2021. 05. 31., hétfő, 14:41
Nincs ma már olyan ember, aki ne hallott volna a jógáról. Az emberek többségének szókincsét képezi az ászana szó és sokunk tudja, mit jelent az, ha valaki „lefelé néző kutya” pózban van. A jóga lélektanáról azonban talán már egy kicsit kevesebbet hallottunk. Müller Anita, a kaposvári Jógalak jógastúdió tulajdonosa és oktatója Springmann Bettivel beszélgetett.
Esős csütörtök este van. Lépnék ki a lakásból, de a kulcsomat elfelejtettem. Rohanok vissza, majd le a lépcsőn. A szomszédot azért elengedem, ő is rohan. Bevágódok a kocsiba, mérgelődöm, mert már rég zöld van, de az az autó előttem még mindig nem indul. Percekig keresem a parkolóhelyet, mire meg tudok állni. Felkapom a maszkom és sietek tovább. Becsöngetek, Anita ajtót nyit, megcsap a levendulaillat, szól a meditációs zene, Anita hellyel és teával kínál, végre nem kell rohannom.
Bár többszáz éves múltra tekint vissza, most újra nagyon divatos lett a jóga. Szerinted mi lehet ennek az oka?
Szerintem a jóga mindig működött, én például úgy 30-40 éve jógáztam először. Az embereknek mindig kellett az, hogy a túlfeszített mindennapokban ellazuljanak. A dinamikus mozgások mellett nagy szükség van erre és a nyújtásra. Gondoljunk csak az elmúlt bő egy évünkre! És az is egyre gyakrabban tapasztalható, hogy a nagy multisok besokallnak. Túl vagyunk feszülve, túl sok minden ér minket, de a jógában megtalálhatjuk azt a békét, azt a nyugalmat, ami a hétköznapokból hiányzik.
Tehát mindenkinek szüksége van rá? Mindenkinek való a jóga?
Azt gondolom, igen! Csak a számunkra megfelelő óratípust kell megtalálnunk. Lehet ez Hatha, Yin, vagy Astanga jóga, de persze számos más ágazat is van. A lényeg a kiszakadás a mindennapokból, a béke, a nyugalom megtalálása, az, hogy elmélyüljünk. A jóga a lelkünkről szól.
Mennyire megy ez könnyen a mai embernek?
A mai európai ember folyton rohan, pörög. Rohan a munkába, siet haza, rendet rak, gyereket intéz, vacsorát főz, majd bekapcsolja a tévét, rossz esetben arra is alszik el. És minden kezdődik elölről. Hiányzik az elcsendesedés, a valódi nyugalom. Ezért a legtöbben – egyébként én is – úgy állnak neki, hogy „mikor lesz már vége”, „jaj, de unalmas”, aztán az ember előbb-utóbb rákap az ízére. Szerencsés az, aki már fiatalon jógássá válik.
Hogyan tudsz te mint oktató alkalmazkodni ehhez? Mit teszel, hogy a tanítványaid ne érezzék unalmasnak az órát?
Fontos, hogy csak fokozatosan adagoljuk a jógát! Egy teljesen kezdő számára egy óránál több gyakorlásra egyszerre nincsen szükség. És persze a zene sokat segít. Érdekes, hogy bár a jógát teljes csendben kéne művelni, ez zavaró a ma emberének. Képtelenek vagyunk 2-3 percet teljes csendben megülni, ezzel a legtöbb jógaoktató szembesül. Hiába az óravázlat, hiába a terv, hogy 5-6 percet csak lélegezzünk, erre a legtöbben képtelenek. Ezért minden órán meditációs zene szól, ami sokat segíthet az ellazulásban. Én az óráimon hagyom, hogy elcsendesedjenek a jógázók. Nálam belefér egy kis nevetés, még mielőtt belemerülnénk a gyakorlatokba. És persze minden órát az éppen aktuális csoportra szabok.
Kell a kémia az oktató és a tanítvány között?
Furcsán hangozhat, de igen! Persze kezdetben igyekszik az ember óravázlatot összeállítani. Amikor megtanulsz oktatni, megtanulod, hogyan kell felépíteni egy órát. Aztán rájössz, hogy a gyakorlatok csak jönnek maguktól. Ezt egyébként mesteri láncolatnak, paramparának nevezzük. Ez már egészen spirituális, ha szerencsénk van, ezt kapjuk fentről. Nagyon különleges érzés.
És meg is érkeztünk a spiritualitáshoz. Tagadhatatlan, hogy a jóga szorosan összefonódik ezzel. Spirituális beállítottság nélkül nem is érdemes belekezdeni?
Ó, dehogynem! Bár a jóga nemcsak egy sport, hanem egy életforma, egy életszemlélet is, fontosnak tartom, hogy először ne erről az oldaláról fogjuk meg. Én arra törekszem, hogy a mai, felgyorsult ember számára is befogadható órát tudjak tartani. Nem kell ahhoz spirituálisnak lenni, hogy megtapasztald a jóga jótékony hatásait. Idővel észreveszed, hogy elindultál egy önismereti úton. Elcsendesedettebb leszel, nem leszel olyan hirtelen. Elindulsz azon a belső úton, ami sokkal több, mint ezek a gyakorlatok. Ha szabad ilyen szót használnom, akár bölcsebbé is tesz.
Ezek nagyon vonzó kilátások. Meddig tart, amíg eljutunk ehhez az állapothoz?
Van, hogy évek kellenek ahhoz, hogy az ember megérezze a gyakorlatok katarzisát spirituális szempontból, de előbb-utóbb jön az „aha” érzés. De persze vannak olyan – orvosilag is igazolt – élettani hatásai is, amiket nagyon hamar megérez az ember. Minden ászanának megvan a maga szerepe. Bizonyos izmok, ízületek dolgoznak, bizonyos szervek kapnak egy kis masszázst, például egy gerinccsavarásnál. Ezek gyógyító hatásúak. A rendszeres jógázás hatására a test könnyebb, hajlékonyabb, rugalmasabb lesz, a gyakorlás javítja a vérkeringést, erősebbé tesz, segít a testtartás javításában. A légzés rendszeres gyakorlása javítja a tüdő működését, segíti az idegrendszer erősítését, így a jó alváshoz is sokat hozzátehet. De persze vannak ászanák, amik egy-egy helyzetben tudnak sokat segíteni, például egy baba póz, néhány mardzsari és a lefele néző kutya a fejfájást is megszüntetheti.
Említetted, hogy a testet is erősíti. És ezt az is megerősíti, hogy én például csak tökéletes testű jógázókat látok a közösségi médiában. Mit gondolsz erről a jelenségről?
Nagyon nyomasztó tud lenni! A tökéletes testű, 20 éves jógázók frusztrálhatnak egy átlagembert. Egy 50 éves, klimaxoló nőtől nem lehet elvárni ugyanazokat a gyakorlatokat, és nem is kell! A jógának nem feltétele a tökéletes test. Egyáltalán nincs korhoz és fizikumhoz kötve. Fontos elengednünk a teljesítménykényszert, és fontos, hogy adjunk időt magunknak! Nem az a lényeg, hogy mindent meg tudjunk csinálni. Nem kell hajlékonynak lennünk, nem kell S-es ruhaméretet hordanunk, és hatalmas izmok sem kellenek ahhoz, hogy megérezzük a jótékony hatását. A konditeremben lehet tökéletes feneket gyúrni, de itt nem ez lenne a cél. Itt a lelkünket is rendbe rakhatjuk. És ami a legfontosabb: ha három gyakorlatot végzünk rendszeresen, az is jóga! Ne akarjunk túl sokat, csak érezzük meg a testünket. Sőt! Van olyan irányzat, amely azt vallja, elég minden nap öt pózt gyakorolnunk. Ez egy tibeti gyakorlat, a lényege, hogy az öt rituálét a megadott sorrendben végezzük el. Hasonló a napüdvözlethez. Sokan ezt tartják az örök fiatalság forrásának. A legkedvesebb jógaoktatóm, Dr. Berke Szilárd például rendszeresen végzi ezeket a gyakorlatokat, és minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy 15 éve nem változott.
Ezzel azt hiszem, rögtön meggyőztél egy rakás nőt! Mit tanácsolsz annak, aki azonnal belekezdne? Érdemes otthon nekiállni?
Az elmúlt egy év igencsak próbára tette nem csak a jógásokat, hanem minden sportolót. Otthon kizökkent, ha lejár a mosógép, ha csenget a postás, vagy ha a gyerek nem érti a töri leckét. Persze, ha csak otthon van lehetőség gyakorolni, az is tökéletes, de kezdőként azt gondolom, érdemes oktatóhoz menni, és nem a YouTube-ról tanulni. Fontos, hogy szabályosan végezzük a gyakorlatokat, mert a rossz kivitelezéssel árthatunk is magunknak. Ha valaki már gyakorlott, akkor érdemes otthon kialakítani egy kis zugot, ahol nincs kutya, nincs gyerek. Gyújthatunk egy gyertyát, füstölőt, indíthatunk meditációs zenét – ezek mind-mind segítik a ráhangolódást. A lényeg a rutin! Ha csak fél óra jut rá, az is jó, ha hajnalban, az is jó, ha lefekvés előtt! Ha csak lélegzünk, ha csak öt gyakorlatot végzünk el minden nap, az is tökéletes! A lényeg, hogy tudjuk, a jógához mindig visszatérhetünk, ha nyugalomra, békére, ellazulásra vágyunk.