2013. 02. 15., péntek, 06:49
Vannak, akik esküsznek rá, hogy a csokoládé egészséges. Több felmérés is készült már, ami ezt támasztja alá. Folytatjuk csokoládéról szóló szakácskönyvi pótlapunkat.
A csokiról (amelyiknek nagy a kakaótartalma) bebizonyosodott, hogy jókedvre derít, fokozza a teljesítményt, antioxidáns tartalmának köszönhetően segíthet megelőzni a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rák kialakulását. De nem ezért fogyasztjuk, hanem azért, mert olyan nagyon finom!
Ott hagytuk abba, hogy az utolsó azték király, II. Montezuma mennyire kedvelte a kakaóbabból készített italt. 1519-et írtunk, az volt a nád éve, amikor a legenda szerint Quetzacoatl király visszatér. Április 21-én partra is szállt a „Tollas Kígyó”, Hernado Cortez spanyol hódító, akiről azt hitték, hogy a kertész-isten tért vissza, ezért II. Montezuma a legnagyobb tisztelettel fogadta, csokoládéval kínálta, és „visszaadta” neki birodalmát. Amikor tévedésére rájött, már késő volt. Innen már rövid volt az út Európába, ahol a spanyolok a csokoládét már forró vízzel készítették, cukorral, vaníliával, fahéjjal és szegfűszeggel ízesítették. Az ital receptjét titkosan kezelték. Az 1500-as években Spanyolországnak még kakaóbehozatali monopóliuma volt.
A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában és II. Károly uralkodása idején vált divatos itallá Angliában. 1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet. Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaó-sajtológépe nagyban javította a csokoládéital minőségét: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt. A csokoládészeletet 1847-ben találták fel: Joseph Storrs Fry van Houten sajtolókészülékének segítségével kísérletezni kezdett a kakaóvaj, a kakaómassza és a cukor vegyítésével. Munkáját siker koronázta: egy eddig még soha nem ízlelt finom csokoládét sikerült létrehoznia, a világ első valódi étcsokoládéját. A svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet.
És még egy svájci csokoládégyáros, aki fontos szerepet játszott a modern csokoládégyártás kialakulásában: Rodolphe Lindt. 1880-ban megpróbálkozott egy adag csokoládé több napon át tartó készítésével, mialatt a meleg csokoládémasszát folytonosan kevergették egy keskeny főzőteknőben. A kísérlet meglepő eredménnyel járt: a sima állagú, finom csokoládéban nyoma sem volt az addig a leggondosabban finomított csokoládéban is megmaradó szemcsés szerkezetnek. Lindt felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak nevezett csokoládéfinomítást. A lelkes újító további próbálkozásai során további kakaóvajat adott a masszához, melynek eredményeként sima és könnyen olvadó, ún. fondant csokoládét kapott. Talán túlzás nélkül nevezhetjük Lindt-et a modern csokoládé atyjának.
