2015. 07. 07., kedd, 11:54
580 kaposvári családot gettósítottak, majd vittek el Auschwitzba, 1944. július első napjaiban. Azok, akik itt túlélték az első „szelektálást”, nagyrészt különböző munkatáborokba kerültek. A háború végén nagyjából csupán minden tizedik elhurcolt tért vissza abba a városba, amelynek fejlődésében a zsidóság komoly szerepet vállalt. A shoá kaposvári történetéről Kovács Gábor holokausztkutatóval beszélgettünk.
Mit tudunk a kaposvári zsidóság életéről II. világháború előtt?
Kaposváron egy mintegy háromezer fős, aktív, és alkotózsidó hitközség létezett. Nagyobbrészt kereskedelemmel, iparral foglalkoztak, asszimilálódtak és aktívan részt vettek a város kulturális életében, és hozzájárultak fejlődéséhez is. Itt említhetjük Kovács Somát is, aki Kohn Samuként született, de családja már születésekor magyarosította a gyermek vezetéknevét. 1894-ben Kaposvár képviselő testülete egyhangúan polgármester helyettesnek választotta, ezt a tisztséget 1930-ig, a nyugdíjazásáig be is töltötte.
Mikor kezdődtek a kaposvári izraeliták megpróbáltatásai?
Az 1700-as évektől kezdődően, illetve az ezt követő századokban több megpróbáltatása is volt a kaposvári zsidóságnak, 1920-ban pedig életbe lépett az első zsidótörvény, a Numerus Clausus. Bár itt is létezett egy hangos antiszemita kisebbség, Kaposváron 1943-44-ig annyira nem volt érzékelhető az antiszemitizmus.
Radikális változást itt is a német csapatok 1944. március 19-i bevonulása hozott, illetve a Sztójay-kormány hatalomra kerülése. Mindeddig Magyarország zsidósága viszonylag érintetlen volt, pár példától eltekintve. Április 5-től minden hatodik életévét betöltött izraelitának viselnie kellett felsőruhája bal oldalán a sárga csillagot, amelynek viselését a hatóságok ellenőrizték, sőt a lakosságtól is kérték a mulasztások bejelentését.
Április 21-én pedig életbe lépett az a törvény, amely szerint a zsidó üzleteket és műhelyeket le kellett zárni.
Kaposvárott a lezárást már jóval a törvény életbelépése előtt, április 6-án elkezdték.
Mikor kezdődött meg a gettósítás?
A gettósítást illetve ennek előkészületei 1944. áprilisában és májusában zajlottak. A törvény szerint minden tízezernél nagyobb lélekszámú településen lehetett gettót felállítani, és itt gyűjteni a zsidóságot.
Hol helyezkedett el a kaposvári gettó?
Kezdetben több terv is született a gettó helyére vonatkozóan. Végül a Berzsenyi utcát teljes hosszában, a Kontrássy utca 7-8-9 számú házakat, a Széchenyi teret - ahol most a Berzsenyi felüljáró van – az akkori a Korona, ma Ady Endre utca néhány házát valamint a teljes Vár utcát jelölték ki erre. Utólag pedig hozzácsatolták a Rippl-Rónai utca 1/a-t is.
Milyenek voltak a körülmények a gettóban?
2155 embert zsúfoltak itt össze, 482 személyt már korábban elvittek munkaszolgálatra. Egy család jó esetben egy szobát kapott, de inkább az volt a jellemző, hogy egy-egy helyiségben 7-8 ember lakott. Az emberek vittek ide be némi élelmiszert, mivel a hatósági ellátás nevetségesen kevés volt, de nem sokkal az elzárás után, a hatóságok három napos razziát rendeztek itt, és ezt is elvették, megmaradt értéktárgyaikkal együtt. A szégyenletes akcióba az egyik napon a polgári fiúiskola növendékeit is bevonták.
Mikor vitték el innen a zsidóságot?
A gettó kiürítése június 31-én kezdődött meg. Ez szintén megalázó eljárás volt. Az itt összegyűjtött lakósságot a Berzsenyi utcai zsinagógához rendelték. Itt a csendőrök nézték át a csomagokat, amelyekből nagyon sok értékes tárgyat elvittek. Sokan emlékeznek például egy rókabunda-prémre, amely kilógott egy csendőr kabátja alól, aki ezt hazavitte a feleségének.
A hölgyeknek itt testüregimotozást is tartottak, a rabbi irodájában, egy asztalon, miközben az ajtóban egy felfegyverzett csendőr állt.
A nők hüvelyében az öt kirendelt nővérnek kellett értékeket keresni, akik közül rövidesen ketten megtagadták, hogy részt vegyenek a megalázó eljárásban.
A zsidókat innen a Baross Gábor utcai tüzérlaktanyába szállították, ahol lóistállókban helyezték el őket. Egy-egy boxba hét-nyolc embert zsúfoltak be. Akiknek nem jutott hely, azok a szabad ég alatt maradtak. Ide érkeztek a környező területekről is a deportáltakat szállító szerelvények. Itt újabb megalázó procedúra vette kezdetét, ez volt az úgynevezett „pénzverő”. Ez egy kínzókamrát jelentett, ahol azokat a férfiakat vallatták, akikről úgy gondolták, hogy még vannak elrejtett értékeik.
Mikor indultak el innen a vagonok Auschwitz felé?
Július 3-án megérkezett ide a tabi gettómintegy 1400 fős lakossága is, másnap illetve harmadnap pedig megindultak a vagonok a haláltáborba. Még a kórházból is kihozták a zsidó ápoltakat, köztük egy három napos csecsemőt, akinek anyja belehalt a szülésbe. Az apróságot többen is szerették volna örökbe fogadni, de a hatóságok nem engedték, őt is a vagonokba tették. Valószínűleg nem élte túl az utat, és az internáló táborba érkező kaposváriak jelentős részét is, rögtön az érkezés után kiszelektálták.
Tudunk-e életmentőkről?
Csak néhány ilyen eset maradt fenn. Egy másik csecsemőt egy tolnatamási parasztasszony vitt el a kórházból, és fel is nevelte, de róla semmi többet nem tudunk. Meglepő módon szolidáris volt a zsidósággal a kaposvári gettó parancsnok-helyettese is, aki csak a hadbíróságtól való fenyegetés miatt vállalta el ezt a posztot. Ő a gettó kerítésének egy pontjához olyan csendőrt állított, aki szemet hunyt a felett, amikor itt a jobb érzésű keresztények élelmiszercsomagokat és leveleket juttattak be a gettóban levő ismerőseiknek, rokonaiknak, illetve itt beszélhettek zsidó hozzátartozóikkal is. Sőt, ilyen akciókban maga is részt vett. Néhány túlélő visszaemlékezéséből tudjuk azt is, hogy a parancs ellenére, amikor a szerelvény nem lakott területeken haladt, húsz centiméteres rést hagyatott a vagonajtóknál, hogy a három napos út alatt jusson be némi oxigén a bent lévőknek, illetve az út alatt több alkalommal vizet engedett felvinni ide. Az Auschwitzba tartó többi vagonba két vödröt helyeztek el. Az egyikben ivóvíz volt, a másikba szükségleteiket végezhették a deportáltak.
Mi történt az érkezés után?
Miután a vagonok befutottak az Auschwitz-Birkenaui rámpára, egy foglyokból álló csoport, az úgynevezett Sonderkommandó szó szerint kidobálta az embereket. A rámpán nagyon sokan Mengelét látták, de mások is jelen voltak, akik részt vettek a szelektálásban. Itt életkor illetve testi adottságok alapján osztályozták a beérkezőket.
Ezek alapján döntöttek arról, hogy ki az, aki még élhet egy darabig, és ki az, aki rögtön a gázkamrába megy.
A kaposváriak közül hányan élték túl a megpróbáltatásokat?
Egy 1947-es kimutatáson, amelyen a zsidóhitközség választásra jogosult és választható tagjai vannak felsorolva, 370 ember szerepel, de közülük nem mindenki kaposvári. Voltak olyan családok, aki közül senki sem tért vissza, de többnyire egy-egy ember maradt életben. Lakásaikba azonban közülük sem mindenki térhetett vissza.
