2016. 09. 06., kedd, 13:15
A Pannon-tó üledékei a balatoni magaspartok, nem pedig a jégkorszakban kialakult löszfalak. Mindezt a National Geographicban megjelent tanulmány bizonyítja.
A mindannyiunk által imádott balatoni panorámához szorosan hozzátartozó, néhol a 80 méteres magasságot is elérő partfalak Tihanynál, a déli parton pedig szinte végig húzódnak, Balatonvilágostól Fonyódig.
A National Geographicban megjelent új tanulmány szerint a meredek falakat tényleg a Balaton hullámverése alakította ki a vízszint szabályozása és a parti védművek megépítése előtt, ám a kutatások szerint nem a jégkorszak száraz szelei által szállított és kiülepedett porból álló löszből, hanem ezek a falak Pannon-tó üledékei.
A Pannon-tó története sok millió évvel ezelőtt kezdődött: 34–23 millió éve a kontinensek közeledése és az ehhez kapcsolódó hegységképződési folyamatok hatására levált a Paratethys nevű tengerág, körülbelül 11 millió évvel ezelőtt, a kontinensek további közeledésével elkezdődött a Kárpátok vonulatának kiemelkedése, amely végleg leválasztotta a Pannon-medencét, s a benne rekedt hatalmas víztömeget a Paratethys többi medencéjétől.
A kezdetben még normál sótartalmú tengervizet a medencét körbeölelő, egyre magasabbra emelkedő hegykoszorúból érkező bővizű folyók felhígították. A tó vízszintje eleinte lassan növekedett és egyre nagyobb területet borított el. Körülbelül 9,5 millió évvel ezelőtt érte el legnagyobb kiterjedését, amikor szinte az egész Kárpát-medencét kitöltötte. Vízmélysége átlagosan néhány száz méter volt, hatalmas folyók ömlöttek belé, amelyek deltákat építettek.
A delták 8-9 millió évvel ezelőtt érték el a mai Balaton környékét. A mai magaspartokat felépítő üledékek ekkor rakódtak le: a deltaágak között húzódó nyílt tavi térszínek fokozatosan feltöltődtek, majd kiédesedtek, végül elmocsarasodó öblök alakultak ki. A tó vízszintjének kisebb ingadozásai miatt ez a ciklus sokszor ismétlődhetett; a 4-8 méter vastag üledékciklusokat jól megfigyelhetjük a tihanyi Fehérparton, a kenesei Fáncséroldalon, vagy Akarattyán, a Csittény-hegyen. A magaspartokat felépítő üledékek Fonyódon figyelhetők meg a legjobban.
A hajdani partfalomlásoknak köszönhető a balatoni kecskeköröm-legenda. A Pannon-tóban egykoron élt jellegzetes kagylók lekoptatott búbjai, amelyek megtalálhatók a magaspartok üledékes rétegeiben. A gyakori partomlásokkal nagyon sok ősmaradvány, köztük kagylóhéj került a Balatonba, ahol a hullámverés lekoptatta őket és "kecskekörmökként" partra sodródtak.
Leggyakrabban a Tihanyi-félszigeten találkozhatunk velük, ahol a Gödrösben, a Barátlakásokhoz vezető út mentén még ma is nagy számban gyűjthetők az eredetileg magukba záró pannon-tavi rétegekből.
