2022. 11. 27., vasárnap, 14:37
Cikkünkben a Rippl-Rónai Múzeum archívumából szemezgetünk többnyire olyan fotókat, amiket eddig nem, vagy csak nagyon ritkán lehetett látni. Ezúttal kaposvári személyeket mutatunk be.
Kátai Pál rendelést vesz fel a Kossuth téren
A város öt különböző pontján elhelyezett taxi-telefon megkönnyíti az AKÖV munkáját, s reméljük, megjavítja az eleddig gyakorta kifogásolt taxi-szolgálatot is. (Somogyi Néplap, 1961)
Wiedermann Józsefné eladó segít két diáklánynak az önkoszolgáló ékszerboltban
Boross Ilona, a Kossuth téri Háztartási bolt pénztárosa
Több mint hat éve dolgozik a Kossuth téri háztartási boltban Boross Ilona pénztáros. Jó munkájáért legutóbb megkapta "A belkereskedelem kiváló dolgozója" kitüntetést.
Mayer Géza nyomdász és gépszedő munka közben
Schlejer Margit, az Ady Endre utcai csemegeáruház kávéfőzőnője
"Finom volt" - ezzel távoznak a vendégek, akik az Ady Endre utcai csemegeáruházban járnak feketét fogyasztani. S a dicséretet nem csupán udvariasságból mondják. Schlejer Margit ugyanis nemcsak az ismerősöknek, a törzsvendégeknek, hanem mindenkinek egyformán erős, finom feketét főz.
- Mi a jő fekete titka? — érdeklődünk tőle.
- Semmiféle titokról nem tudok. A jó minőség elsősorban a kávé mennyiségétől függ. Ha ezt valaki "megspórolja", akkor a fekete csak gyenge lehet.
Cuci néninek - így becézik vendégei - harminc éves gyakorlata van a kávéfőzésben. A csemegeáruházban járók azt állítják, ő főzi a városban a legjobb feketét. Jó munkájáért nemrégen megkapta a "Belkereskedelem kiváló dolgozója" jelvényt. (Somogyi Néplap, 1961)
Király Pálné, a színház díszlet varrónője a Lavrenyov-színmű bemutatója előtt
Lakos Benőné, a Ruhaüzem dolgozója május 1-jén megkapta a Könnyűipar kiváló dolgozója jelvényt és oklevelet
A József Attila könyvesbolt vezetője, Kiss László kiszolgálja a vevőket
Bognár bácsi egy kisfiú haját nyírja a donneri fodrászüzletben
Szász Károly, a Megyei Tanács portása
A megyei tanács bejárata után mindjárt az első ajtón piros betűs felirat: Kapus
szoba. Berendezése egyszerű. Hatalmas kulcstartó kazetta, íróasztal, telefon, ágy és rádió. Ez a birodalma csaknem egy évtized óta a 76 éves Szász Károly portásnak.
Itt csak röviden lebet kérdezgetni.
- Hány embert igazít útba naponta?
- Nem számoltam még meg, de nagyon sokat.
- És mi mindent kell tudnia egy portásnak?
- Sok mindent. Ismernie kell névről mindenkit, aki az épületben dolgozik. Tudnia kell, hogy ki hányas szobában található. Számon kell tartani, hogy ki van vidéken és ki értekezleten, így lehet csak pontos felvilágosítást adni.
- Tévedett már?
- Egyszer igen, és nagyon sajnálom. Egy öreg nénikét igazítottam útba, aztán visszajött, mert akit keresett, vidékre utazott. Azóta, ha öregek jönnek, mindig felszólok telefonon, ami biztos, az biztos. Ne fáradjanak hiába a lépcsőkön.
- És minek örül a legjobban?
- Annak, amikor kifelé menet egy szót mondanak az emberek.
- És mi ez a szó?
- Köszönöm...
(Somogyi Néplap, 1962)
