2026. 01. 26., hétfő, 08:33
Egyre több gyereknél okoz gondot a túlzott képernyőhasználat az iskolakezdéskor.
Egyre gyakrabban szembesülnek az óvodák és iskolák pedagógusai azzal, hogy a hozzájuk kerülő gyerekek tanulási, kommunikációs és szociális nehézségekkel küzdenek. A szakemberek szerint ez nem véletlen: a túl korai és túlzott képernyőhasználat komoly hatással lehet a gyerekek fejlődésére, amit már nemcsak tapasztalatok, hanem kutatások is alátámasztanak.
Ahogy azt az Eduline.hu összefoglalója is kiemeli, az Egyesült Királyságban riasztó adatokat mértek: a kétéves gyerekek 98 százaléka naponta néz képernyőt, átlagosan több mint két órán keresztül, míg a három–öt évesek közel 40 százaléka már a közösségi médiával is találkozik. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a brit kormány új iránymutatás kiadását jelentette be az öt év alattiak képernyőhasználatáról.
Tanítók beszámolói szerint mindez az iskolai mindennapokban is érezhető. Egyre több gyerek érkezik úgy az első osztályba, hogy nehezen tud nyugton ülni, ceruzát fogni vagy összefüggően megszólalni. Előfordul az is, hogy kreatív foglalkozásokon telefonokat és videojáték-kontrollereket „készítenek” kartonból, mert ezek váltak számukra a leginkább ismert tárgyakká.
Más pedagógusok arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyerekek gyorsan frusztrálttá válnak, ha egy feladat nem ad azonnali sikerélményt. A kirakók, az építőjátékok, a csapatmunka vagy a problémamegoldás egyre nagyobb kihívást jelent, miközben romlik a szem–kéz koordináció és az együttműködési készség is.
A kutatási eredmények megerősítik ezeket a tapasztalatokat. Egy új-zélandi vizsgálat szerint azok a gyerekek, akik kétéves korban napi 90 percnél többet töltöttek képernyő előtt, később gyengébb szókincset, kommunikációs és számolási készségeket mutattak. A napi többórás képernyőzés pedig kétszeresére növelte az érzelmi és viselkedési problémák előfordulását.
Nem véletlen, hogy az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint kétéves kor alatt egyáltalán nem javasolt a képernyőhasználat, négyéves korig pedig legfeljebb napi egy óra lenne megengedhető. Szakértők szerint ma már nem az a kérdés, jelen van-e a képernyő a gyerekek életében, hanem az, hogy a szülők és az oktatási rendszer kapnak-e elég segítséget ahhoz, hogy időben mérsékeljék a hosszú távú kockázatokat.
