2015. 03. 14., szombat, 11:14
Ausztrál és új-zélandi kutatók csapata dokumentálta az Antarktisznál tartózkodó kék bálnák hangjait. A világ legnagyobb állatának dörmögő dala akár 750 kilométeres távolságból is észlelhető.
A szerdán befejeződött, a Déli-óceánt célzó hathetes expedíció (Australia-New Zealand Antarctic Ecosystem Voyage) során a tengerkutatók a veszélyeztetett bálnák mély morgásai után hallgatóztak, majd ezek révén követték őket táplálkozó helyeikre. Mintegy 58 egyedet azonosítottak, és több mint 40 ezer hangot rögzítettek az út során, amelynek célja a veszélyeztetett állatok populációs méretének felbecslése és mozgásuk követése volt.
Először azonban alig hallottak valamit, ezáltal kétségesnek tűnt az expedíció sikere. Mike Double, az Ausztrál Antarktiszi Hivatal szakembere elmondta, igen figyelemre méltó, hogy az expedíció kezdetén csak egy-két dalt hallottak. Utána viszont, mintha valahol felnyomtak volna egy kapcsolót, mindenhonnan bálnahangok érkeztek. Úgy hiszi, az állatok végig a területen tartózkodtak, csak nem szólaltak meg. Hozzátette, nem tudják, pontosan mi váltotta ki a hirtelen hangoskodást, lehetséges, hogy a szaporodási időszak kezdetéhez vagy a táplálékszerzéshez köthető.
Az expedíció során abban reménykedtek, hogy látnak néhány kék bálnát, és igencsak felvillanyozódtak, amikor 80 egyedbe botlottak egy apró területen egy hosszú, észlelésmentes időszak után. Több mint 100 egyed tartózkodhatott szerinte a 100 x 150 kilométeres területen.
A kutatók oldalát nagyon fúrja a kíváncsiság, mi is hozhatta a térségbe az állatokat. Azt megfigyelték, hogy a táplálékukul szolgáló krill hatalmas számban, sűrű rajokban jelent meg a területen. „Ilyesmit az expedíció egyéb szakaszain nem figyeltünk meg” - magyarázza Double.
Az expedíció az Antarctica New Zealand, az új-zélandi országos meteorológiai szolgálat (New Zealand National Institute of Water and Atmospheric Research) és az Ausztrál Antarktiszi Hivatal közös projektje.
Richard O'Driscoll, az expedíció vezetője kifejtette, a cél nemcsak a bálnák fellelése volt, hiszen oceanográfiai és atmoszferikus adatokat is begyűjtöttek. A kutatással elmondása szerint most már jobban ismerik azt az ökoszisztémát, amelytől a csúcsragadozók függenek.
