2013. 03. 22., péntek, 06:24
Nem ismerek olyan férfi-nő kapcsolatot, ami rövid szünet után, felmelegítve, jobb lett annál, mint amilyen előtte volt. De van olyan étel, ami az idő elteltével nemhogy romlana, egyenesen egyre jobb lesz! Újra és újra felmelegítve csak a káposzta jó!
Állítólag a rómaiak véletlenül fedezték fel a savanyú káposzta elkészítésének módját, amikor óriási faedényekben káposztát szállítottak egy római katonai táborba, és a hosszú út során a káposztafejek megerjedtek. A katonák éhesek voltak, ízlett nekik. A különleges csemegének híre ment, mások is szerették volna megkóstolni. Megpróbálták reprodukálni, ezért szekéren utaztatták a káposztát, amíg megerjedt. Később rabszolgák hátára kötözött faputtonyokban rázatták a káposztát úgy, hogy a szerencsétlen emberek napestig nyargaltak vele a ház körül. A rázás ugyan szükségtelen volt, de ezt nem tudták.
A savanyú káposzta nemcsak a zsíros, nehéz ételek kitűnő kísérője, hanem leve vagy a belőle készült káposztaleves gyomorrontás, alkoholmérgezés vagy másnaposság ellen is kitűnő. Ismert méregtelenítő. Leve gyógyír a gyomorfekély megelőzésére és gyógyítására is. „Az káposztánál magyarhoz kelendőbb étket nem tartának a régi időben” – dicséri az urak étkeként Apor Péter. „Ez a magyaroknál oly közönséges palánta, hogy alig élhet az szegény ember anélkül – írja róla Lippay. "A káposztás hús Magyarország címere" szólással és étellel kezdte ételeinek sorát már az 1662 előtti esztendőkben íródott csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve, a Szakácsmesterségnek könyvecskéje is. Zilahy Ágnes 1892-ben kiadott Valódi magyar szakácskönyvében nyolcféle húsos-káposztás ételt ír le, egyébként a főzelékek között említve. A töltött káposzta – alföldi nevén szárma, Erdélyben takart – a magyar konyha egyik jellegzetes téli étele, de megtalálható más népek ételei között is. Elődje a magyar konyhában a káposztás hús volt. Egyszerre nagyobb mennyiséget szoktak készíteni belőle, mert több napon át fogyasztható, sőt közben nő az élvezeti értéke. Hagyományos ünnepi fogás, de disznótorok alkalmával is készítik. Az igazi töltött káposzta alapvetően savanyú káposztából készül, hozzá még darált sertéshús, rizs, tojás, só és bors szükséges.
Számtalan változata van: egyes vidékeken a fazék aljára szalonnát, vagy a rétegek közé füstölt kolbászt vagy füstölt húst is tesznek. Máshol a darált hús fele-fele arányban sertés illetve marhahúsból áll. A töltelék ízesítésénél használnak még őrölt paprikát, fokhagymát, borsikafüvet illetve pirított hagymát is. Szoktak vékony rántást is tenni bele a végén. Egyes vidékeken sűrített paradicsomlevet is tesznek a főzővízbe. Tejföllel tálalják. A töltött káposzta is olyan, mint minden népszerű étel: mindenki ért hozzá, legalább annyira, hogy megmondja, mi hiányzik belőle, vagy miből került bele túl sok. Érdekesség még, hogy a gyerekeknek nem tartozik a kedvenc ételeik közé, felnőttkorba érve azonban szinte mindenki megkedveli.
