és sorkapcsot szerelünk, de bedolgozunk egy asztalos cégnek is. Varrodai munkát végzünk, kőedényeket készítünk, megragadunk minden lehetőséget a munkára, hogy a sérült emberek anyagi biztonságát növeljük.
Mennyire foglalkoztatják ma a vállalatok szívesen a megváltozott munkaképességű embereket?
Kaposváron több olyan cég is van, ahol örömmel fogadják őket, de mindig tisztában kell lenni a megváltozott munkaképességű ember képességeivel. Ha ezt figyelembe veszik, és megkapják a munkájukhoz a szükséges segítséget, akkor tudnak dolgozni. Mentor nélkül azonban sok kudarc érheti a megváltozott munkaképességű embert a munkaerőpiacon.
Ha még többet szeretnénk segíteni a fogyatékossággal élő embereken, akkor mire lenne szükség? Pénzre, jogszabályi változásokra, szemléletváltásra, vagy erre mind?
Erre így, mind együtt. Jó lenne, ha biztos anyagi körülmények között élhetnének azok az emberek, akik már születésükkor hátránnyal indultak, megküzdöttek az iskolával, a munkavállalással, örülnének, ha mindazt megkapnák, ami könnyebbé és boldogabbá teszi az életüket.
