2013. 07. 06., szombat, 11:37
Nagyon ritka képződményt fotózott le egyik olvasónk június 30-án este 23 óra tájban a kaposújlaki repülőtérről, méghozzá egy éjszakai világító felhőt (NLC). Az erről készült képet megnézhetik a cikkben.
A világító felhőkről nem sokat tudunk azon kívül, hogy rendkívül magasan képződnek - általában 70-80 km-el a tengerszint felett jelennek meg a mezoszféra felső harmadában. Összehasonlításképpen - az alacsony szintű, legáltalánosabban "bárányfelhő"-ként ismert, barátságos cumulusok általában 2-3 km magasan úszkálnak, míg a tropopauzát is átütő zivatarfelhők üllői (vagy éppen az égboltot fátyolosan beterítő cirrusok) 10-12 km magasan lebegnek, az utasszállító gépekkel szinte egy síkban.
Tudományos meghatározás szerint az éjszakai világító felhő vagy poláris mezoszférikus felhő olyan optikai jelenség a felső légkörben, amelyet a mély szürkület idején szoktak megfigyelni. Kialakulására és viselkedésére még nem született teljes magyarázat. Vízjég 40-100 nanométer átmérőjű kristályai okozzák, amelyek porszemcsékre telepednek, és visszaverik a már horizont alatt lévő Nap fényét.
A ritka, világító felhőket kizárólag a nyári hónapokban figyelhetjük meg az 50 és 70° szélességi fokok között a mezoszférában, mintegy 75 és 85 km magasságban.
A látványosság általában egy órával napnyugta után vagy ennyivel napkelte előtt a legszebb azon nyári hetek során, amikor a mezoszféra hőmérsékleti és páratartalmi viszonyai kedvezőek. Tapasztalatok szerint Magyarországról kb. június közepétől augusztus elejéig van esély a megpillantására.
Az éjszakai világító felhőt néha nehéz megkülönböztetni a magas szintű felhőzettől, amikor azonban tényleg világító felhőt látunk, tudni fogjuk, hogy azzal van dolgunk: kékes fényét semmivel sem lehet összekeverni. Ahhoz, hogy láthatóvá váljon a mezoszférában a Napnak legalább 6 és legfeljebb 16 fokkal kell a horizont alatt tartózkodnia.
