2012. 09. 21., péntek, 05:50
Lecsófesztivál volt a hétvégén, a Kaposvári Nagypiacon, így nem véletlen, hogy ezen a héten mindannyiunk kedvencét, a lecsót kóstolgatjuk. Bármennyire is szeretnénk azonban a lehető legtöbbet összegyűjteni róla, nem fog sikerülni.
Mindenkinek megvan a maga tuti jó lecsó receptje. Annyi biztos, hogy az alábbi négy hozzávaló mindenképpen a lábasba kell, hogy kerüljön: zsiradék, hagyma, paprika, paradicsom.
A lecsó – bár szeretjük hungarikumnak gondolni – nem a magyar nép sajátja. Ha belenézünk szomszédaink lábasába, akkor vagy ugyanilyet találunk – konzerviparunk fénykorának köszönhetően tényleg tőlünk származó lecsót főznek, mint például a németek, az osztrákok, az oroszok, a lengyelek -, vagy egy-két összetevőben különbözik a mi lecsónktól, de mégiscsak hasonló hozzá.
A lecsó ugyanis minden népcsoportnál a szegények eledele volt, azt főzték meg, amit a kertben éppen szezonálisan találtak. Az olaszok peperonataja több színű kaliforniai paprikából készül, fokhagymával, zellerrel, fehérborecettel és bazsalikommal. A baszk lecsó – a Piperade Basquaise – kis fokhagymás ízesítéssel készül, de rántottára halmozva tálalják, a tetejére pedig vékony sonkaszeleteket tesznek. Az egyik legismertebb ,,külföldi” tán a francia ratatouille (eredeti jelentése: kotyvalék), ahol padlizsán és cukkíni is kerül az alap lecsóba, külön főzik a zöldségeket, kicsit ropogósabbra hagyják őket, és az ízeket a kakukkfű hivatott megkoronázni. A törökök menemen néven készítik és a tetején tükörtojással tálalják. A cigány lecsó (lacsaú) pedig fűszeresebb a megszokottnál: emberesen csípős, szigorúan szalonnán készül és pár szem krumpli teszi még laktatóbbá.
Van valami a lecsóban, ami népszerűvé teszi. Ez volt az, amit a Pixar is észrevett, ezért adta ezt a címet („L’ecsó” – eredeti címe: „Ratatouille”) nyolcadik animációs mozifilmjének. A film hihetetlen siker volt, Magyarországon 573 ezres közönséget vonzott, amivel a 2007-es év harmadik legnézettebb filmje lett a Harmadik Shrek és a Harry Potter és a Főnix Rendje mögött. Teljesítménye messze felülmúlja a Verdákét, több mint megduplázva annak 263 ezres nézőszámát.
A L’ecsó történetét hosszú lenne elmesélni, ami ide tartozik, az az, hogy a mese főhőse, Remy, aki egy kis patkány, lecsót főz a híres ételkritikusnak, ezzel megmenti barátját a kudarctól. Az étek egyszerűen elvarázsolja a kőszívű Anton Egó kritikust, akiben gyermekkora ízei és elfelejtett emlékei derengenek fel.
Ez lenne hát a lecsó titka? Gyermekkorunk ízei és emlékei? Ki tudja? Sokan vitatkoznak rajta, mitől lecsó a lecsó. Pedig a lényeget érintő kérdések száma csekély: alapanyag, vágás, arányok. Minden egyéb egyéniség kérdése, elvégre "lecsó az, amit készítője annak szán (Váncsa István)."