2015. 04. 11., szombat, 01:06
Kassai Lajos nemrégiben azért utazott Kínába, hogy Matt Damonnak segítsen legújabb filmje elkészítésében. Az utazás nem várt fordulatot hozott, íme, a lovasíjász könnyfakasztó epizódokkal tűzdelt beszámolója.
Felkértek, hogy segítsem egy Oscar-díjas színész felkészülését következő filmjére, melyben egy íjászt alakít. Budapesten találkoztunk először, én felkeltettem érdeklődését lovasíjász tudásommal, ő pedig egyszerűségével, a téma iránti alázatával és istenadta tehetségével. Mély benyomást tettünk egymásra, megkért, hogy tartsak vele Kínába a filmgyárba.
A jó színész olyan mint, a gyurma, könnyen formálható, jól illeszthető a rendező által alkotott keretbe és színes. Gyúrható anélkül, hogy a kezedre tapadna vagy szagával betöltené környezetedet. Szemben a celebbel, aki ragad, szaglik és harsány.
Peking
A filmgyár egyórányira van a reptértől, a várostól kifelé. A szállodai szobám huszonegyedik emeleti ablakából jól látható, hogy alig lehet nagyobb Kaposmérőnél. Óriási csarnokok, raktárépületek és irodaházak tömege tölti ki a hatalmas teret. Hétfőn reggel mutattak be az adminisztrációnak, néhány producernek és a világhírű rendezőnek. Öltözködésében, megjelenésében, viselkedésében egyszerű hétköznapi ember benyomását kelti, de átható tekintete tükrözi mély lelkét. Az extravagancia, a műfurcsaság, a világosítók, a kellékesek, a műszak eszköztára. A sallangnak a lószerszámon van a helye, nem egy férfin.
Már volt elképzelése az íjászjelenetekről, de nyitott volt minden ötlettel szemben.
A csomó
Huszonöt embernek mutattak be tíz különböző irodában, végigvittek a forgatási helyszíneken, de az edzésre felkínált helyek egyikét sem tartottam alkalmasnak. Nem találtam a helyem a rendszerben, itt vagy irányítasz, vagy irányítanak, én meg beszorultam a rétegek közé. Miután nem volt olyan ember, aki megmondja, mit tegyek, kénytelen voltam átvenni a kezdeményezést. Elmondtam, mit akarok és hogy mire van szükségem. Mindenkitől kértem valamit, aki szembejött velem, azzal a feltételezéssel, hogy akad köztük olyan is, akinek valóban ez lenne a dolga.
Találtam egy termet, ami kitűnően megfelelt elképzeléseimnek, majd elkezdtem begyűjteni a felszerelést. Nagy mennyiségű szénabála az istállóból, műanyaglapok a kaszkadőröktől, kötelek a műszaktól, labdák, képek a falakra, szőnyeg, két nap alatt együtt volt minden, amit akartam.
Az utolsó polifoam lapot drótoztam a szénabálákból épített falhoz, mikor az asztal, amin álltam, nagy reccsenéssel összetört alattam. Zuhanás közben a felcsapódó vasalat eltörte a bal csuklómat.
A kis helyiségben kellemes szénaszag volt, és olyan csend töltötte be a termet, amit a csatatereken érezhet az ember, mikor egy rövid ideig tűzszünet van. Mikor életünk fonalát gombolyítva egy csomóhoz érünk, egy villanás erejéig bepillanthatunk lényünk belső univerzuma és az azt körülvevő világmindenség viszonyrendszerébe.
Vannak, akik úgy képzelik, az életükben lezajló események jelek, melyekkel egy felettes hatalom üzen, hogy a megfelelő irányba terelje őket, én sohasem feltételeznék ilyet. Nem kérdőjelezem meg isten létét, pogány vagyok, nem materialista, de lelkem abból a korból való, mikor még nem bratyizott, nem kufárkodott, és nem csúszott térden teremtője előtt az ember.
Komjáthy Jenő szavai csengenek fülemben:
Pogány vagyok. Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú.
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.
...
Nem ejt meg engem semmi földi
Se földöntúli hatalom.
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.
...
S gyűlöllek téged, korcsalázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A gyávaságnak, látom én.
Kórház
Másnap reggel megmutattam cipóra dagadt kezem a stáborvosnak. A fehérköpenyes kínai bácsi együtt érzően csóválta fejét, majd egy kínai tolmácslány társaságában betessékelt egy furgonba. Amilyen sebességgel elindult az autó, én olyan lendülettel repültem a kocsi hátuljába, ugyanis az a széksor, amelyre nagyon udvariasan leültettek, nem volt a padozathoz rögzítve.
A kórház egy lakatosműhely benyomását keltette. A látottak alapján nem lepett volna meg, ha egy harapófogóval kiszedik az alkarcsontomat, belekalapálnak egy U-szeget és visszateszik.
Adminisztráció, majd vizsgálat és irány a röntgen. Beálltunk a sorba, a tolmácslány belevetette magát a folyosón szabadon álló tolószékbe, egy jókora nyeles nyalókát tömött a szájába és a telefonjával játszott. Ezen tevékenységét akkor sem szakította félbe, mikor a körülöttünk zajló események felől érdeklődtem. A mobilját tapogatta és úgy beszélt, miközben ránk se nézett, hogy kilógott a nyalóka pálcikája a fejéből, amitől a szája sarkában kis buborékok keletkeztek.
Eljátszottam a gondolattal, hogy az egyik kis buborékot a még kifogástalan állapotban lévő jobb öklömmel kipukkasztom úgy, hogy a közönynek e vágott szemű mintaszobra rokkantszékével a folyosó távoli végén lévő falnak csattan.
A bácsi jelezte, hogy menjek. A ”karosszéria lakatosműhely” diagnosztikai részlegének ajtaja tárult fel előttem. Egy ütött-kopott röntgenhez vezettek, ami egy modern, jól működő masina volt, csak rengeteget használták. Gyorsan elkészítették a felvételeket, majd közölték, hogy ez alapján még nem tudnak pontos diagnózist felállítani és elküldtek a CT-re. A készülék a folyosó másik végén volt. Kérték, hogy legyek türelmes, mert nagyon sokan vannak. Nem tudtam meglepetésemet véka alá rejteni, mikor kiderült, hogy mindössze tízen várakoznak előttem. Egy órán belül megvoltak a felvételek és közölték, hogy megúszom egy gipsszel, ami szintén gyorsan a kezemre került. A fehérköpenyes „lakatosokról” el kell mondanom, kitűnő és nagyon lelkiismeretes szakemberek.
Leltár
A völgyemben sokféle állat vesz körül, születnek, társadalmi életet élnek, küzdenek, meghalnak.
Színes világukban sok mindent tapasztaltam, de egyet nem láttam soha, nem volt köztük olyan, aki szánta volna magát. Ez csak ránk, emberekre jellemző. Minden problémát könnyedén megoldottam, de egy dolog szenvedést okozott, nem tudtam az anyanyelvemen szólni. Nem tudok a hazámtól hosszú ideig távol maradni, én mindig önszántamból mentem, de mélyen együtt érzek azokkal, akik ezt kényszerből teszik.
Elképesztő, mennyit láttam és tanultam. Egy palotát képesek felépíteni egyetlen jelenetért. Mi az, amit egy színésznek kell megtenni, mi az, ami már a kaszkadőr dolga, és hol lép a rendszerbe a CGI. Mindent el fogok mesélni, mert sokakat érdekel és az egy hosszabb történet lesz, mint személyes kálváriám, de mint minden résztvevőt, engem is kötelez egy titoktartási szerződés. Az élmények élesek és nem csorbulnak a bemutatóig, akkor újra jelentkezem.
Kassai Lajos
Peking, 2015. március 24.
