2013. 03. 29., péntek, 07:16
Sok más ünnephez hasonlóan húsvétkor is nagy jelentősége van annak, hogy mit eszünk, vagy nem eszünk. Ha a húsvétról beszélünk, akkor ugyanis nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 40 napos böjtöt sem, míg maga az ünnepkör pünkösd hétfővel zárul.
Húsvétkor egyébként a vasárnapi reggeli a legkedveltebb, sonkával, tojással, tormával, friss kaláccsal. A konyhapult mellett sürögve-forogva leginkább az érdekel minket, mikor mit ehetünk, vagyis, mikor mit készítsünk a családnak. Az biztos, hogy 40 nap önmegtartóztató étkezés után a szokásosnál is jobban esnek az ünnepi falatok!
A hamvazószerdától húsvét vasárnapjáig tartó böjt már a 7. századtól szokás, sőt 1091-ben II. Orbán pápa még törvénybe is iktatta. A régi időkben a böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni és csak egyszer ehettek napjában. A folytonos könnyítésekkel (tej, túró, vaj, tojás) a magyar parasztság nem élt, szinte a 19. század végéig csak halat és – ahogy a szegedi nép mondja – harmat nevelte eledeleket, vagyis növényféléket fogyasztott. Ezért mondták a múlt század közepén az öreg tápiak: „könnyű a bűt túrún, kinyérön”, vagyis hiányzik belőle az önmegtagadás.A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után húsvét vasárnap szabad először húst enni. Erre utal nyelvünkben maga a húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.
A hús pedig régebben a bárányt jelentette. Szimbolikáját tekintve a húsvéti bárány az ünnep áldozati jellegű étele, amelyet már az ószövetségi zsidók is fogyasztottak keserű salátával és kovásztalan kenyérrel Egyiptomból való megmenekülésüknek, és elsőszülöttjeik váltságának emlékezetére. Húsvéti báránysültnek a tejes bárány való, mely kizárólag anya(juh)tejen élt, füvet még nem evett. Egy élősúlyban 10-12 kg-os bárány hátsó combja a báránysültnek ideális darabja. A legfinomabb báránysült hagyományos kemencében készült, ám a régi sparhelt sütőjében készült változat is kétségtelenül különleges gasztronómiai élmény!
Másik, igen régi húsvéti eledelünk a tojás, amely az élet és újjászületés jelképe. Keresztény magyarázat szerint amint a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is a sírjából, az emberek megváltására. Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje következtében már igen régóta a jellegzetes húsvéti eledelek közé tartozik, sok helyen kiszorítva az eredetileg szokásos bárányt.
A sonka a hagyományos paraszti házaknál a téli disznóvágáskor került a füstölőbe, a nagyböjt alatt pedig nem lehetett elfogyasztani, csak a böjt elmúltával. Hat hét száraz sóban állás után tették füstre a sonkákat. Kemény fa - szil, bükk, tölgy, meggy – füstjén általában annyi napig füstölték a sonkát, ahány kilós volt. Ezután a jól szellőző, hűvös kamrában függesztve szárították 2-3 hétig, így húsvétra elkészült az úgynevezett parasztsonka. Élvezeti értéke húsvét táján volt a legmagasabb, ezután általában zsírpapírba tekerték a maradékot a túlszáradás, keményedés megelőzése céljából. A sonkafogyasztás szokása nagyon jól megmaradt: piackutatók adatai szerint országosan hétezer tonna főtt sonkát is képesek vagyunk megenni húsvét körül.